Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja

Sőt, még a koronatanúk is, akik szemtanúi voltak a tragikus eseményeknek, „elbizonytalanodnak” néhány nap elmúltával - állapítja meg a szenttamási Emberi Jogi Központ (EJK), amely rendszeresen számba veszi az alapvető emberi jogok megszegésére vonatkozó kilengéseket. Emiatt többször megtörtént már, hogy a tettesekre nem lehet rábizonyítani azt, amit elkövettek. A legutóbbi, az elmúlt hétvégén a városka központjában békésen várakozó K. Roland (19) és K. Viktor (18. születésnapja előestéjén) rajtaütésszerű orvtámadóira sem tudják - bizonyítékok hiányában - rábizonyítani, hogy a két fiatal életére törtek.

Napilapunkban kedden írtunk először a szélesebb közvéleményt megbotránkoztató esetről, a VMDP Temerini Körzeti Szervezetének a szülők elmondására alapozott elítélő közleménye alapján. Szerdán pedig megjelentettük a rendőrség szűkszavú közleményét, amely Viktor esetében nem pontos, ezt megkérdőjelezi az EJK.

Szerettünk volna mindkét fiatalemberrel beszélgetni, de a szülők, Kálmán Borbála és József beleegyezésével csak Rolanddal találkozhattunk szerdán délután a tartományi kórházban úgy, hogy édesapja kíséretében lejött az udvarba. A szobába, ahol a bonyolult, csaknem négyórás műtét után fekszik, nem engednek be senkit, a saját és szülei kérésére. A törvény és az igazságszolgáltatás előtt még ismeretlennek számító tettesek is meg akarják látogatni őt, hogy bizonyosságot nyerjenek: felismeri-e őket?

Roland még mindig alig beszél, szemmel láthatóan újra és újra átéli a borzalmakat. Néhány szóban annyit mondott, hogy nagyon gyorsan történt minden, szinte alig emlékszik valamire, mert a bal szeménél ért ütés után összecsuklott, és eszméletét is elvesztette. Homályosan kezdi észlelni a fényt, a tárgyak körvonalait, ez jó jel. A szüleivel együtt bizakodik, hogy visszanyeri a látását. Az orvosok a szülőknek azt mondták, hogy megtettek mindent, egyelőre várni kell.

Az édesanya, Borbála bízik fia gyógyulásában

- Türelmeseknek kell lennünk - mondja az édesapa - , még ha ez is a legnehezebb. Az a legfontosabb, hogy Roland ismét lásson, aztán majd átgondolunk mindent, azt is, hogyan tovább. Tény, ami Temerinben történik, az a tűréshatárunkat súrolja. A bántalmazások fokozódnak. Többnyire tudni is, hogy kik a bőrükbe nem férő fiatalok, a rendőrség mégis tehetetlen. Kérdezem: miért? Temerinben szinte nem akad rendőr, aki ne azt mondaná, hogy tudja, kik támadták meg orvul a fiúkat, csakhogy nem tudják rájuk bizonyítani. A tettesek lelkiismeretével azonban gond lehet, mert bennünket és a másik családot (akik elzárkóztak a nyilvánosság elől) is felkeresték, és váltig arról akarnak meggyőzni bennünket, nem ők törték szét Roland arcán a sörösüveget, és rugdosták fejbe. Kérdezem is tőlük, ha nincs mitől tartaniuk, miért lépték át a házunk küszöbét? De minderről majd akkor beszélgetünk bővebben, ha Roland kijön a kórházból. Értesítjük a Magyar Szót, és szeretnénk, ha el is jönnének hozzánk.

Borbála asszonnyal telefonon beszéltünk. Nagyon sokszor elcsuklott a hangja, miközben a törékeny testalkatú, békés természetű fiáról és barátairól beszélt. Fél ő is, de azt is tudja, hogyha beléjük fojtják a szót, nem élhetnek emberhez méltó életet. Bár az „ismeretlen elkövetők” a másik, az egy évvel idősebb fiuk után is érdeklődtek. Nem mondhatni, hogy fenyegetőztek volna, inkább csak érdeklődtek… Kissé elkeseredetten és elgondolkodtatóan jegyezték meg egymástól függetlenül a szülők, hogy a környezetükben, sőt a családon belül sem támogatta őket mindenki abban, hogy nyilvánosságra hozták a fiukat ért, immár második bántalmazást. Az első két évvel ezelőtt történt. Egy nagyobb társasággal kerékpározott Roland, amikor lekapták a biciklijéről, és megverték a szerb fiúk, akiket el is fogtak gyorsan. A kihágási bíró előtt aztán azt mondták, hogy tévedésből verték meg őt, mást akartak… Elnézést kértek tettükért. A szülők akkor, fiuk érdekében, keserűen, de elfogadták a magyarázkodást, és a bántalmazókat felmentették…

A rossz hírek az ilyen és hasonló esetek miatt gyorsan terjednek az utóbbi években Temerinben. Nádi Karolina, az EJK munkatársa K. Viktortól értesült a legutóbbi esetről. Azóta rendszeresen meg is látogatja a családot, annak ellenére, hogy elzárkóznak a nyilvánosság elől, mert nagyon félnek a következményektől, meg attól, hogy a (vélt) tettes a közelükben lakik.

- Nekem Viktor mesélte el az esetet. Pénteken este két barátjával szórakozni indultak. Mivel a barátjuk (aki szintén nem vállalja a nyilvánosságot) megéhezett, éjszaka egy óra körül bement az MM pékségbe börekért. Ez volt a szerencséje. Ahogy Viktor mondja: „Börekkel váltotta meg szerencséjét.” Roland és Viktor kint várták a sötétben. Hirtelen megállt egy terepjáró, kiszállt belőle két férfi, odalépett hozzájuk, és egyik az egyiküket, a másik a másikukat sörösüveggel fejbe ütötte. Roland azonnal összeesett.

Az igazi szemtanú a harmadik személy, a barátjuk, aki a pékségből mindent látott. Viktor a fő szemtanú miatt nem mondott a rendőrségen sem sokat. Úgy véli, hogy a harmadik személy vallomása a tényekre épül, hogy az esetet úgy mondja el, ahogyan látta, és mert az a biztosabb, amit a harmadik fiú látott, mert ő semleges, mivel nem kapott verést. A rendőrségen a barátjuk vallomást is tett.

Kérdés azonban, hogy kitart-e vallomása mellett. Az EJK értesülései szerint vele is beszéltek a fiúk támadói. Bizonyára fél, mert egyelőre nem vállalja a nyilvánosságot.

- Amikor Roland eszméletét vesztve összeesett, még bele is rúgtak - folytatta Karolina. Viktor talpon maradt. Kérdeztem tőle, hogy próbált-e védekezni, hárítani az ütéseket, esetleg visszaütni? Azt mondta, ezt nem is kérdezték a rendőrségen. Igennel válaszolva mondta, hogy próbált védekezni, és szerinte a támadóik is véresek lettek, ezért könnyen lehet, hogy vérnyomok a kocsiban is maradtak, ahogy az ajtót, a volánt megfogták… Viktor emlékezete szerint miután beugrottak az autóba, azonnal elindultak. Tehát valószínűleg van egy harmadik bűntárs is. Bár ezt nem állítja határozottan. Viszont a szemtanú, aki a pékségből nézte végig az eseményeket, úgy emlékszik, hogy csak kisvártatva indultak el, tehát egy kis idő elmúlt. Ezért mondja Viktor, legyen úgy, ahogy a semleges, a verésből kimaradt szemtanú mondja, mert őt is nagyon váratlanul érte az eset, meg kábult is volt egy kicsit.

Kérdésünkre, hogy hogyan kerültek az egészségházba, Karolina elmondta:
- Először felsegítették, észhez térítették Rolandot, és őt támogatva elmentek a harmadik fiúhoz megmosdani. Nem gondolták, hogy ennyire súlyos a sérülésük. De amikor látták, hogy a vér továbbra is ömlik az arcukból, és köpködik is a vért, Rolandnak meg a szeméből is folyt a vér, jobbnak látták, ha elmennek az egészségházba. A harmadik fiú végig velük volt. Az egészségházból értesítették a rendőrséget, ez kötelességük is ilyen esetben. A szülőket is hívták telefonon, közölték velük a történteket, és hogy azonnal jöjjenek, hogy Újvidékre a kórházba vigyék a gyerekeiket… Borzasztó dolog, hogy a súlyosan sérült fiatalokat nem mentő, szakszerű kíséret mellett vitték be a kórházba.

Ezt ép ésszel nehéz felfogni, még nehezebb megmagyarázni. Ez valóban botrányos. Viktor arcát két helyen, a jobb és bal oldalán, a szeme alatt varrták. Az egész feje be volt kötve, a kötözést kedden vették le róla. Ha rendben halad a sebek gyógyulása, pénteken kiszedik a cérnát. A hegek, a forradások azonban valószínűleg örökösek maradnak. A rendőrségi közleményben viszont az áll, hogy a bal szeme alatt van egy vágás.

Tegnap, amikor a kötést levették róla, magam is láttam, hogy két varrott seb van az arcán, ahogy mondtam is, meg horzsolások. Rolandnak a szeme pedig főleg csukva van, vagy csak egy kis résnyire tudja kinyitni. Sokat segített, hogy még a temerini egészségházban kiszedték az üvegszilánkokat a szeméből. Reméljük, hogy teljesen visszanyeri szeme világát.

- A gyanúsítottak eddig többször felkeresték a két fiú szüleit. Nem kimondottan a fenyegetés miatt, hanem egyszerűen csak bizonygatni akarták, hogy nem ők voltak, és hogy terepjáróból több is van Temerinben… A rendőrségen viszont azt mondták: Nem, ilyen csak egy van a városkában. Viktor és a barátja pontos leírást adtak a dzsipről. Tanúvallomásuk alapján azonosították is, igaz a rendszámát nem jegyezték meg, de így is szinte százalékosan tudják a rendőrök, hogy kik a tettesek.

A verekedő fiatalemberek nem ismeretlenek a rendőrség előtt. Korábban is voltak zavaros ügyeik, de mindig sikerült „kimosni” magukat. Az este volt egy másik esetük is. Egy szerb fiatalba kötöttek bele és bántalmazták. Mégsem merem rámondani, hogy nem etnikai alapon történt az incidens, de azt sem, hogy igen. Temerinben az a „hagyomány”, a „megszokott” dolog, hogy hozzálépve a kiszemelt áldozatukhoz, szidják a magyar anyját, és úgy kezdik ütlegelni. Most se szó, se beszéd, odamentek hozzájuk, leütötték őket.

- Áldozatból bűnös? Így működik nálunk az igazságszolgáltatás, mert rosszak a törvényeink. Ha történetesen azok, akiket megvertek, visszaütöttek, védekeztek a kiprovokált verés áldozataiként, akkor maguk is „rendet bontottak, csendet háborítottak”. Így nem lehet igazságot szolgáltatni.

Felháborító az EJK szerint a rendőrségi közlemény. Másfelől, ha biztosan tudják, hogy kik a tettesek, miért nem tudják rájuk bizonyítani? Ezért azt kérdezi az EJK, hogyan tudták négy évvel ezelőtt a temerini magyar fiúk esetében röpke fél óra alatt rájuk bizonyítani, hogy ők bántalmazták azt a szerb fiatalembert? Ott bizonyára pofonok csattantak. A vallatási módszerek között, úgy látszik, van különbség.

Szerettük volna a közleményre vonatkozó kérdésünkkel megkeresni a temerini rendőrséget, de azzal utasítottak el bennünket, hogy az illetékes szervek közleménye a mérvadó.

Stanyó Tóth Gizella, Magyar Szó

Köztudott, kik voltak a temerini támadók, csak azt mondják, hogy nem tudják bizonyítani