A nagybetűs nép pedig köszöni szépen, pár iksszel leomlasztotta az amúgy is rogyadozó unió régi falait. Ehhez képest hazánk élmunkásként, elnézést, éltanulóként elsőként ratifikálta parlamenti szinten a szóban forgó szerződést, anélkül, hogy becses képviselőink egyszer is elolvasták volna (!) annak tartalmát – lévén le sem fordították nekik időben... Emeljük ki: Írországban még ma is több közéleti szereplő emlegeti, hogy tanulni kell a magyarok történelmi ellenállásából, sőt saját mozgalmaik építése során a Kárpát-medence történelmi példáit használták fel. Ha tudnák…
Szerencsére nem csak mi teljesítünk gyengén, valahogy nem megy ez az Európai Uniónak sem. Három éve a hollandok és a franciák mondtak nemet az eredeti, tagállamokat megnyomorítani kívánó, a KGST-viszonyokat felújítani akaró alkotmánytervezetre, most pedig ír testvéreink az ennek szellemi örökségeként emlegetett lisszaboni átverést akadályozták meg.
Az ír nem egész Európára nézve új utakat nyithat: az euroszkeptikusok és nemzeti radikálisok kontinensszerte szerveződnek, munkacsoportok tucatjai alakulnak, amelyek félig-meddig már ki is dolgozták a Nemzetek Európájának élhető modelljét, mely független, brüsszeli kézivezérléstől mentes, fenntartható, szuverén gazdaságokat működtető nemzetállamokat fog össze. A legnagyobb siker pedig, hogy e csoportokban már nemcsak magyar szakértők, de magyar civil csoportosulások és a nemzeti radikalizmus képviselői is helyet kapnak.
Ami még inkább tanulságos: Írországban szinte a teljes „elit” az igenek és a központosított, diktatórikus Európa mellett kampányolt, egyedül az IRA politikai szárnya, a parlamenti nemzeti radikális, ellenzéki Sinn Fein és néhány vallási szervezet állt ki a jövő és a szabadság mellett. Mégis, a kelta tigris legyőzte az Európai Egyesült Államokat, amelynek brüsszeli képviselői a jéghideg, precíz materialista módon felépített központból irányították volna a tartományokká alázott országok életét.
Álmuk azonban nem válhat valóra. Európán belül a nemzetek között húzódó határok nem törölhetők el, sohasem lesznek semmivé – ezért is kell rendezni a magyar kérdést nekünk, saját hatáskörben, nem pedig várni a sorompók soha be nem következő „légiesülésére”. Európa népei soha nem akartak Egyesült Államokban élni. Az EU létrejötte is a második világháború közös tragédiaélményének és a pénzügyi körök ügyes mozgásának köszönhető. A Szovjetunió felbomlása óta azonban nincs közös cél, közös akarat – a közös EU semmivel nem segítette az európai mezőgazdaságért, vagy éppen a bevándorlók ellen folytatott harcot, sőt, sok esetben a tagállamok épp Brüsszel miatt nem képesek az önvédelemre.
A lisszaboni szerződés közös külpolitikát akart, egy olyan állandó elnökkel, aki gyakorlatilag Európa vezetője lenne. Az önálló külügyminiszteri posztot vélhetően szintén nem a kis tagállamok töltenék be jelöltjükkel. A Bizottság létszámának csökkentése eleve szűkítené a Magyarországhoz hasonló méretű államok mozgásterét, hisz esélyük sem lenne állandó tagot küldeni, a több ország számára biztosított egy helyet „cserélgetnék” egymás között… Tehát fél évig beleszólhatnának a döntésekbe, aztán két és fél évig nem? Továbbá a tagállamok vétójogát tovább csökkentenék, míg több uniós döntéshez a kétharmados helyett elég lenne az egyszerű többség is. Eközben gazdasági gyarmatosítás, a multik őrült és indokolatlan támogatása, azok elfoglalják a piac minden ágazatát és irányító pozícióját… Lassan a bedolgozók is multik… Egy ilyen Európa már csak egy lépésre tántorogna a központosított diktatúrától.
A vallásos írek természetesen nemcsak az Európai Egyesült Államokra mondtak nemet, hanem az EU liberálisai által kórként elterjesztett ateizmus-abortusz-eutanázia-deviancia négyesfogatára is.
Csak a mihez tartás végett: az írek nem Európának vittek be egy óriási ütést. A kiváló nemzeti radikális elemzők is látják, hogy a kelták arra az EU-ra mondtak nemet, amelyik őrjöngve lép fel a homoszexuális propagandát az iskolákban betiltó lengyel kormánnyal szemben, amelyik nem hajlandó a kereszténységet Európa alapértékeként elismerni. Eközben nekünk is lenne okunk elvetni a brüsszeli „politikát”: látványosan nem foglalkoznak a délvidéki magyarverésekkel, vagy akár az október 23-i egyértelmű rendőrterrorral, elnézik a kisantant magyargyalázó lépéseit és a „közös értékek” ellenére sem nagyon izgatja őket a Benes-dekrétumok érvényben tartása. Ez az Európa kellett nekünk?
Itthon mégsem jelentett (eddig) kérdést, hogy merre mennénk tovább. Ehelyett az előrehozott választások lufiját fújják nagyobbra évről-évre, de ezért lényegében senki nem tesz semmit. Sőt, a törpe liberális párt tisztújítása után Fodor Gábor volt olyan bárgyú, hogy elszólta azt a három feltételt, amit együttműködése feltételéül szab: ne nyúljanak az alkotmányhoz, a választási törvényhez és az állampolgárságot szabályozó jogforráshoz. Magyarul: ne számoltathassuk el a 18 éve uralkodó „elitet”, ne törölhessük el az értelmetlen és kirekesztő 5%-os küszöböt és a csalást lehetővé tevő lehetőségeket, végül pedig ne adhassunk állampolgárságot ötmillió olyan magyar testvérünknek, akik néha helyettünk is őrzik a múltat egy szebb jövőért. Az elszólás már jó hónapja történt, a nemzet mégsem reagál a magas labda röptére.
Ha Fodor három kívánsága teljesülne, soha nem léphetnénk ki a gödörből. Vegyük csak a választási rendszer esetét! Ha nem nyúlnánk a törvényhez, fel sem merülhetne, hogy a képviselők visszahívhatók és elszámoltathatók legyenek. Sőt, miért ne lehetne megszüntetni a listákat, netán alsó- és felsőházat alkotni, majd a civilek bevonásával kormányozni, ahogy az a világ valóban civilizált országaiban megszokott? Továbbmegyek: a nyolc általánost el sem végzett, életében munkaviszonyban nem állt személy milyen alapon szavaz ugyanolyan érvényességgel, mint a tanárember vagy egy többdiplomás gazda? Menjünk még tovább: miért semmisítik meg a szavazólapokat? Miért nem lehet azokat ellenőrizni?
Kedves nemzeti radikális magyarok, itt az idő! El lehet tanulni az ír példát, látszik, hogy nem késtünk le semmiről. Akkor végre feltesszük a fenti kérdéseket – lesz égszakadás! Közben pedig csendben, okosan építkezünk, hogy mire Európa, a világ és a globalizáció maga alá temeti önnönmagát, mi sértetlenül álljunk egy magaslaton, továbbörökítve a hagyatékot. Ehhez kíván segítséget nyújtani e rendhagyó, tematikus őstörténeti Karpatia. Mert a gyökerek ismerete nélkül nincs saját jövő.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés