Az EMI azt állítja: a magyar, illetve magyarul tudó orvosok kis száma miatt a román nyelvet rosszul vagy egyáltalán nem beszélő magyar anyanyelvű lakosokat hátrányos megkülönböztetés éri. „Erdély Székelyföldön kívüli részein a magyar betegek túlnyomó többsége a román nyelvet kénytelen használni az egészségügyi intézményekben, azonban az anyanyelv használatának akadályozása az egészségügyi ellátás során különösen súlyos következményeket vonhat maga után” – állítja Bagoly Zsolt.

Az EMI alelnöke javaslatokat is megfogalmazott levelében. Ezek szerint a magyar nyelv oktatását kötelezővé kellene tenni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint az erdélyi egészségügyi oktatásban, illetve az erdélyi egészségügyi dolgozók számára nyelvtanfolyamokat kellene indítani, vagy a nagyobb városok kórházaiban magyar gondozócsoportokat kellene kialakítani.


Biztosított a jogi háttér

A diszkriminációellenes testületnek a beadványról született és az egészségügyi tárcához továbbított véleményezése szerint azokon a területeken, ahol jelentős a kisebbségek létszáma, biztosított az anyanyelv használatának a jogi háttere. A testület szerint ennek a jognak a gyakorlása vagy az állam nyelvének hiányos ismerete nem jelenthet okot a betegellátás elutasítására. Azonban megjegyzi, hogy az egészségügyi hatóságok a magyar tannyelvű egészségügyi oktatási intézményeken kívül az egyéb szakoktatási intézmények hallgatóit nem kötelezhetik a magyar nyelv elsajátítására, mint ahogyan a magyar nyelv ismeretét sem tüntethetik fel feltételként egy állás meghirdetésekor. „Nyelvtanfolyamokat mindössze fakultatív tanfolyamként vezethetnek be” – olvasható továbbá a dokumentumban.

A testület ugyanakkor megállapítja: az államnak kötelessége megtenni a szükséges lépéseket a kisebbség nyelvének az egészségügyben való használatához azokon a területeken, ahol jelentősebb az adott kisebbség létszáma. A CNCD tagjai emellett azt javasolják az egészségügyi minisztériumnak, hogy a betegellátó intézményekben végezzenek felmérést a kisebbségi nyelvek használatának szükségéről, és arról, hogy az adott intézmény mennyiben tudja ezt biztosítani. Emellett egy útmutató kidolgozását is javasolják a diszkriminatívnak minősíthető esetek elkerülése érdekében.


Álláshirdetés csak magyaroknak?

Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke a Krónikának azt nyilatkozta: a testület konkrét esetek híján nem tárgyalt diszkriminációs ügyekről, mindössze az EMI beadványát véleményezte, ugyanis erre irányult a szaktárca felkérése. Hozzátette: személy szerint nem ért egyet azzal a megfogalmazással, hogy az álláshirdetésben nem szabad feltételként megszabni a kisebbség nyelvének az ismeretét.

„Ahogy a külügyminisztériumi alkalmazottak bérkiegészítést kapnak, ha több nyelvet ismernek, vagy pedig a kisebbségek által lakott településeken azt a bírót részesítik előnyben, aki ismeri a magyar nyelvet, úgy ezt az egészségügyben is lehetne alkalmazni” – vélte Asztalos. „Diszkriminációhoz vezet azonban az EMI azon javaslata, hogy a kórházakban külön magyar gondozócsoportokat szervezzenek (!!)” – állítja továbbá a diszkriminációellenes tanács elnöke.

Asztalos ugyanakkor kifejtette, örül annak, hogy a minisztérium foglalkozik a kérdéssel. Mint elmondta, a romániai magyarság esetében a nyelvhasználat jogi háttere adott, az egészségügyi tárcának csupán ennek alkalmazását kellene kidolgoznia.

(Krónika)

Kapcsolódó:

Oláh hozzáállás: magára vessen a magyar beteg, ha nem érti a diagnózist
2008.05.10.kuruc.info

Mint hírül adtuk, magyar betegellátást kért Erdélyben az EMI, elvégre ugyanolyan adófizető a közel kétmillió erdélyi magyar, mint a román, amiért annyi talán járna, hogy elmondhassák a hajlott hátú magyar nénik, hol fáj nekik. Így reagált erre a magától értetődő kérésre az átlag bocskoros, mint az alábbi cikkből kiderül (az orvosok sem különbek): "Menjetek a p...ba az országból, ha nem akartok megtanulni románul! Menjetek a ti hazátlan hazátokba, Magyarországra! Bár valójában az sem a tiétek, ott is csak megtűrtek vagytok, mint egy béna végtag...", „Aki nem akar megtanulni románul, távozzon az országból!", „Ha betegebbek lesznek a román nyelv használatától, menjenek az anyjuk országába!", „Miért nem tanulod meg a nyelvet, ha az én országomban születtél? Mit ír a születései bizonyítványod, román vagy magyar állampolgár vagy? Tanulj meg románul vagy takarodj a fajtádhoz!", "A román nyelv károsítja a hazátlanok egészségét. Csak meg kell nézni, miket irkálnak ezek a mongoloid senkiháziak. Egy megoldás van: visszaküldeni őket Ázsiába!",  "Romániában románul beszélnek, nem barbár törzsek makogását hallatják.", "Fogjátok ti még Kolozsvár közepén énekelni, hogy románok vagyunk mi is…"

Bár ma már Erdély-szerte közismert, hogy a magyar betegek gyakran nem tudják használni anyanyelvüket az egészségügyi intézményekben, s hogy ennek az egészségi állapotukat tekintve is súlyos következményei lehetnek, a magyar nyelvű betegellátás ügye azon több tucat probléma közé tartozik, amelyekben az RMDSZ-nek az elmúlt 18 évben „nem sikerült" előrelépést elérnie.

Igaz ugyan, hogy a párt két parlamenti képviselőjének decemberben volt egy harmatgyenge próbálkozása a helyzet javítása érdekében, ám az minden szempontból magán viselte a Markó-féle politika klasszikus jegyeit. Egyrészt a szenátus elé benyújtott tervezet szerint csak azokon a településeken kellene biztosítani a magyar nyelvű egészségügyi ellátást, ahol a lakosságnak legalább 20%-a magyar - vagyis például a közel 70 ezres kolozsvári magyar közösséget eleve elvágták volna az anyanyelv használatának jogától, mivel ők a város lakosságának csak 19%-át teszik ki -, másrészt a szenátus olyan sebesen söpörte le az asztalról a problémát, mint egy vadászgép.

Hogy e rendkívül súlyos kérdés ennek ellenére a felszínen maradt, az egy civil szervezetnek, az Erdélyi Magyar Ifjaknak köszönhető. Az RMDSZ újabb felsülését követően ugyanis Bagoly Zsolt, az ifjúsági szervezet alelnöke levélben szólította fel a román egészségügyi minisztert, hogy tegyen lépéseket a magyar nyelvű betegellátás megszervezésére és javítására Erdély egészségügyi intézményeiben. Az EMI olyan - teljesen természetes és kézenfekvő - megoldásokat szorgalmaz a helyzet javítása érdekében, mint például hogy a hivatalosan is kétnyelvű marosvásárhelyi orvosi egyetemen a jövőben ne csak a magyar diákok számára legyen előírás a román nyelv ismerete, hanem a román orvostanhallgatók is tanuljanak magyarul.

Az ifjúsági szervezet elképzelései természetesen azonnal kiütötték a biztosítékot a román sajtóban. A Gardianul című napilap például „Tipikusan irredenta: a magyar szélsőségesek szerint a román nyelv súlyosan károsítja az egészséget" címmel esett neki az ifjúsági szervezet kezdeményezésének. Az újság szerint a „paramilitáris táborok megszervezéséről elhíresült, szélsőséges EMI az egészségügyi intézmények elmagyarosításáért száll síkra."

A cikkben megszólal dr. Dan Peretianu, a Román Orvosi Kamara elnöke is, aki a magyar szervezet javaslatait „otromba diszkriminációnak" nevezi, mivel „az ország hivatalos nyelve a román". A román egészségügyi szervezet vezetője szerint „senki sem kényszeríti a magyar betegeket a román nyelv használatára, viszont ha nem értik, amikor egy orvos elmagyarázza a kezelés folyamatát vagy felállítja a diagnózist, az az ő bajuk". Igazán etikus hang egy orvostól.

A Gardianul cikkének megjelenését követően hasonlóan jó hangulatú diskurzus indult meg a napilap internetes fórumában is. Csak ízelítőképpen néhány a legszínvonalasabb hozzászólásokból: „Aki nem akar megtanulni románul, távozzon az országból!", „Ha betegebbek lesznek a román nyelv használatától, menjenek az anyjuk országába!", „Miért nem tanulod meg a nyelvet, ha az én országomban születtél? Mit ír a születései bizonyítványod, román vagy magyar állampolgár vagy? Tanulj meg románul vagy takarodj a fajtádhoz!", "A román nyelv károsítja a hazátlanok egészségét. Csak meg kell nézni, miket irkálnak ezek a mongoloid senkiháziak. Egy megoldás van: visszaküldeni őket Ázsiába!", "Menjetek a p...ba az országból, ha nem akartok megtanulni románul! Menjetek a ti hazátlan hazátokba, Magyarországra! Bár valójában az sem a tiétek, ott is csak megtűrtek vagytok, mint egy béna végtag...", "Romániában románul beszélnek, nem barbár törzsek makogását hallatják.", "Fogjátok ti még Kolozsvár közepén énekelni, hogy románok vagyunk mi is…"

Persze, szokták mondani balliberális körökben, nem minden román ilyen. És az is igaz, hogy egy internetes fórumon megjelenő bekiabálásokat nem kell diplomáciai aktusként kezelni. Tény ugyanakkor, hogy ez az a közeg, amelyben az erdélyi magyarok élnek. És ez az a közeg, amiben orvoshoz járnak.
Az orvos-beteg kommunikáció pedig, ahogy arra világszerte számos tudományos kutatás rámutatott, még akkor sem problémamentes, ha az orvos és a beteg anyanyelve azonos. Még ilyenkor is előfordulhatnak félreértések, amik aztán félrekezeléshez, gyógyszer-túladagoláshoz és más, hasonló bonyodalmakhoz vezethetnek. Ha az orvos és a beteg anyanyelve eltér, ez a kockázat eleve többszörösére nő. De képzeljük el azt az egészségügyi ellátást, amely hátterében olyan lélektani viszonyok húzódnak meg, mint amire az említett újságcikk, a Román Orvosi Kamara elnökének nyilatkozata illetve az idézett olvasói hozzászólások utalnak.

Rossz belegondolni, hogyan érezhetik magukat, a főként idős, beteg magyar emberek, amikor a kórházi ágyon fekve, fájdalmakkal, félelemmel küszködve egy idegen nyelv használatára kényszerítik őket. Nem véletlen tehát, hogy Finnországban rendszeresen indulnak svéd nyelvtanfolyamok finn ápolónők számára, és az sem véletlen, hogy Dél-Tirol szerte mintegy 800 egészségügyi dolgozóval – köztük 700 orvossal – az intézmények azért nem kötnek végleges munkaszerződést, mert a régió egyik hivatalos nyelvéből – olaszból vagy németből – nem rendelkeznek nyelvvizsgával.

Csakhogy az erdélyi magyar betegek ügyének most már nemzetközi vonatkozása is. Románia ugyanis néhány hónapja ratifikálta az Európa Tanács nyelvi jogokkal foglakozó dokumentumát, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, és Bukarest többek között a szerződés 13. cikkelyének 2. paragrafusából a „c" pont teljesítését vállalta, mely szerint az egészségügyi és szociális intézményekben – mindenütt, nem csak ott, ahol a magyarság aránya eléri a 20 százalékot - a kisebbségi nyelvet beszélőket a jövőben anyanyelvükön fogadják és kezeljék. A charta Romániában idén januártól hatályos.

Mivel az Európa Tanács egy nemzetközi szakértő bizottság segítségével rendszeresen ellenőrzi, hogy a szerződő tagállam miként tartja be a nyelvi jogokra vonatkozó ígéreteit, rendkívül lényeges lenne, hogy már az első ellenőrzés alkalmával szembesüljenek az erdélyi helyzettel. Ehhez pedig mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy az erdélyi magyar szervezetek megakadályozzák, hogy Románia megtévessze és félrevezesse a Strasbourg-ból érkező raportőröket. Hiszen az, hogy a rendkívül simulékony és ravasz - egyszersmind zseniális - román diplomácia e téren mire képes, 88 éve közismert.

Mindennek érdekében elengedhetetlen lenne, hogy összegyűjtsenek és dokumentáljanak minden olyan esetet, amikor valakinek nehézségei támadtak abból, hogy nem használhatta anyanyelvét az egészségügyi intézményekben. Mivel Erdélyben mintegy másfélmillió magyar él, garantálható, hogy igen nagy számban fordulnak elő ilyen esetek. Ehhez kellene még csatolni a román lapoknak a témához kapcsolódó cikkeit, a jelentősebb politikusi nyilatkozatokat, illetve az olyan megnyilvánulásokat, mint a Román Orvosi Kamara elnökének fenti nyilatkozata.

Egy ilyen alapos, igényes és bőséges dokumentáció elegendő muníciót adna ahhoz, hogy az erdélyi magyarság a nemzetközi fórum előtt sikeresen szálljon síkra az egészségügyben előforduló diszkrimináció ügyében, és kikövetelje az európai szervezetek közbenjárását a kérdés megoldása érdekében.

Ez a feladat vár most az erdélyi magyar érdekvédelemre, a civil szervezetekre és a sajtóra.

(Kaszás Péter, MN nyomán)

Több kezdeményezés is született Romániában arra vonatkozóan, hogy az erdélyi magyarság szabadon használhassa anyanyelvét az egészségügyi intézményekben. A magyar nyelvű betegellátás teljes körű biztosítását a magyar orvosok tömeges elvándorlása, valamint a páciensekkel történő hatékony kommunikáció megteremtése indokolja.

Magyar nyelvű betegellátás biztosítására kötelezné az erdélyi egészségügyi intézményeket az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevű civil szervezet, amely nemrég levélben fordult a témában a bukaresti egészségügyi, valamint oktatási minisztériumhoz.

Bagoly Zsolt alelnök kezdeményezése mögött az a közismert tény áll, hogy az utóbbi években Románia magyarlakta régióiban rendkívüli mértékben lecsökkent a magyar, illetve a magyarul tudó orvosok és más egészségügyi dolgozók száma.

A tömb magyar vidékeken (például a Székelyföldön) a jelenség kevésbé okoz gondot, hiszen a lakosság szinte kizárólag magyar orvosokkal kerül kapcsolatba, Erdély szórványrégióiban azonban a magyar betegek túlnyomó többsége a román nyelvet kénytelen használni az egészségügyi intézményekben.

Az ifjúsági szervezet szerint mindez veszélyt is hordoz magában: az anyanyelv használatának akadályozása az egészségügyi ellátás során különösen súlyos következményeket (például félrekezelést, gyógyszer-túladagolást) vonhat maga után. Rendkívül lényeges például, hogy a beteg teljesen pontosan és érzékletesen írja le az orvosnak tüneteit, panaszait, s ugyanilyen fontos, hogy az orvos útmutatásait, javaslatait tökéletesen megértse.

A diszkrimináció megszüntetése érdekében a szervezet szorgalmazza az illetékes tárcáktól, hogy vezessék be a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a román anyanyelvű hallgatók számára a magyar nyelv tanítását, tegyék kötelezővé a magyar nyelv tanulását az erdélyi posztliceális egészségügyi oktatásban, s kötelezzék az erdélyi egészségügyi intézményeket, hogy minden esetben biztosítsák a magyar nyelvű betegellátást.

(MNO nyomán)

Kivizsgálják az EMI magyarul tudó orvosokat kérő beadványát
2008.04.25.kuruc.info

 Vizsgálatot indított az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) ama kezdeményezése ügyében, hogy szüntessék meg a romániai betegellátásban a magyar nemzetiségű pácienseket sújtó hátrányos megkülönböztetést.

Kapcsolódó: EMI: tanuljanak meg magyarul a román orvosok!

Mint arról már beszámoltunk, az ifjúsági szervezet márciusban fordult beadvánnyal az egészségügyi és az oktatásügyi minisztériumhoz, arra kérve a két tárcát: kötelezzék a magyar nyelvű betegellátás biztosítására az erdélyi egészségügyi intézményeket. Az EMI arra hívta fel az illetékesek figyelmét, hogy az utóbbi években Erdélyben rendkívüli mértékben lecsökkent a magyar, illetve a magyarul tudó román orvosok és más egészségügyi dolgozók száma, és ennek a súlyos diszkriminációnak a következményei érezhetőek a magyar ajkú lakosság egészségi állapotában.

Bagoly Zsolt, a szervezet alelnöke lapunknak elmondta: az oktatási tárcától nem kaptak választ, az egészségügyi ellenben átutalta beadványukat a diszkriminációellenes tanácshoz, amely már be is idézte a feleket meghallgatásra. Az EMI különben úgy véli: annak következtében, hogy a magyar népesség az egészségügyi intézményekben nem, vagy csak hézagosan használhatja anyanyelvét, a román állam az erdélyi magyarság számára nem képes ugyanolyan minőségű egészségügyi ellátást biztosítani, mint a román lakosságnak. Ezáltal a szervezet szerint Románia egyrészt a diszkriminációellenes törvény szellemével ellentétesen cselekszik, másrészt a nyelvhasználati jogok efféle akadályozása súlyosan sérti olyan – már Románia által is ratifikált – nemzetközi szerződések szellemiségét, mint az Európai Tanács kisebbségvédelmi keretegyezménye, a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája.

Ugyancsak ellentmond az Európai Unió Tanácsa 2000/43/EK irányelvének, melynek célja a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem keretrendszerének kialakítása azzal a szándékkal, hogy az egyenlő bánásmód elve a tagállamokban megvalósuljon.

Egyébként a romániai magyar betegellátás hiányosságainak orvoslását szorgalmazó EMI-kezdeményezésre Nyugat-Európában is felfigyeltek. Segélykiáltás Keletről címmel nemrég a Vasabladet finnországi svéd napilap terjedelmes cikkben foglalkozott a témával. Kenneth Myntti szerint a nyelvi struktúrák szétesése és a fokozódó elfinnesedés miatt a svéd kisebbség is hasonló problémákkal küszködik, mint az erdélyi magyarok. Csakhogy – teszi hozzá a cikkíró – míg a finnországi svédekkel esetleg olykor-olykor megesik, hogy finnül kénytelenek elmondani az orvosnak panaszaikat, az erdélyi magyarokkal szemben elvárás, hogy tudjanak annyira románul, hogy az orvosnak el tudják magyarázni egészségi állapotukat.

Bár az újságíró szerint a Vasabladet 24 ezer előfizetője valószínűleg nem nagyon fog hozzájárulni ahhoz, hogy a romániai magyar közösség elviselhetőbb életfeltételekhez jusson, lényeges, hogy a finnországi svéd nyilvánosságon keresztül egy demokratikus nemzet figyelme az erdélyi magyar közösség problémájára irányuljon, hiszen az egészségügyi nyelvhasználat esetében szó szerint élet-halál kérdésről van szó. A szerző úgy véli, ideje lenne, hogy az európai kisebbségek összefogjanak és egyesítsék erőiket: ha mindenki megismerné a másik tapasztalatait, biztosan találna olyasmit, amiben példát tudna venni róla.

Különben Kanadában és Finnországban jól beváltak az egynyelvű egészségügyi intézmények: Helsinkiben három rendelőintézetben is működik úgynevezett svéd egység, amely néhány egynyelvű, svéd háziorvosi és szakorvosi rendelőt foglal magában, a kanadai Ontario államban pedig – ahol a lakosságnak mindössze 5 százaléka francia ajkú – a tartomány székhelyén, Ottawában működik francia nyelvű kórház. A dél-tiroli Dolomiten című napilap cikke szerint ha a beteg az orvossal nem saját anyanyelvén beszél, a nehézségek már előre borítékolhatók. Az újság megszólaltatta Bagoly Zsolt EMI-alelnököt is, aki szerint elsősorban az erdélyi román nemzetiségű egészségügyi személyzet hiányzó nyelvtudása az oka annak, hogy a magyar betegek gyakran nem tudják használni anyanyelvüket az orvosi rendelőkben, kórházakban, noha a magyar ajkú állampolgároknak ugyanolyan szintű egészségügyi ellátáshoz van joguk, mint a románoknak.

(Krónika)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés