Jó kérdés
2008.09.06. 09:54
Erdély Ma, 2008. szeptember 05.
Sok mindenre jó az Unió. Ha kicsik itthon a bérek, hát mert másként nem lehet versenyben maradni a piacon. Ha meg nagyobbak lennének, azt is meg lehetne magyarázni, mert az EU a minimális bérszint közelében úgy működik, mint egy valódi szakszervezet.
A mezőgazdaságban amióta uniósodott, történt egy s más, főleg a szomszédságban. Vonultak már az anyaországiak Brüsszelbe váltott traktorokon, és volt már tej- meg dinnyeháború, most az almatermelők lázadoznak. A cukorgyárakat egymás után csukják be, a tizennyolcból egyetlenegy, ha megmarad. A mezőgazdaságot átállították a bioetanol előállításához szükséges energianövények termesztésére, mert annak van – s lesz! – kereslete ebben az energiában egyre szegényebb világban. Csakhogy beütött az élelmiszerkrízis, és ugyancsak a nagyvilágban, felértékelődött az élelem, most akár vissza is lehetne állni ahhoz a rongyos régihez, de mégsem, mert minden átállás, de még a visszaállás is pénzbe kerül. Ilyenkor szokás mondani, hogy a pontosan és minden lehetőséggel számoló agrárkoncepció aranyat ér, s aki ezt kidolgozza, a stratéga, még többet. Felületes és hazug ez a fajta megoldáskeresés, mert ha nem lenne az, akkor a javasasszonyok és horoszkópusok napja is feljönne, képzeljük csak el, milyen napszaktalan fényben élnénk azontúl a tarlón!
No és mi a helyzet Romániában? Itt nincs helyzet, mert semmi fel- s bevonulás, semmi árharc. Ebből pedig arra következtet az ember, hogy itt vagy nagyon jól megy minden és pompázatos agrárstratégáink vannak, vagy pedig minden mindegy, mindenki megcsinálja a magáét azért a pénzért, amit éppen kap. Ha kézi vezérléssel éppúgy elmegy valami, mint magától, az vagy nagyon primitív gazdálkodási modell, vagy pedig tökéletes. Tessék választani!
Érdekes módon nálunk a nagy- (illetve nagyon nagy) kereskedelem, az üzletlánchálózat betelepítése hozta meg az első koccanásokat – amikor a gazdák krumplijukat nem tudták bejuttatni ebbe a hálózatba, mert a bejuttatás egy sok szempontú és sokszakaszos művelet. Úgyhogy múlt ősszel sok ezer tonna burgonya maradt a termelőknél, de csak míg el nem rothadt. Mi lesz idén, és a szövetkezetesítést csak a rosszabbik valóságában ismerő kistermelőnek mit hoz az ősz? Jó kérdés ez az agrárnyugdíjakból, ötven eurós uniós kölcsönbérleti pénzekből, a jóég tudja, még miből egyre gyérebben élő székelyföldi falvakban. Épp jókor jött a végszó. Szerdán az országszerte utcára vonuló gazdák a mezőgazdasági üzemanyag árának felezését, a mezőgazdasági gépek útadójának törlését, az EU-ban alkalmazott ártámogatási rendszer hazai bevezetését követelték. A kormányhoz címzett beadványban az állattenyésztés támogatási rendszerének gördülékenyebbé tételét, a gabona és a burgonya felvásárlási árának húszszázalékos növelését, hosszú távú agrárstratégia kidolgozását kérik.
Oláh István
Udvarhelyi Híradó
|