Zúgó viharban, aki jöttél,
Légy üdvöz, tiszta Lélek!
Galamb képében megjelentél,
Küldötte fényes égnek.
És íme, tűz-nyelvek lebegnek,
Amerre ér a szárnyad,
S utánad a hitküzdelemnek
Rajongó vágya támad.

Így köszönti Bán Aladár Pünkösd című versében a harmadik isteni személyt, a Szentlelket, akinek eljövetelét ünnepli a kereszténység.

Isten lelkét köszöntjük, aki a teremtés hajnalán ott lebegett a vizek felett, aki a századok során szólt a próféták által, aki beárnyékolta Máriát, és ő a Megváltó anyjává lett, aki a Jordánban leszállt a vízből feljövő Jézusra, aki az első pünkösdkor kiáradt az apostolokra, és szívükben égve, igehirdetésükben elkísérte őket hithirdető útjukra. Azt a Lelket, aki a pünkösdi élmény hatására létrejött Egyházat éltette, vezette és kormányozta az évszázadok folyamán, és ma is kormányozza és vezeti biztos léptekkel Isten országa felé.

A pünkösd a húsvét beteljesülése, hisz a Lélek erejétől átitatva, az addig gyáva és bezárkózott apostolok megvallják az összegyűlt tömeg előtt, hogy Jézus él, meghalt, de Isten föltámasztotta a halálból.

Az üdvösség történetében ezzel egy új idő kezdődik. A Lélek kiáradása nem egy befejezés, nem egy csúcs, hanem kezdet, egy indulási pont, egy új apokaliptikus idő kezdete. A Szentléleknek ez az ideje tehát nem csupán az egyetlen jeruzsálemi pünkösd, hanem a vele megkezdődött új korszak, egészen a történelem végéig. Ez az új korszak az EGYHÁZ korszaka, ugyanis a keresztény egyházakban a pünkösd folytatódik Urunk második eljöveteléig.

„Bizonyos értelemben a pünkösd kegyelme mindig jelen van az Egyházban" — mondja II. János Pál pápa. Az Egyház maga a permanens pünkösd, az állandó közvetítés a Dicsőség Ura és a zarándok földi ember között a Szentlélekben.

Ezáltal mondhatjuk, hogy az első pünkösddel egy karizmatikus, Isten ingyenes ajándékaival teljes idő kezdődött, hisz mindannyian megkaptuk és folytonosan kapjuk a Lelket. Ahogyan már Joel próféta is megjövendölte: „Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt, még a szolgákra és szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban." (Joel 3,1—2) És ahogyan Szent Pál is írja a korintusiaknak: „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?" (1Kor. 3,16)

Amikor megkereszteltek, Isten Lelkének birtokosa lettem. Részesültem az erősség Lelkében, amelynek birtokában égnem, Isten és a közösség ügyéért buzgólkodnom kell. És mennyire szükségünk van ezekben az időkben arra, hogy nyitottak legyünk Isten lelkének sugallatára, mikor múltunk tapasztalatát megélve, értékelve, a jelenben felelősen döntenünk kell jövőnkről. Az őskeresztény közösség nyitott volt arra, hogy megújítsa életét azáltal, hogy befogadta a Lelket, aki lángnyelvek alakjában szállt le az apostolokkal egységben imádkozó tanítványokra.

Istenben élünk, mozgunk és vagyunk, a Lélek által. Isten Lelke bennünk lángol, és a Lángoló Isten nélkül a mély és sötét éjszakába zuhannánk. Engedjük szabadjára a Lelket a mi életünkben, és engedjük meggyújtatni magunkat, és égni, elégni Isten oltárán.

Ezért kérjük a Lelket: „Jöjj el, Szentlélek Isten, töltsd el híveid szívét, és szereteted tüzét gyullaszd föl bennünk."

Dávid Görgy plébános, Háromszék 

Pünkösd: az egyházalapítást ünnepli a kereszténység
2008. május 9. 08:17

MNO
Pünkösd vasárnapján a kereszténység az egyház megalakulására emlékezik: ezt a napot a karácsony és a húsvét mellett a harmadik legjelentősebb ünnepnek tekintik – mondta az MTI megkeresésére Tarjányi Béla, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem újszövetségi tanszékének vezetője.

A kereszténység egyházzá, azaz szervezett közösséggé alakulása a Biblia szerint akkor történt, amikor a tanítványok Jézus feltámadása után hét héttel Jeruzsálembe mentek a zsidó vallás szerinti zarándokünnepre. Ennek során – azon túlmenően, hogy részt vettek a zsidó vallás szertartásain – különvonultak az ünneplő tömegtől, hogy mesterükre emlékezzenek és imádkozzanak.

A pünkösd kifejezés azt mutatja, hogy mintegy ötven nappal Jézus feltámadása után került sor erre a zsidó ünnepre, ugyanis a görög „pentecoste”, azaz „ötven” szóból ered a magyar pünkösd elnevezés.

A kereszténység pünkösdje egybeesik a zsidó vallásnak azzal az ünnepével, amellyel a Sínai-hegyen az Úrral történő szövetségkötésre, valamint az isteni törvény átvételére emlékeznek. Ennek során a zsidóság hálát ad, hogy Isten törvényt adott nekik, szövetséget kötött velük, és nem hagyta magára az emberiséget. Ezt az ünnepet az őskeresztények a Krisztus halála utáni első néhány évtizedben szintén ünnepelték.

Az ünnep jellege azonban a kereszténység körében tartalmilag teljesen átalakult. Ez annak tudható be, hogy az első alkalommal az apostolok elkülönülése során a hagyomány szerint a Szentháromság harmadik személye, a Szentlélek áradt ki az apostolok körében, melynek eredményeként eltűnt hitbeli bizonytalanságuk, és kezdték átérezni felelősségüket az evangélium hirdetését illetően.

A Jézus halálát és feltámadását követő 49 napban a tanítványok társaságára ugyanis a hitbeli tétovázás volt jellemző. Krisztus kereszthalála után úgy érezték, hogy egyedül maradtak, hiszen annak ellenére, hogy Jézus húsvétkor feltámadt, nem volt velük, vezető nélkül maradtak – idézte fel Tarjányi Béla.

A Jézus feltámadásáról szóló keresztény örömhír pünkösd utáni terjesztése során viszont végbement az intézményesülés, mivel sokan csatlakoztak az új hithez, amelyhez működési keretet találtak az egyház létrehozásával. A kereszténység terjesztésével azonban az üldöztetés is sorsukká vált, az öngyilkos Júdáson kívül mind a 11 tanítvány kivétel nélkül vértanúhalált halt.

A kereszténység üldöztetése az egyház megalakulása után mintegy 300 évvel ért csak véget, amikor Nagy Konstantin római császár a milánói ediktumban Kr. u. 313-ban elismerte a vallásszabadságukat.

A pünkösd a keresztény hit szerint az egyházalapításon túl a Szentlélek kiárasztásának ünnepe. A Szentlélek a Biblia szerint apró lángnyelvek formájában jelent meg az apostolok fejére szállva, s ez mintegy szimbolizálta a keresztények együvé tartozását.

A keresztények hite szerint az isteni harmadik személy, a Szentlélek segítségével gyakorolják vallásukat a hívők jelenleg is. A Szentlélek egyúttal a Biblia szerzője is, mert a keresztény felfogás szerint az alkotókat ő irányította a szent iratok papírra vetésekor.

A professzor elmondása szerint a pünkösdkor ünnepelt Szentlélek egységben van a másik két isteni személlyel, az Atyával és a Fiúval, amit „emberi felfogással lehetetlen elképzelni”. Lukács evangélista többször megemlíti a Bibliában a Szentlélek munkáját, illetve segítségét, többek között akkor, amikor Jézus negyven napra elvonult a pusztába, és a Szentlélek segítségével tudott úrrá lenni a különböző kísértéseken.

Ugyanígy az egyház nemzetközivé tételét is a Szentlélek munkájának tulajdonítja a Biblia Apostolok cselekedetei című könyve, egyebek mellett azzal, hogy az apostolok megkapták a nyelveken szólás tehetségét, így tudtak misszióba vonulni, és nemzeti egyházakat alapítani a világ minden táján.

A katolikus elvek szerint a Szentlélek segítette, és segíti most is a különböző egyházi testületek munkáját, így a zsinatokat is, ahol a hitalapelveket meghatározták a korai középkor folyamán, illetve fontos hitbeli kérdésekben döntenek ma is.

A professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Szentlélek munkája nemcsak a klérusnak, azaz az egyházi vezetésnek segít a döntéshozatalban, hanem a hétköznapi emberek mindennapi életéhez is fogódzót nyújt.

A pünkösdvasárnap előtti szombat estén vigíliát, azaz virrasztást tartanak, amelynek célja a figyelem felhívása a Szentlélek munkájára. Az esti imádság a keresztény ünnepek zsidó gyökereire utal, ugyanis utóbbi vallásban számították az első esti csillag feljövetelétől a napokat.

Pünkösd fontosságát támasztja alá az, hogy két napig, vasárnap és hétfőn is ünneplik, ezenkívül számon tartják pünkösd hetét is, amelyet nyolcadnak neveznek; ennek az időszaknak a vége értelemszerűen a következő vasárnap.

A modern kor rohanó üteméhez igazodva ugyanakkor a katolikus egyház nem teszi kötelezővé a pünkösdhétfői szentmisén való részvételt, azaz akkor nincsen úgynevezett „parancsolt ünnep”.

Ennek megfelelően Európában több országban nem munkaszüneti nap pünkösd hétfője, ellentétben Magyarországgal, ahol 1993-ban vezették be a keresztény ünnephez kapcsolódóan az állami munkamentes napot.

(mti)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés