A féktelen magyarellenesség, a mielőbbi beolvasztás vágya, a történelem-hamisítások, a címer- és nemzeti szimbólumok ellopása ( lásd a tótok címerét), minden ami magyar ellopása,a magyar múlt kulturális örökségének sajátként való feltüntetése mind-mind olaj a tűzre. A magyarként való érvényesülés ellehetetlenítése, a hivatalos nyelv nyelvrendőrséggel való őrzése és a magyar nyelvhasználat hivatalos tiltása, a kirekesztő, tulajdonképpen a fajüldöző rezsimek törvényeivel egyenértékű Benes-dekrétumok törvényi megerősítése, szintén kisebbrendűségi érzésre, az elrabolt javak elvesztésétől való félelemre utal.

Legkirívóbb a tót történelmi és jelenkori téveseszmék begyűrűzése,a megrendelésre történő, politikai és asszimilációs célokat szolgáló történelemgyártás és az egységes autonómia-ellenesség a volt kisantant országai részéről.

El kell fogadni, hogy a történelmi Magyarország bizonyos területein a trianoni kedvezményezett országok nem magyar lakossága telepes, azaz a magyar vidékre, mint hódoltsági területre betelepült idegen lakos, aki maga mögött tudván az államgépezet támogatását saját idegen kultúráját erőszakolja rá az ott élő magyarságra, a magyar nemzeti kultúra ápolásának rovására, az adott országban. Ezt úgy juttatja érvényre, hogy elszakított magyarként az idegen ország törvényekkel ( azt, hiszi ezáltal törvényesen!)ellehetetleníti a magyarként való érvényesülést az országban. Legyen szó az elszakított Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján vagy Erdélyben élő magyarsárgról. Felmerül a kérdés: milyen alapon legyen lojális az államhoz az ott élő magyarság.

Ha az autonómiát sem engedik, akkor mit engednek. Milyen alapon mondjon le a magyarság a saját múltjáról, szülőföldjéről, önrendelkezési,sőt függetlenségi jogáról? Hogyan nézzen szembe vérrel verejtékkel áztatott magyar múltjával, nagyapáink hazát védő küzdelmével,hősi halottaink szülőföldért hozott áldozatával?

Milyen alapon mondhatja meg egy idegen nemzet, hogy szülőföldjéről, nemzetéröl, a magyar nemzethez való tartozásáról mondjon le!?

Milyen alapon tiltják a gúnmyhatárokon túl a magyar nemzeti szimbólumook használatát. Miért baj az, ha Dunaszerdahely stadionjában magyar zászlók lengenek a helyi csapat mérkőzésén?!

Mi a megoldás Basescu Úr?!

(ND gportal.hu szerk., kronika.ro)

"Joggal kérdezhetjük tehát a mindent tagadóktól, vajon mi lett volna ha a több,mint másfél évszázados török megszállás idején három részre szakadt magyarság lemondott volna a rabságban tartott testvéreiről. Mi lett volna ebből a nemzetből, ha a másfél évszázad alatt a felnövekvő hat generáció bármelyik tagja is feladta volna a reményt, hogy egyszer visszaszerezzük azt, ami jog szerint minket illet. S nekünk , mai magyaroknak, van- e erkölcsi és morális jogunk megtagadni ezt a reményt gyermekeinktől s unokáinktól. Ipolyon innen és túl. Szent István királyunknak, a Szent Koronának akkor állítunk méltó emléket tehát, ha hűségesek maradunk mindahhoz, amit vérrel, karddal és imával megszerzett nekünk, mert az ellopott örökségnél, csak az eltékozolt, elherdált örökség bűne nagyobb. Nemcsak államot kaptunk Tőle, hanem hazát, hitet, és reményt is."

(Hrubík Béla , Felvidék,Ipolybalog, Szent Koron ünnepség Tovább >>)

Kapcsolódó:

  A nemzetközi politikában divattá vált, hogy a kisebbségi jogok leple alatt államok területi épségét próbálják megsérteni – jelentette ki hétfőn Traian Basescu államfő. A politikus részt vett egy határon túli románoknak szervezett nyári tábor munkájában.

A dél-kaukázusi háború kapcsán kifejtette, hogy Románia támogatja az egyéni kisebbségi jogok megadását valamennyi kisebbség számára, viszont határozott nemet mond a kollektív kisebbségi jogokra. A politikus egy kérdésre válaszolva kijelentette: a Moldovai Köztársasághoz tartozó, de szakadár Dnyeszteren túli területen nem fenyeget a fegyveres konfliktus kirobbanásának veszélye.

mno.hu 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés