| Hírek : Közvélemény-kutatás: Győzött a Jobbik |
Közvélemény-kutatás: Győzött a Jobbik
2008.02.16. 10:13
2008.02.16. althir.org.
Az Alternatív Hírportál aktuális kérdése így hangzott:
Ön melyik pártra voksolna, ha most 2008. februárban lennének a parlamenti választások?
Zárójelben a 2007. júliusi, szeptemberi és decemberi eredmények olvashatók.
Jobbik Magyarországért Mozgalom 62,3% (43,2 - 57,6 – 57,1)
FIDESZ 21.6% (32,2 – 29,1- 29,2)
MIÉP 3.5% (6,2 – 3,6 - 4,3)
KDNP 3.2% (6 – 2,8 - 4,4)
MSZP 1.9% (2,7 – 2,2 - 2,1)
ÚDK 1.3% (na. - 0,8 - 1,7)
MDF 1.2% (1,7 – 0,5 - 0,5)
Munkáspárt 1.1% (1,9 – 1,2 - 0,5)
SZDSZ 0.3% (1,7 – 1,9 - 0,4)
MSZDP 0% (na. - 0,3 - 0,0)
Foglalkozzunk egy kicsit a nálunk győztesként befutóval és vizsgáljuk meg a Jobbik fő irányvonalait, azaz mi is az a konstruktív radikalizmus keresztény és nemzeti alapokon.
Ízlelgessük e jelzőket és próbáljunk belelátni, hogy van-e a mai Magyarországon létjogosultsága, esélye egy olyan pártnak, amely szembemegy a hazai politikai beidegződésekkel és valami egészen mást kínál, mint amit a honi sajtó szeretne a nyakába varrni.
A radikalizmus, általánosan elfogadott felfogás szerint gyökeres változásokra törekvést jelent, azonban számtalan formáját láthattuk már a történelemben és mindegyik más-más arcot mutatott. A radikalizmus a mai magyar kurzusban nyilvánvalóan pejoratív értelmet kezd nyerni, úgymint a szélsőségek megnyilvánulása, az alkotmányos rend megdöntése, sőt nem egy esetben már a fasizmus, nácizmus bélyegét is könnyen el lehet „nyerni” a radikális szó használatával. Vajon miért ragaszkodik a jelenlegi politikai elit görcsösen a fenti panelekhez, miért hívja szélsőségesnek a másként gondolkodókat?
A gyökeres változtatásra törekvés jellemzően valami új felé mutat, olyan utat keres, amilyen még nem volt, de követői szerint az más lehet. A radikalizmus azonban nem feltétlenül ebbe az irányba indul, sőt teljesen másként is megnyilvánulhat. Vissza lehet térni a régi, bevált értékrendhez, ahhoz amely évszázadokon át meg tudta őrizni a magyarságot, a magyarságtudatot szűkebb hazánkban és szerte a világon. A közösségtudat kohéziós erejét, az egymás iránti empátiát, a kiszolgáltatottak védelmét, a kapaszkodót, amely mind az egyén, mind a közösség szempontjából oly fontos lehet a jövőre nézve.
Ahhoz, hogy mindezeket az érzéseket visszaszerezhesse a társadalom, bizony radikális változásokra van szükség, ami távolról sem a fejlődés gátját jelenti, sőt egy összetartó közösség fejlődése kimutathatóan gyorsabb, mint azé, amely széthúzó és lezüllesztett.
A radikalizmus azonban lehet jó és lehet rossz. Utóbbira minden bizonnyal megfelelő példa a jelenleg regnáló hatalom, amely a szociális ellátórendszer totális szétbombázásával és manapság az egészségügy privatizálásának szándékával valóban gyökeres változásokat akar előidézni, azonban kérdés az, hogy ez kinek jó. Mivel a társadalom döntő többsége ellenzi, ezért bizton állíthatjuk, hogy itt nyoma sem merül fel a konstruktív, azaz együttműködő magatartásnak. E tekintetben tehát más párt sem terjeszkedhet túl a választói akaraton, nem lehet radikálisabb, mint maga a népakarat, azonban alternatívát kell mutatnia a jelenlegi rendszerrel szemben.
Az MSZP-SZDSZ kormány radikális tehát, azonban szemben a közakarattal, maradéktalanul szolgálja ki az országot a pénztőke befolyásának. A FIDESZ viszont mindent akar, csak radikális változtatásokat nem. Maradjon a „puha demokrácia”, ahol négyévente urnák elé járulnak a választók és a milliárdokba kerülő kampánybefolyás alatt vagy az egyik „nagyra”, vagy a másik „nagyra” szavaznak. A FIDESZ nem követeli a privatizáció, sőt az egész rendszerváltás felülvizsgálatát és a felelősök szankcionálását. Ezt egyébként már megtehette volna 1998-2002 között. Nem sikerült.
Miért kell a kereszténység? A vallás és a hit, az ember és Isten évezredes kapcsolata. A kereszténység mind a magyar, mind az európai erkölcs és morál alapja. A XXI. században már sajnos elértünk oda, hogy mindez egyre kevésbé számít. Olyan világot élünk, ahol átértékelődött Isten szerepe, ahol a hit egyre gyengébb. A terjedő ateizmus átalakította rohanó világunkat és a hit alapjául a pénzt tette, istenné emelte a fogyasztást és templomokká a bevásárlóközpontokat. Hosszú sorokban kígyóznak az emberek, azért hogy áldozzanak a fogyasztás oltárán. Bármi áron, ha kell törleszthetetlen hitelek fejében is, csak vásárolhassanak. Miért, miért!?
Miért nem kell a régi hit a jóban, a szépben, a hasznosban, a szükségesben? Miért nem tartjuk be a szabályt, hogy „mások tulajdonát ne kívánd”, azaz ne irigyeld? Annyi keresztény tanítás van, amely soha nem veszíthetne erejéből: ne lopj, ne ölj, ne hazudj, anyádat, atyádat tiszteld! Miért „ciki” egy fiatalnak templomba járnia és meghallgatni Isten igéjét? Bizony sokkal többre vihetné az életben e tanításokkal, minthogy éjjel-nappal a tévét bámulja, vagy „afterpartikon” vonaglik az emberi lét értelmét tagadó zenékre. A kereszténységet tehát alapul kell venni a mindennapokra, tanításai nem „ódivatúak”, hanem megszívlelendők.
Az MSZP-SZDSZ kereszténygyűlölete nyilvánvaló. Intézkedések tucatjai rendelkeznek a keresztény értékek (család, házasság, erkölcs, stb.) sárbatiprásáról. Ezek mind a közösség erodálásához vezetnek és erősítik az individuumba fektetett talmi kényszert, amely a szingliséget, az „élj a mának” és a „bármi áron valósítsd meg önmagad” gondolatsort erősíti.
Mitől nemzeti egy párt? Egy párt attól válik, válhat nemzetivé, ha maradéktalanul előtérbe helyezi a nemzetének érdekeit és értékeit. Azokat védi, óvja, megőrzi a jövő nemzedékeinek, hogy aztán büszkén mondhassa, nekem is részem van abban, hogy gazdaságunk nem omlott össze, a gazdák vetnek, aratnak, a munkások dolgoznak, hagyományaink élnek, kultúránkat megőriztük, a népesség nő és nyíltan a szemébe nézhetünk más népeknek, hogy lám a magyarság fennmaradt a sok viszontagság között is. Igen, ez a nacionalizmus.
Nincs jó és rossz nacionalizmus! Szintén a mai szóhasználatot kritizálva, a nacionalizmust valami ördögtől való rossznak, valami gonosz dolognak állítják be, sőt faji ideológiát gyártanak belőle. Szó sincs erről! A nacionalizmus, a nemzeti érzés nem népek-felettiséget jelent, hanem népek-mellettiséget. A nacionalista nem világuralomra tör, hanem helyet követel a világ népei között és ragaszkodik a fennmaradásához, identitásának megőrzéséhez.
Ma nincs nemzetpolitika. Ma nem az számít, hogy a magyarság fejlődjön, gyarapodjon, ma egészen mások a prioritások. Ma nem számít a múltunk, el akarják törölni a jelképeinket, megtagadtatták velünk a határon túli testvéreinket és nap, mint nap folyik az uszítás egymás ellen. Mindezek mellett pedig nagy ütemben fogyunk, várjuk a betelepülőket, munkanélküliséggel és gazdasági recesszióval küzdünk. A magyarság egészségi állapota aggasztó, világszinten kiemelkedő az alkoholisták és az öngyilkosok magas száma. A radikális változások itt is kíméletlenül időszerűek.
A kormányzópártok nyilatkozatai egyértelműek: nem kell autonómia, nem kell a hazai vállalkozások felemelése, nem kell az adó-, és járulékcsökkentés; egy dolog kell, hogy jöjjön a „működő tőke”, amely majd felemeli a gazdaságot. A FIDESZ nemzetpolitikája árnyaltabb, hiszen kormányzásuk idején számos jóléti intézkedés született, amely nemzeti érdekeket szolgált, AZONBAN a kettős állampolgárság kérdését törvényben rendezhette volna, de mégsem tette. Nem beszélhetünk nemzetpolitikáról, ahol a párt fejet hajt olyan magyargyűlölő politikus előtt, mint Tom Lantos, vagy olvasatlanul megszavaz egy olyan, szuverenitást súlyosan sértő okmányt, mint a lisszaboni szerződés.
A Jobbik feladata nem lesz könnyű a keresztény és nemzeti ideológiára építve. Az csak az egyik gond, hogy a média erőfölénye rendre partvonalon kívülre sorolja a pártot, lehetőséget sem biztosítva a megjelenésre, ez azonban kezelhető, mert vannak módok arra, hogy megfelelő szervezettség mellett közvetíteni tudja ezeket a feladatokat. Van ettől súlyosabb probléma! Érzik-e a társadalom tagjai, hogy ezek az elvek szükségesek a nemzet fennmaradásához? Van-e egyáltalán igény arra, hogy Magyarországon magyarok legyünk? Az évtizedes „gondolatformálás” nem tett-e bennünket érzéketlenné egymás, azaz a közösség iránt? Nem tartják-e az emberek anakronisztikusnak a kereszténységet és a nemzettudatot a jelenlegi ateista multikultiban?
Ezek azok a kérdések, amelyekre világos választ kell adjon egy nemzeti beállítottságú párt. Ha a Jobbik megfelelően tudja ezeket az értékeket közvetíteni és hitelesen, következetesen képviselni, akkor helye lesz a következő országgyűlésben, sőt a jelenlegi helyzet tükrében nem is épp csak a parlamenti küszöb felett.
www.althir.org
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum