Róma, július 15.

A Giornale di Genova „A magyarság tragédiája” címmel hosszú kassai tudósítást közöl a Felvidékre küldött tudósítójának, Felice Bellottinak tollából.

– A gyanútlan utas – írja a tudósító, - ha megérkezik Kassára, csak akkor veszi észre, hogy Csehszlovákiában van, amikor meglátja az utcákon a rengeteg katonát. Különben a város megőrizte magyar jellegét, magyarul beszélnek az emberek, mindenütt jellegzetesen magyar típusokkal találkozik az ember és az egész város a dicsőséges magyar múltról mesél. Ennek a történelmi múltnak a háború végén egyszerre vége szakadt, amikor a cseh megszálló csapatok megindultak a Felvidék felé. Ezen a napon kezdődött és azóta tart a felvidéki magyarság tragédiája. A csehek ezt a szép vidéket jogtalanul foglalták el, kihasználva azt az állapotot, amelybe Magyarország a bolsevista diktatúra folytán jutott. És Prága ma is görcsösen ragaszkodik ehhez a területhez, amelyet, mint ellenséges területet tart megszállva.

Az olasz cikkíró részletesen ismerteti mindazokat az igazságtalanságokat, amelyeket a csehek húsz év alatt a magyarság ellen elkövettek. A választókerületeket úgy hozták létre, hogy minél kevesebb magyar jelölt kerüljön be a parlamentbe, azonkívül a pénzügyi reformot és a földreformot is úgy hajtották végre, hogy a magyarságot lehetőleg mindenéből kiforgassák.

Az olasz tudósító beszédbe elegyedett egy magyar emberrel, aki előadta a magyarság panaszait. A zaklatás már a gyermekek megszületésekkor megkezdődik a névelemzés hírhedt módszereivel, majd folytatódik akkor, amikor a magyar gyermekeket minden módon igyekeznek megakadályozni abban, hogy átlépjék a magyar iskolák küszöbét. Ezeknek az iskoláknak a nagy részét különben megszüntették, vagy elcsehesítették. A magyarországi könyvek és újságok csak a legritkább esetben léphetik át a határt. A magyarság a szlovákokkal együtt teljes önkormányzatot akar elérni, mert az önkormányzaton belül a 30 százalékot kitevő magyarság akarata is érvényesülne. A magyarok már csak azért is összetartanak a tótokkal, mert a csehekről mindkettőnek egyforma felfogása van. Ami pedig a kisebbségi kérdés megoldását illeti – mondotta végül a kassai magyar az olasz tudósítónak, - Londonból és Párizsból hiába adnak jó tanácsokat Prágának, azokat ott aligha fogják megszívlelni. A magyarság megelégelte a szolgaságot, mert az az élet, amiben az elmúlt évek alatt része volt, csak annak nevezhető.


A Popolo d’ Italia prágai tudósítója a köztársaság fennállásának huszadik évfordulója alkalmából küld tudósítást lapjának a cseh-kérdésről.

Prága ezekben a napokban, zászló-és virágdíszben és igen víg külső képet mutat. Ez a víg külső azonban nem szabad, hogy bárkit is megtévesszen, mert ez a nagy vígasság nagy aggodalmat és mély bizonytalanságot takar. Prágában minden sarkon aggodalomteljes politikai viták folynak és közben mindenkinek a tekintete Németország felé kutat: Az Anschluss után a kirakatokból bevették az Európa-térképeket, mert azok túlságosan világosan mutatták, hogy Csehország milyen súlyos helyzetbe került. – A tudósító ismerteti Csehország megalakulásának történetét és megállapítja, hogy a köztársaságot Versailles-ban páratlan tudatlansággal és rövidlátással alkották meg. Az új állam olyan, mint egy óriás hosszú hal, amelynek 3800 kilométer hosszú, teljességgel védtelen határa van. A történelem elképesztő iróniája folytán ugyanazok az emberek, akik az Osztrák–Magyar Monarchia elpusztításán fáradoztak, a monarchiának egy szerencsétlen paródiáját tudták csak létrehozni és ugyanazokba a hibákba estek, mint Bécs volt urai.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés