Kapcsolódó:

A tulipán, mint önkényuralmi jelkép?

Erdélyi Napló, 2008.06.25.

Nemrég egy néprajzkutató elemzésében olvastam, hogy népi kultúránk egyik legősibb és egyben leghasználatosabb szimbólikus jelképe a tulipán, mely szerinte a legkifejezőbb és a legtöbb üzenetet hordozza. Ennek hatására fogalmazódott meg bennem e segélykiáltás, mert akik önkényeskedve bitorolják ősi jelképünket, magatartásukkal könnyen a többi ősi jelkép sorsára juttathatják.
Hetek óta hatalomféltésből acsarkodnak, vádaskodnak, tagadva a pluralizmus és a választás szabadságának szükségszerűségét. Igyekeznek uniformisba öltöztetni az emberek százait, mint a régi átkos rendszerben, ahogyan azt annakidején a pártakadémiákon tanították.
A fentiek igazolására, kérem olvassák újra Markó Béla legutóbbi diadalittas üzenetét: „Remélem a leckét megtanulták azok, akik az RMDSZ-en kívül akarnak boldogulni a politikában.”
Köszönjük a leckét, de még magolással sem lennék képes kívülről megtanulni, mert érzékeny bensőm nem fogadná be...
Azokhoz szólnék most, akik önhibájukon kívül elkötelezettek: ébredjenek, mert megjegyzéseimet nem kioktató szándékkal teszem. Akiket megsértettem, ezennel megkövetem, ugyanakkor kérem őszinte szándékkal és felebaráti szeretettel, hogy mentsék meg a tulipánt!!! Összefogásra vagyunk ítélve és nem önpusztításra!
Hogy tisztességes szándékom bizonyíthassam, olvasói véleményem is csak a helyhatósági választások után juttattam el a tisztelt szerkesztőségnek. Soha nem volt szándékomban az ünneprontás, hiszen magam is az RMDSZ és a MPP megyei elnökeinek tisztes megegyezése alapján szavaztam és választottam a magyar képviselet érdekében, annak ellenére, hogy a vármegye egyes településein nem tartották be az adott szót.
A kikerülhetetlen összefogás érdekében engedjék meg egy pozitív példával igazolni, hogy lehetséges másként is politizálni. Majlát Gábor, az MPP avasújvárosi polgármesterjelöltje és tanácsosai, nem riadva vissza a román pártok „szörnykoalíciójától”, nem átalva példájukból tanulni – pénz nélküli kampányuk során bejárták mindkét magyarlakta települést. Utcáról utcára egy hangosbemondóval szólítottak fel minden választót a következőképpen: „Szavazzon Csehi Árpádra, az RMDSZ megyei tanácsának elnökjelöltjére” – és csak ezután kezdte saját maga és társainak bemutatását.
A jövőben talán az erdélyi magyarság jelöltjei hasonlóképpen tudnak majd összefogni, s egy közös cél érdekében az esélyesebbre szavaztatni.
Addig is, a két fél meg kell hogy szabaduljon minden káros magatartástól. Nem kevésbé mindkét érdekképviselet élére olyan személyek kellene hogy álljanak, akik a magyarság ügyét szolgálják, és nem uralkodnak.

Bú József,
Szatmárnémeti

Örömmámor kérdőjelekkel

Erdélyi Napló, 2008.06.25.

Lépten-nyomon nyilatkoznak az RMDSZ vezérei, hogy győztek, a helyhatósági választásokon maguk alá gyűrték a Magyar Polgári Pártot. Örömkönnyeket hullatott és örömmámoros beszédet hallatott Markó Béla, Frunda György, Kelemen Hunor, s megannyi szekértolójuk, mondván, hogy az országos választásokon sem lesz ez másként, a szövetség simán bejut a román parlamentbe, nem érdemes tehát a polgári párttal tárgyalni, egyezkedni.
Érdekes, hogy a magukat realistáknak valló politikusok mennyire elrugaszkodnak a valóságtól. Az MPP úgy szerezte meg a helyhatósági választásokon az erdélyi magyarok szavazatainak több mint tizenöt százalékát, hogy a választások előtt néhány héttel alakult meg. Egyelőre az egész pártstruktúrát most alakítják, a különböző szintű vezetéshez most keresik az embereket. Az RMDSZ pedig már rég bejáratot szerkezettel működik, akinél még mindig ott van a „pénz, paripa, fegyver”, amit osztogathatott és osztogatott is. A valósághoz tartozik az is, hogy főleg falun a választók szokásai lassan alakulnak át, az MPP-t nem ismerik még, csak az RMDSZ-t. Annál is inkább, mert a polgári párt nem indított a szórványban jelölteket, éppen azért, hogy ne lehessen ráfogni: megosztják az erdélyi magyarságot. Meg az is nyomott a latba, hogy helyhatósági választás lévén Tőkés László nem vett részt teljes mellhosszal a kampányban, Markó, Frunda, Kelemen azonban igen.
Persze, a jelenlegi irányhoz hozzájárultak az MPP-sek kezdeti sutaságai is. Mihamarabb túl kell essenek egy pártalakítás gyermekbetegségein, a szászjenői önkényeken, egy rugalmas szervezési szerkezet kialakításán, a megfelelő vezetők meglelésén és az aprómunka vállalásán, hiszen óriásléptekkel közelednek az általános választások. De mindezek ellenére az RMDSZ merev pártstruktúráján megjelentek az első szakadások, amelyek éppen a jelenlegi vezetők tárgyalási kézségének hiánya miatt csak tovább nőhetnek, mélyülhetnek. A jelenlegi vezetőket írtam, mert a helyhatósági választásokon megjelentek a szövetségben is az új vezetők – Ráduly Róbert, Tamás Sándor, Antal Árpád, hogy csak néhányat említsek –, akik tudják, hogy nem Markó és társaié a jövő, és akikkel tárgyalni lehet, hiszen az autonómia kérdésében ugyanaz a véleményük, mint a polgári pártiaké. Hangjuk az elkövetkezendőkben a szövetség háza táján fel fog erősödni, így nincs miért örömmámorban úszniuk a mostani RMDSZ-vezéreknek, hiszen nagyon kérdőjeles még a helyükön való maradásuk is. Kívülről és belülről is feszíti a szövetség jelenlegi megmerevedett korlátait egy új nemzedék.
Egy bizonyos: ma már nincs előre kibérelt képviselője az erdélyi magyarságnak, senki sem beszélhet a nevében. És az is kérdéses, hogy a magyarságnak lesz-e a román parlamentben egynél több képviselője, ha csak a két politikai csoportosulás vezérei le nem ülnek és közösen meg nem tárgyalják a jövőbeni merre-mikéntet. Mert, ha parlamenti jelenlétet akarunk, az erdélyi magyarságnak tényleg egységre van szüksége. De új egységre, amelyben nem válik egyszínűvé a sokszínűség.

Román Győző

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés