– Alapfokon, de bejegyezték a Magyar Polgári Pártot. Ezzel új helyzetet teremtettek politikai téren...
– Azt láttam, azt éreztem január 29-ig, hogy az emberek bizonyos szempontból jóllaktak a politikával. Az derült ki a számomra, hogy azért volt ez így, mert az egypártrendszer őket is zavarta. Most már optimistább vagyok, mint néhány héttel ezelőtt. Azt látom, pozitív hír volt az MPP bejegyzése. Ez végül is egy elégtétel, mert az egypártrendszer helyett most politikai pluralizmusról beszélhetünk. Politikatörténeti szempontból is jelentős eredmény, hiszen sikerült versenyhelyzetet teremtenünk a romániai magyar politikában. Több mint tíz éve nemcsak szavakban hirdetem, de a cselekedetemmel is bizonyítom, hogy az RMDSZ-en kívül is van politikai élet. Ez a verseny eddig is jót tett itt Székelyudvarhelyen, láthatjuk, hogy eredményeink vannak. Az ilyesfajta verseny, ami a városban is kialakult – 2000-ben az Udvarhelyi Polgári Egyesület ért el eredményeket, 2004-ben a Magyar Polgári Szövetség is ugyanezt tette volna, ha nem botlasztják el – teljesítménykényszert szült.
Mint ahogy a fociban vagy csíki példával élve, a hokiban. Nem lehet a hokit úgy játszani, hogy csak az egyik csapatot engedik ki a jégre, a másikra meg rázárják az öltözőt. Két csapatra van szükség ahhoz, hogy verseny legyen. Nem igaz az, hogy rosszat tett a román jégkorongnak vagy a csíkszeredai jégkorongnak, hogy két csapat van. A versenyszellem mindenféleképpen jót tesz és arra sarkalja a másikat, hogy jobb teljesítménye legyen. Még akkor is, ha – mint a családban – a nagyobb gyermek egy kicsit féltékeny a kisebb testvérére a megszületése pillanatában. Pedig élete legnagyobb ajándékát kapta a kistestvérrel, egy egész életen keresztül támaszkodhat a másikra. A politikai közéletben is így van. A kisebbnek, az újabbnak a megszületése zavarja a nagyot, de aztán majd megtanulja a demokráciát.

– Ebben a vonatkozásban is lehet testvériségről beszélni?
– Hát az MPP törekvése mindenféleképpen az. Az RMDSZ-szel ellentétben mi nem a magyar–magyar testvérharcban látjuk majd első számú prioritásainkat. Szükség van egy egészséges politikai versenyre az önkormányzati választásokon, de már most szólítjuk és hívjuk az RMDSZ vezetőit, hogy üljünk le és beszéljünk. Az önkormányzati választások kapcsán számba kell venni azokat a településeket, ahol együttműködésre kell törekedni, mert a magyarság számaránya nem engedi, nem teszi lehetővé, hogy úgymond versenyt szervezzünk a polgármesteri tisztség esetében. Mondok egy szimbolikus várost: Marosvásárhely. És Marosvásárhelyt meg lehet nyerni. Az ilyen esetekben igenis párbeszédet kell folytatni, de a helyhatósági választásokkal kapcsolatosan ezek lesznek a kivételes esetek, amelyek erősítik a szabályt.

– Mi lesz a helyhatósági választások után, az erőviszonyok letisztázását követően?
– Tárgyalások lesznek, ezeken nyilvánvalóan felértékelődik a kisebb szervezet ereje, mert nélküle nincs egyezség, e nélkül pedig nincs parlamenti képviselet. Ezt meg kell előzni, ezt el kell kerülni. Én ígérem, hogy ha az önkormányzati választásokon jobb eredményeket érünk el, mint az RMDSZ, akkor is párbeszédre fogunk törekedni. Az MPP-nek egyébként nincsenek különösebb ambíciói a parlamenti választásokra, de vesztenivalója sincs. Eddig sem volt parlamenti képviselőnk és szenátorunk. Tehát nem rajtunk lesz a kényszer, hanem azokon, akik vissza akarnak jutni. Az egyezség rajtunk nem fog múlni. Arra kell gondolni például, hogy Markó Béla most is szenátor. Ha ő meg Frunda György meg a többiek vissza akarnak jutni a törvényhozásba, akkor valakivel csak tárgyalniuk kell. Egyik módszer az, hogy velünk tárgyalnak, a másik az, hogy feliratkoznak a PSD listáira. Döntsék el, hogy melyiket választják járható útnak.

– Nos, akkor mikor kezdődik a párbeszéd?
– Mind várom, hogy Markó Béla elnök úr felhív, gratulál, hogy a párbeszédet tudjuk megkezdeni. Egészen biztos, hogy meghívnám egy udvarhelyi találkozóra. Először lennék szívesen házigazda, jelezve, hogy mi alázattal közelítünk a magyar–magyar párbeszédhez. Ezt megkerülni, elkerülni nem lehet. Sürgetjük a párbeszédet. Egyébként a jövő héten közzé fogunk tenni egy erre vonatkozó felhívást. Le fogjuk benne szögezni azt a néhány pontot, amiben közösen megállapodhatunk.

– Előbb azonban ki kellene építeni a helyi szervezeteket, nem?
– Bocsánat, ilyen sorrend nincsen. 25 000 aláírást kellett összeszednünk 18 megyében és Bukarestben az induláshoz. Nem mondhatjuk, hogy most nulláról indulunk. Ezt még kiegészítem azzal, hogy az MPP a Magyar Polgári Szövetség alapszervezeteire épül, így tehát látható, készen állunk. Ez a szervezet 2004-ben is összegyűjtötte az aláírásokat, csak akkor elgáncsoltak a választásokon való részvételtől. Ezért voltunk kénytelenek pártot bejegyezni. Hogy kisebbek és fiatalabbak vagyunk, hogy anyagi értelemben véve gyengébbek vagyunk, ezt mind elismerem. De frissebbek vagyunk, lendületesebbek, hitelesebbek, és miért ne, ennek megfelelően, joggal reménykedhetünk egy tisztes helytállásban.

– Nemrég Orbán Viktorral a Fidesz MPP elnökével találkozott. Milyen biztatást, támogatást kapott?
– Nem kérkedünk, de nem is titkoljuk, hogy Orbán Viktorral jó viszonyt ápolunk. Egy régi kapcsolatról van szó. Az hogy most az MPP elnökeként fogadott Orbán Viktor, ebben annyi csak az újdonság, hogy a polgári pártot is magunkkal vihettük Budapestre – szimbolikusan.

– Az előzményeket meg az utóbbi hetek történéseit tekintve, várható-e közelebbről találkozó Traian Băsescuval is?
– Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy Kelemen Hunor, RMDSZ ügyvezető elnök úr egy nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy az MPP bejegyzése a cotroceni-i palota sikere. Ugyanakkor az RMDSZ folyamatosan azt hangoztatja, hogy egy romániai magyar politikai pártnak nem illendő a román államfővel párbeszédet folytatnia. Felmerül viszont a kérdés, hogy akkor pártként egyáltalán kivel akarsz párbeszédet folytatni, ha az államelnökkel nem? Őt a politikai súlyának megfelelően kell kezelni. Ha egy politikai szervezet azt mondja, hogy az államfővel nem kell tárgyalni, hogy szembe kell fordulni vele, akkor olyan pofonokat kap a választópolgároktól, mint amilyet az RMDSZ kapott legutóbb, az államfő felfüggesztéséről döntő, illetve az egyéni választókerületek kapcsán tartott referendumon. A Székelyföldön az emberek 70–80 százalékban az RMDSZ álláspontjával ellentétesen szavaztak. Most azért akarnak bennünket megbélyegezni, mert a román államfővel párbeszédképes szervezet vagyunk. Igenis találkozni kell vele és el kell mondani neki a romániai magyarság törekvéseit. De az államfő az, aki lehetőséget adhat egy ilyen találkozóra. Amíg bennünket véglegesen nem jegyeznek be, nem kérünk ilyen találkozót, nem is keressük erre az alkalmat. Úgy ítéljük meg, hogy majd ennek is eljön az ideje.

– Többször hangoztatta, hogy az RMDSZ felső szinten elzárkózik a párbeszédtől, az együttműködéstől. Mi a helyzet „alsóbb szinten"? Vannak jelei az esetleges átigazolásoknak?
– Ilyen még felsőbb szinten is van. Vannak olyan parlamenti tagok, azaz képviselők és szenátorok, akik hajlandóak és nyitottak párbeszédet folytatni az MPP-vel. Vannak olyan polgármesterek és megyei, illetve helyi tanácsosok, akik jelezték együttműködési szándékukat. Ha Markó elnök úr tudná, hogy milyen sokan vannak, akkor nem zárkózna el a velünk való párbeszédtől.

– Az RMDSZ-t többek között azért is támadták, mert 18 év alatt nem volt képes kivívni az autonómiát. Az MPP-nek erre mennyi időre lesz szüksége?
– Én azt tudom, hogy nekünk azért is nagyobb a felelősségünk, mert az erdélyi magyarság valószínűleg nem lesz velünk szemben is annyira türelmes, mint az RMDSZ-szel szemben volt. Tudjuk, a külső lehetőségeket is fel kell használnunk, diplomáciai offenzívába kell kezdenünk több helyen is. Idehaza is egy intenzívebb párbeszédre van szükség a román politikai szereplőkkel. Ahogy a bíróság végérvényesen is bejegyzett, mi hivatalos levélben meg fogunk keresni minden fontos intézményt és pártot Romániában és Magyarországon, idővel pedig Európában is.

Szüszer-Nagy Róbert, Hargita Népe