A két ortodox gyülekezet között elmérgesedett a helyzet. A görög katolikusok és a reformátusok a béketeremtés érdekében adománygyűjtésbe kezdtek az Ivan atya vezette gyülekezet javára. Az egész város megmozdult, a lakosság félmillió hrivnyát gyűjtött össze, hogy az utcára szorult gyülekezet is építhessen egy templomot. László Károly, a reformátusok lelkipásztora segítségként azt is felajánlotta, hogy kerüljön az új templom a 47 éve lezárt régi magyar sírkert gazzal benőtt, soha nem használt részébe. Ezt, a Técső város központjában lévő régi református és katolikus temetőt a hatóságok 1958-ban bezárták, akkor temettek ott utoljára, de a hozzátartozók sok sírt mind a mai napig rendben tartottak.

Ivan atyáék kellőképp meg is "köszönték" a felajánlást: az elmúlt hét pénteken önkényesen elfoglalták csaknem az egész területet, erőgépek jelentek meg a régi magyar temetőben és jókora területen ledöntötték a sírkereszteket, betemették a sírokat, az elegyengetett területre nagy teherautókkal hordták a kavicsot, a temető köré a távoli településekről verbuvált munkások magas deszkakerítést kezdtek építeni. Az idős técsői emberek közül sokan döbbenten látták, ahogy szüleik, hozzátartozóik síremlékeit széttapossák az erőgépek. A spontán összeverődött, baltákkal, dorongokkal felfegyverkezett elkeseredett emberek megállították a barbár pusztítást.

A técsőiek először nem is értették a dolgot, csak később derült ki számukra, hogy az a pravoszláv egyház szeretne egy hatalmas templomot építeni a belvárosi régi temető területén, melyet Ivan atya vezet és jelenleg egy középület egykor "vörös sarokként" használt részében tartja alkalmait.

Ami a temetőből maradt

A hozzátartozók közül többen elpanaszolták: bele se mernek gondolni, mi lenne, ha az új templom alapjainak kiásásakor a munkagépekkel vájnák ki és zúznák össze őseik csontjait. Közegészségügyi veszélyt is jelenthet, hogy a temető letarolt részén sok az olyan halott, aki a múlt század elején a városban tombolt tífuszjárványnak esett áldozatul. Ennek ellenére a sírjaik mellett az építkezők már pompa kutat is leütöttek! Többen is kijelentették: bármit megtesznek, hogy megakadályozzák szüleik, nagyszüleik csontjainak kiásását. A láthatóan felháborodott emberek jogosan kérdezték: Milyen templom lesz az, amely meggyalázott sírokra és ledöntött keresztekre épül? Néhányan arról beszéltek, hogy Técső központjában több üresen álló, templom építésére alkalmas terület is található.

A helyiek több mint 400 aláírást gyűjtöttek, hogy megakadályozzák Ivan atya illegális temetőfoglalását, az íveket, tiltakozó levelükhöz csatolva, elküldték Oleg Havasinak, a megyei állami közigazgatás elnökének, az illetékes hivatalokhoz, illetve Kijevbe a szakminisztériumnak. Egy 86 éves helyi lakos, Toperczel Lajos a görög katolikus templomba is elment, s a miséről kijövő ruszin és ukrán nemzetiségű hívek is aláírták, hogy ellenzik a temetőfoglalást. A técsőiek kérték a helyi magyar szervezetek vezetőinek segítségét is, akik a helyszínen látottakról szintén azonnal tájékoztatták Oleg Havasit. A megyei vezetők kérdésére Vaszil Jovdi, a Técsői Járási Közigazgatás megbízott elnöke azt a választ adta: az építkezést leállították, a templom számára igyekeznek más helyet kijelölni.

A helyi Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapszervezete vasárnapi tisztújító közgyűlésén Bökényi Imre városi képviselő is kijelentette, hogy az említett építkezést Técső város tanácsa nem engedélyezte, tehát a sírok meggyalázása engedély nélkül, jogtalanul történt. A városi hatóságok tudomást szerezve a dologról azonnal le is állították a megkezdett munkálatokat, hisz 1994-től Ukrajnában jogszabály tiltja, hogy köztemetőkre építkezzenek.

A Técsői Városi Tanács kedden tartott rendkívüli ülést az ügyben. Megjelent a helyszínen az idős Toperczel Lajos is:– Szegény anyámat nem hagyják nyugodni... – kesereg. – Két éjszaka alatt, rohamtempóban hordták be a temetőbe teherautókkal a folyami kavicsot. A buldózer pedig elkezdte a keresztek, a fejfák ledöntését. Egyszerűen ledózerolták őseink síremlékeit. Kivágták a fákat. Amikor kimentem, és megláttam, hogy mit művelnek, kicsordult a könny a szememből. Zokogtam. Édesanyám sírja erős vaskerítéssel van körülvéve. Kovácsmester voltam, én magam készítettem. Gyönyörűszép márvány fejfát állítottunk az emlékére. Erre éjszaka odahordták mellé a sok követ. Ha nem a kerítés, nekimennek az anyám sírjának. Én magam, ezt látva, odaálltam a traktor elé, hogy nekimehet a sírnak, de csak a testemen keresztül. A mellette lévő Németh Lajos bácsi sírkövét viszont már a földdel tették egyenlővé. A két hektár jelentős részén ledöntötték a síremlékeket.

Ivan atya nem magyarázta meg, hogy miért nem a több évtizede lezárt pravoszláv temetőben épít templomot, ám az idős bácsi szerint nyilvánvaló: az ugyanis a város perifériáján van, míg a magyar a központ mellett. Mivel ez sokkal jobb helyen fekszik, ez tetszett meg.

Az ülésteremben a tanácskozás alatt valósággal izzott a levegő. Ivan atya szemmel láthatóan legszívesebben a föld alá süllyedt volna, hisz még a saját hittestvéreitől is kemény bírálatokat kapott.

László Károly református tiszteletes higgadtan sorolta a tényállást a képviselőknek: – Beleegyeztünk, hogy biztosítunk Ivan atyáéknak egy területet. Megállapodtunk, hogy leülünk és megtárgyaljuk, hol épüljön fel a templom. Ám sem az atya, sem az emberei nem jöttek el a megbeszélésre. Tizenhat éve szolgálok Técsőn lelkipásztorként, de olyan esetre még nem volt példa, hogy meggyaláztuk volna egymás szent helyeit. Félmillió hrivnyát gyűjtöttünk össze, hogy béke legyen a pravoszlávok között. Hát ezek után nem szégyen, amit műveltek?!

A városi tanács végül úgy döntött, semmilyen építkezés nem folytatható a temető területén, segít új helyszínt találni a pravoszlávok számára, de nem hárítja el magáról a kirobbant botrány miatti felelősséget sem: – Ezennel megkövetem a történtekért a reformátusokat, és mint az államhatalom képviselője, bocsánatot kérek a técsőiektől. Ivan atyát és híveit kötelezem, hogy hozzák rendbe a meggyalázott sírkertet. Ugyanakkor felállítunk egy bizottságot, mely eldönti, hol épüljön fel a pravoszláv templom – jelentette ki az egybegyűltek előtt Ivan Kovacs.

Ivan atya így nyilatkozott a történtekről: – Sajnálom, ami történt. Nem gondoltuk végig a dolgot, és nem sejtettük, hogy ekkora baj lesz belőle. Bocsánatot kérek a reformátusoktól és a katolikusoktól, ígérem, helyrehozzuk a hibánkat.

Ám nehéz elképzelni, hogy valaha is sikerülhet visszaállítani eredeti állapotukban a széttört sírköveket, feszületeket. A pravoszláv atya vajon ezen munkához is olyan vehemensen fog hozzálátni, mint a temető ledózeroltatásához?!

(zöld Kárpáti Igaz Szó, Kárpátalja hetilap nyomán)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés