Szomáliföld - a térségben majdhogynem egyedülálló módon - demokratikus ország, ahol szabályosan megtartott választásokon dől el, hogy ki lesz az ország elnöke. A többpártrendszernek és a relatíve szabad légkörnek köszönhetően ellenzéki pártok is működnek, a sajtó- és vallásszabadságot pedig többnyire tiszteletben tartják, ami nem túl gyakran fordul elő az iszlám világban. És ami talán a legfontosabb: Szomáliföld (angolul Somaliland) szuverén ország, területén nem tartózkodnak idegen katonák vagy megszálló csapatok. Mégsem ismeri el a Föld egyetlen más állama sem.

Öt napos függetlenség

Szomáliföld alatt lényegében Szomália északnyugati területét értjük, mely 1960-ig angol gyarmat volt. Amikor a britek elhagyták az országot, Szomáliföld 5 napig, 1960 július 1-ig független volt. Ezen a napon egyesült Szomáliföld az "anyaországgal", Szomáliával, mely addig olasz gyarmat volt.

Az egyesülés népszerű volt a lakosság körében, hiszen mind a két területen egy etnikum, a szomálik élnek, akik, bár különböző klánokba tartoznak, nyelvileg (szomáli) és vallásilag (iszlám) egy nemzetet alkotnak. 1960 után azonban hamarosan felszínre kerültek a problémák: az egyesült Szomália politikai életében a déliek domináltak, a fejlesztési segélyek többsége is a déli területeknek jutott. Amikor az 1969-ben puccsal hatalomra került Siad Barre egyre brutálisabb eszközökhez folyamodott hatalma fenntartása érdekében, a háttérbe szorított északiak fegyveres harcot indítottak és megalapították az SNM-t (Somali National Movement).

Barre 1988-ban döntő lépésre szánta el magát, és Szomáliföld két legnagyobb városát légi bombázásokkal a földdel tette egyenlővé, melyekben 50 ezer ember lelte a halálát. Barre rezsimjén azonban ez sem segített: 1991-ben a klán-hovatartozás alapján szerveződő különböző szomáliai lázadócsapatok - köztük az SNM - elűzték a diktátort.

Csöbörből vödörbe

Barre elűzése után azonban megismétlődött a történelem: a lázadók által létrehozott új nemzeti kormányban az SNM nem kapott helyet. Felszínre kerültek a régi klán-ellentétek: Szomáliföld lakosságának többsége ugyanis az Issaq-klánhoz tartozik, míg a déliek nagy része a Hawiye- és Darod-klánhoz. Az északiak nem akartak újra a déliek uralma alatt élni, ezért 1991 májusában kikiáltották a függetlenségüket. Szomáliföldön azóta - kisebb határvillongásokat leszámítva - béke és biztonság van, ide ugyanis nem terjedtek át azok az állandó harcok, melyek "csonka-Szomáliát" 1991 óta jellemzik. És míg csak az utóbbi egy évben Mogadishu lakosságának a fele kényszerült az iszlamisták és az etióp hadsereg között vívott brutális háború miatt menekülni, Szomáliföld az Etiópiával folytatott tranzitkeserekedelemből és nyugati fejlesztési segélyekből felépítette önmagát, és a térség legstabilabb ... régiójának számít.

Koszovó lépéselőnyben

Akárcsak Koszovó esetében Szerbia, úgy Szomáliföld esetében Szomália sem akarja, hogy a "szakadár tartomány" függetlenedjen. Míg azonban Koszovó függetlenségét számos ország azonnal elismerte, Szomáliföld 1991 óta nem lelt támogatókra. Az elsődlegesen illetékes Afrikai Unió álláspontja az, hogy először a szomáliai konfliktust kell rendezni, és csak utána Szomáliföld helyzetét. És mivel ez sokáig elhúzódhat, az idézőjelek még maradni fognak egy darabig.

Kitekintő - Hettyey András

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés