Mint arról már beszámoltunk, az ifjúsági szervezet márciusban fordult beadvánnyal az egészségügyi és az oktatásügyi minisztériumhoz, arra kérve a két tárcát: kötelezzék a magyar nyelvû betegellátás biztosítására az erdélyi egészségügyi intézményeket. Az EMI arra hívta fel az illetékesek figyelmét, hogy az utóbbi években Erdélyben rendkívüli mértékben lecsökkent a magyar, illetve a magyarul tudó román orvosok és más egészségügyi dolgozók száma, és ennek a súlyos diszkriminációnak a következményei érezhetõek a magyar ajkú lakosság egészségi állapotában.

Bagoly Zsolt, a szervezet alelnöke lapunknak elmondta: az oktatási tárcától nem kaptak választ, az egészségügyi ellenben átutalta beadványukat a diszkriminációellenes tanácshoz, amely már be is idézte a feleket meghallgatásra. Az EMI különben úgy véli: annak következtében, hogy a magyar népesség az egészségügyi intézményekben nem, vagy csak hézagosan használhatja anyanyelvét, a román állam az erdélyi magyarság számára nem képes ugyanolyan minõségû egészségügyi ellátást biztosítani, mint a román lakosságnak. Ezáltal a szervezet szerint Románia egyrészt a diszkriminációellenes törvény szellemével ellentétesen cselekszik, másrészt a nyelvhasználati jogok efféle akadályozása súlyosan sérti olyan – már Románia által is ratifikált – nemzetközi szerzõdések szellemiségét, mint az Európai Tanács kisebbségvédelmi keretegyezménye, a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája.

Ugyancsak ellentmond az Európai Unió Tanácsa 2000/43/EK irányelvének, melynek célja a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem keretrendszerének kialakítása azzal a szándékkal, hogy az egyenlõ bánásmód elve a tagállamokban megvalósuljon.

Egyébként a romániai magyar betegellátás hiányosságainak orvoslását szorgalmazó EMI-kezdeményezésre Nyugat-Európában is felfigyeltek. Segélykiáltás Keletrõl címmel nemrég a Vasabladet finnországi svéd napilap terjedelmes cikkben foglalkozott a témával. Kenneth Myntti szerint a nyelvi struktúrák szétesése és a fokozódó elfinnesedés miatt a svéd kisebbség is hasonló problémákkal küszködik, mint az erdélyi magyarok. Csakhogy – teszi hozzá a cikkíró – míg a finnországi svédekkel esetleg olykor-olykor megesik, hogy finnül kénytelenek elmondani az orvosnak panaszaikat, az erdélyi magyarokkal szemben elvárás, hogy tudjanak annyira románul, hogy az orvosnak el tudják magyarázni egészségi állapotukat.

Bár az újságíró szerint a Vasabladet 24 ezer elõfizetõje valószínûleg nem nagyon fog hozzájárulni ahhoz, hogy a romániai magyar közösség elviselhetõbb életfeltételekhez jusson, lényeges, hogy a finnországi svéd nyilvánosságon keresztül egy demokratikus nemzet figyelme az erdélyi magyar közösség problémájára irányuljon, hiszen az egészségügyi nyelvhasználat esetében szó szerint élet-halál kérdésrõl van szó. A szerzõ úgy véli, ideje lenne, hogy az európai kisebbségek összefogjanak és egyesítsék erõiket: ha mindenki megismerné a másik tapasztalatait, biztosan találna olyasmit, amiben példát tudna venni róla.

Különben Kanadában és Finnországban jól beváltak az egynyelvû egészségügyi intézmények: Helsinkiben három rendelõintézetben is mûködik úgynevezett svéd egység, amely néhány egynyelvû, svéd háziorvosi és szakorvosi rendelõt foglal magában, a kanadai Ontario államban pedig – ahol a lakosságnak mindössze 5 százaléka francia ajkú – a tartomány székhelyén, Ottawában mûködik francia nyelvû kórház. A dél-tiroli Dolomiten címû napilap cikke szerint ha a beteg az orvossal nem saját anyanyelvén beszél, a nehézségek már elõre borítékolhatók. Az újság megszólaltatta Bagoly Zsolt EMI-alelnököt is, aki szerint elsõsorban az erdélyi román nemzetiségû egészségügyi személyzet hiányzó nyelvtudása az oka annak, hogy a magyar betegek gyakran nem tudják használni anyanyelvüket az orvosi rendelõkben, kórházakban, noha a magyar ajkú állampolgároknak ugyanolyan szintû egészségügyi ellátáshoz van joguk, mint a románoknak.

Rostás Szabolcs - Krónika

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés