|
A rovásszámok
2008.03.18. 20:10
A rovásszámok:
A magyarságnak nem csak az írásra, hanem a számokra is megvolt a saját rovásjelrendszere.
Magyarországon a csikósok, gulyások, juhászok és kondások a múlt század végéig rovásfák segítségével vették számba állományukat. A rovásfába beégették a gazda billogát, majd rávésték a legelőre kihajtott állatok számát. A rovásfán jobbról balra követték egymást a pásztorok számjegyei. A fuvarosok ugyancsak gyakran használták a rováspálcát, mert megkönnyítette a rakományok számontartását.
A rováspálcát világszerte főként az emlékezés céljára, kölcsönadott értékek nyilvántartására használták. A rovásfára bemetszették a megfelelő jeleket, azután a pálcát hosszában kettéhasították, egyik felét a hitelező, a másikat az adós kapta. A pálca kizárt minden utólagos, egyoldalú módosítást, megelőzött minden vitát a felek között.
A számok jelölése a legősibb időkbe nyúlik vissza, amikor is az embernek még csak az ujjai szolgáltak számológépként. Az első négy szám a kéz ujjait jelöli, az ötös pedig eredetileg így nézett ki, az öt ujjra utalva: "IIIV", ebből végül is csak a "V" maradt meg.
A tíz "X" pedig a két kéz hüvelykujjának kereszteződéséből jött létre, amely eredetileg így nézett ki: "IIIIXIIII".
A rovásírás általánosan ismert volt a magyarság körében, mélyen benne élt a köztudatban, amit számos régi közmondás megerősíteni látszik. Az alábbi szólások talán a rovásírásra utalnak:
"Rovásra hazudik" - felelőtlenül hazudozóra mondják. Régen biztosan rovásírással volt rögzítve a közösség életét szabályozó egy-két "törvény".
"Sok van a rovásán" - Számos tartozás, mulasztás és rossz tett gazdája az a személy, akit így szólnak meg. Itt talán a rováspálcára felírt, de nem törlesztett adósságokra lehet visszavezetni a szólás eredetét.
"Botra beszél" - A gonosz dolgokat mondó, kötekedő, szurkáló hangvételű egyénre mondják ezt a fura mondatot. Talán azt a kort idézi, amikor még nem papírra írtak, hanem botra róttak.
"Nem iszom én senki rovására" -Nem iszom én más kárára, tehát nem más rováspálcájára írom rá a saját tartozásomat. -népdalszöveg.
A felsorolt példák és az emlékek sokasága bizonyítja, hogy igenis van saját ősi írásunk, s nem holmi barbár hordaként érkeztünk a Kárpát-medencébe. Emberöltők hosszú sora óta használtuk, s a középkorból is sikerült átmentenünk. Tegyünk meg mindent azért, hogy ősi kultúránk egyik utolsó bástyája ne dőljön le, s ne engedjük, hogy éppen a XX - XXI. században merüljön feledésbe a magyar rovásírás.
Fadrusz János szavaival búcsúzok az olvasótól:
"Látnoki szemmel nézem a jövőt... Mily perspektíva! Látom, jönnek az idők, amikor iskoláinkban tanítani fogják gyermekeinket őseink betűrendszerére. Az építőművészet magyar stílusát rekonstruálják lelkes mestereink, és a középületek homlokán rovásírásban fogjuk olvasni rendeltetését... Az idegen látja őseink legsajátabb kezeírását. És minden magyar büszkén, fönndobogó szívvel fogja az idegennek mutatni a rovott felírást és magyarázni, hogy őseink évezredeken át ezekkel a betűkkel írtak! És ez a miénk volt, mi fönntartottuk és fönntartjuk immár mindörökre a magunkénak, magyarnak..."
Egy-két földrajzi név a rovásírással kapcsolatban, a teljesség igénye nélkül:
1. Bologna (Olaszország)
2. Nikolsburg (Csehország)
3. Konstantinápoly (Törökország)
4. Nagyszentmiklós (egykori Torontál megye)
5. Margit-sziget
6. Szarvas
7. Homokmégy-Halom (Duna-Tisza-köze)
8. Felsőszemeréd (Léva mellett)
9. Tordos (egykori Hunyad megye)
10.Tatárlaka (egykori Hunyad megye)
Székelyföld:
11. Bögöz
12. Énlaka
13. Dálnok
14. Gelence
15. Székelyderzs
16. Székelydálya
17. Homoródkarácsonyfalva
18. Vargyas
19. Kilyén
20. Csíkszentmiklós
21. Bonyha
22. Berekeresztúr
23. Kibéd
24. Szolokma
25. Erdőszentgyörgy
26. Makfalva
27. Vadasd
28. Csejd
29. Csíkszentmárton
30. Csíkszentmihály
Az általunk terjesztett rováskarakterek:
A szöveget, a megadott források alapján összeválogatta, írta, szerkesztette,
Forrásmunkák:
- Ruffy Péter: Bujdosó nyelvemlékeink, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1977.
- Kéki Béla: Az írás története, Gondolat Könyvkiadó, 1971.
- Magyar Fórum hetilap.
- Magyar Út Alapítvány.
- Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei, Akadémia, 1915.
- Varga Domokos: A mogyeriektől Mohácsig, Tankönyvkiadó Budapest, 1992.
- Csorba Csaba: Árpád jöve magyar néppel, Helikon Könyvkiadó, 1996.
- História történelmi folyóirat, 1996. és 1997.
- A honfoglaló magyarság.
www.inforum.hu
www.commora.hu nyomán
Kapcsolódó cikkek:
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum