"Az aláírók tiltakoznak az ellen, hogy "politikai testület saját hatáskörében - ha szimbolikusan is - írói rangot adományozzon"
- szól a szöveg, amelyet mások mellett aláírt:

Kukorelly Endre író,
Ágoston Zoltán szerkesztő,
Márton László író,
Mészáros Sándor szerkesztő,
Báthori Csaba író,
Kállai R. Gábor író,
Sándor Iván Kossuth-díjas író,
Szkárosi Endre költő,
Ungváry Rudolf író,
Radnóti Sándor egyetemi tanár,
Balla Zsófia költő-író,
Kálmán C. György irodalomtörténész,
Grendel Lajos író, egyetemi oktató (Szlovákia),
Károlyi Csaba szerkesztő,
Tábor Ádám költő,
Böszörményi Gyula író,
Darvasi László író,
Závada Pál író,
Kőrössi P. József író,
Csordás Gábor író, könyvkiadó,
Mesterházi Mónika költő,
Kántor Zsolt író,
Gömöri György költő (London),
Szerbhorváth György újságíró (Szerbia),
valamint több debreceni közéleti személyiség."

Én meg több százezer magyarral a hátam mögött azt mondom ezeknek a magyarságból, de nem a magyarságnak élő firkászoknak, hogy nézzenek magukba és tegyék fel végre a kérdést!
Honnan is jöttek?
Magyarosított nevüket mióta hordják felmenőik?
Meg azt is kérdezzék meg maguktól, hogy kinek szolgálnak és kiknek adták el a lelküket néhány odavetett művészeti díjért, és
" egymást kölcsönösen feldicsérjük " című kritikáért?

Vajon kiknek a kritikájáért?

Ezek után mindezeket vessék össze gróf czegei Wass Albert személyével és munkásságával.
Erre Önök a hiúságuk folytán úgysem vállalkoznak, és mint bértollnokok liberális mecénásaiknak akarnak leginkább megfelelni.

Na látják, mi ezért állítunk Wass Albertnek, --a valóban magyar írónak- szobrot, bronzból, gránitból, meg márványból is, ha úgy tetszik, az ország minden városában - mert ő egész életében és irodalmi munkássága során a magyar emberek legbelsőbb nemzeti ézéséhez, vágyaihoz, fájdalmaihoz, örömeihez tudott szólni.
Annak a magyar írónak állítunk emléket, aki nem csak magyarul írt, mint Önök, hanem magyarként is érzett.
Na uraim!
Ez az a mesterség és hivatás, amelyhez Önök nem értenek.
Mert bizony Önök a magyart csupán, mint nyelvet használják, de lelkük mélyén soha nem tudtak és nem is akartak magyarokká válni.
A magyarsághoz nem elég egy jól hangzó ungarus név, meg az, hogy ebben az országban éljenek, mint országlakók.
Az Önök gondolatainak a magyar nemzet lelkéből és nem a liberális - urbánus kiadók bugyellárisából kellene kisarjadnia ahhoz,
hogy, olyan hiteles és maradandó személyiségei legyenek a magyar irodalomnak, mint amilyen czegei Wass Albert.


Muzsnai Kováts László