– Mi volt mostani látogatásuk indítéka?
– Az Európa Tanács több képviselőjével is levelet váltottunk az elmúlt időszakban. Kiemelném az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az elnökét, Luis Maria de Puchot és LucVan den Brandet, a néppárti frakció elnökét, aki egyben az Európai Parlamentben a Régiók Bizottságának a vezetője. Megkereséseinkre választ kaptunk, amelyben időpontot rögzítettek arról, mikor tudnak Strasbourgban fogadni. Igy került sor a mostani látogatásunkra.

– Brüsszelben, Strasbourgban közismerten nagyon sok lobbicsoport, lobbiiroda működik, sok civil szervezet próbálja hallatni hangját. Milyen megítélés alá esik a Székely Nemzeti Tanács?
– Az SZNT semmiképp nem lobbicsoport. Elmondtuk vendáglátóinknak, hogy az SZNT Székelyföld autonómiájának közképviseletére jött létre, legitimitását a közvetlen demokrácia útján nyerte Székelyföld lakóitól: az autonómia-népszavazáson több mint kétszázezer szavazatot tudott felmutatni. Mi ezekről a tényekről részletesen tájékoztattuk vendéglátóinkat, amikor a székelyföldi autonómiatörekvés képviselőiként ültünk le velük tárgyalni.

– Több-kevesebb rendszerességgel immár évek óta van folyamatos kapcsolatfelvétel, folyik tárgyalás a különböző európai fórumok és az autonómiát felvállaló erdélyi szervezetek, az SZNT és az EMNT között. A tárgyalásoknak köszönhetően van-e már kézzel fogható előrelépés, vagy inkább arról van szó, hogy sok más szervezethez hasonlóan az erdélyi magyar szervezeteket is fogadják uniós politikusok, és ezzel irántunk érzett kötelességtudatukból letudnak valamit...
– Megítélésem szerint az átlagember, amikor „európai fórumokról” hall, elbizonytalanodik, mert számára távoli elérhetetlenségbe vesznek ezek az intézmények. Pedig igen jól körülhatárolható pillérei ezek az Uniónak, amelyek bizonyos közhiedelmekkel ellentétben nem viseltetnek előítélettel az őket megkereső személyekkel szemben. Az Európa Tanács, ahol mi az elmúlt napokban megfordultunk, a tagállamok parlamenti delegációiból áll össze, több mint háromszáz küldöttje van. Ha a helyetteseket is számítom, több mint hatszáz ember. Ezeknek az embereknek a gondolatvilágát nagyjából kitöltik az otthonról hozott problémák, hiszen valamennyien parlamenti képviselők hazájukban. Következésképpen rengeteg kérdés, probléma van az Európa Tanács évente négy alkalommal egy-egy hétre, Strasbourgban megtartott parlamenti közgyűlésének a napirendjén. Egy adott kérdés olyan mértékben van jelen az ülésszak napirendjén, amilyen mértékben az azt képviselők meg tudják jeleníteni.
Semmilyen kérdésben, így a romániai magyarság autonómiatörekvésének ügyében sincs előítélet az Európa Tanácsban. „Mindössze” az a gond, hogy erről nem elég itthon, Erdélyben beszélni, írni a sajtóban, hanem ezt hitelesen meg kell jeleníteni az Európa Tanácsban is.

– Önök egyféle tűzoltó munkát végeznek a politikusok mellett, vagy inkább helyett? Brüsszelben, Strasbourgban immár van három erdélyi magyar képviselőnk, de a Kárpát-medencéből tucatnyi más magyar képviselő is a „magyar ügyet” kellene képviselje. Azt a magyar ügyet, amelynek szerves része a határon túli magyarság autonómiatörekvése. Mennyire lenne hatékonnyabb, ha ezt az ügyet elsősorban a magyar politika vállalná fel?
– Természetesen a politikusok kell a zászlóvivői legyenek ennek az ügynek. Az SZNT szerepe ebben az, hogy Székelyföld területi autonómiájának az ügyét folyamatosan napirenden tartsa. Ahhoz, hogy érdemi kezdeményezést lehessen tenni, az érdeklődés középpontjában kell tartani. Természetes dolog, hogy számítunk a Kárpát-medencei magyar EP-képviselők támogatására, ugyanakkor nem hagyatkozhatunk kizárólag rájuk. Csak Andreas Gross nevét említem, aki szellemi gerjesztője a decenrtalizáció intézményeinek, a kisebbségi autonómiák elfogadtatásának. Ő és a hozzá hasonló politikusok barátai autonómitörekvéseinknek.
Ez alkalommal is olyanok fogadtak bennünket, olyanokkal álltunk szóba az elmúlt napokban, akik bemutatkozó látogatásunk alapján neggyőződhettek Székelyföld valós törekvéseiről. Luis Maria de Puch elnök úr 1811-es ajánlása teljesen összhangban van mindazzal, amit látogatásunkon elmondtunk. A regionalizációra vonatkozó ajánlásának lényege az, hogy az Európai Unión belüli régiók kijelölésénél a gazdasági szempontoknál fontosabb a regionális identitás kérdése. Az ő ajánlása honosítja meg a közgondolkodásban a regionális identitás fogalmát. Ez már egy igen jelentős előrelépés, ami székelyföldi törekvéseink irányába hat. Ahhoz, hogy ez a folyamat az unió politikájának is szerves részét képezhesse, abban nagy segítséget nyújthat másik házigazdánk, LucVan den Brandet, az Európai Parlament Régiók Bizottságának a vezetője. Ő hasonlóan gondolkodik, és tisztában van a székelyföldi autonómiatörekvések fontosságával. Strasbourgban Frunda Györggyel is beszélgettünk, de más politikusokkal is folytatjuk az eszmecserét.

– Két héttel ezelőtt Budapesten jártak, fogadta önöket Sólyom László köztársasaági elnök. A magyar belpolitika realitásait ismerve, mekkora esélyt lát arra, hogy a köztársasági elnök államfői tekintélye révén összenemzeti ügyként tárja a közvélemény eléi a határon túli magyarság autonómiatörekvését?
– Sólyom László köztársasági elnök a magyar társadalom egy rendkívül nagy tekintélyű és megbecsült személyisége, akinek nagy befolyása van a közvélemény alakítására. Az a tény, hogy fogadott, önmagában jelentős üzenettel bír. Bízom benne, hogy a magyarországi pártok szintjén irányunkban kialakítható egyféle kedvező konszenzus, és ennek részleteiről sikerül minden politikai erővel megállapodni.

– Kivülálló számára nehezen érthető, hogy melyek azok az uniós stációk, amelyek révén egy olyan országra, mint Románia rákényszeríthető a kisebbségi jogok (közöttük a kollektív jogok) betartatása. Az elmúlt 18 év hazai belpolitikája számunkra dióhéjban arról szólt, hogy a romániai magyarság megfogalmazta saját törekvéseit, amit a többségi román politikum egyoldalúan elútasított. Ön szerint lesz-e változás?
– Visszakanyarodnék látogatásunk céljához: az Európa Tanács egy rendkívüli fontos intézménye Európának, ami az emberi jogokat és ezen belül a kisebbségi jogokat illeti. Lényegében az Európa Tanács 1201-es ajánlása a kisebbségekre vonatkozóan egy meghatározást fogalmaz meg. Ezzel jelezni szeretném, hogy az Európa Tanácsnak mekkora ráhatása van az Európai Unió intézményeire. Az Európa Parlament tett egy javaslatot a tagállamok számára, hogy a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan fogadják el az 1201-es ajánlást. De van egy másik ajánlás, amiről már beszéltem, az 1811-es, amely kimondottan az unió tagországai számára szól. Az ajánlás értelmében a régiók kialakításánál a történelmi, a kulturális hagyományokat is figyelembe kell venni. Beindult tehát az az uniós folyamat, amely elő fogja segítse autonómiatörekvéseinket. Immár tudnak rólunk Európában, nem ott tartunk, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. A román állásponttal kapcsolatban el kell mondanom, hogy strasbourgi látogatásainkon részt vett a román nagykövet is. Ez önmagában is jelzés értékű. Az más kérdés, hogy van, amiben egyet értettünk, és van, amiben teljesen különbözik a véleményünk.

– A helyhatósági választásokon az SZNT igyekezett „középen” állni, és arra késztetni a jelölteket, hogy a székelyföldi autonómiatörekvések elkötelezettjeivé váljanak. Hogyan látja, ez sikerült?
– Mi azt kértük a jelöltektől, hogy a Székely Nemzeti Tanács célkitűzései mellett áljanak ki: vállalják föl a székely jelképeket, igérjék meg, hogy támogatni fogják az SZNT törvénytervezeteit. Nem egy olyan eset volt, amikor két különböző pártállású jelölt vállalta föl célkitűzéseinket, amit mi nagy eredménynek tartottunk. A választások után azt tartom sikernek, hogy az autonómiát zászlajukra tűző politikusok közül sokan kaptak a választóktól bizalmat, önkormányzati megbizatást. Rövidesen megtárgyaljuk az önkormányzatokkal kapcsolatos elképzeléseinket, hogy konszenzus alakuljon ki azokról a cselekvési területekről, amelyek ügyeinket előre viszik.

Makkay József, Erdélyi Napló 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés