Józan ésszel gondolkodva, joggal lehet feltételezni, hogy ez a javaslat soha nem fog megvalósulni. Ha logikusan végiggondoljuk egy ilyen javaslat következményeit, az alapjaiban rengetné meg a mai román társadalmi, politikai, gazdasági és pénzügyi berendezkedést. Nem véletlen, hogy már jó ideje elfekszik a kormány asztalán az a törvénytervezet, amely semmissé nyilvánítaná a kommunizmus idején született politikai ítéleteket. Egy ilyen törvénynek azt is tisztáznia kellene, hogy mi legyen a büntetéseket kérő ügyészek, az ítéleteket meghozott bírók, illetve az azokat megrendelő és meghatározó kommunista pártvezetők sorsa. Arról nem is beszélve, hogy Nicolae Ceauşescu ideje alatt a diktatúra formailag felszámolta a politikai büntettet. A „nép”, (vagyis) a rendszer ellenségeinek minősített személyeket köztörvényesnek álcázott büntetőeljárásokban ítélték el és börtönözték be, ahol nyugodtan és büntetlenül lehetett verni és megalázni őket. Ezeket az eljárásokat szintén csak a Szekuritáté fizetett vagy önkéntes munkásainak koordinált együttműködésével lehetett megrendezni. Mi lesz velük? És mi lesz azokkal az ügyészekkel és bírókkal, akik ezekben az aljas és álnok komédiákban tevékenyen részt vettek? Sokan ma is élnek közülük, karriert futottak be az „eredeti román demokráciában”, hatalomra és vagyonra tettek szert. Ugyanakkor semmiféle bűntudatot vagy lelkiismeret-furdalást nem éreznek egykori tevékenységük kapcsán. Az erkölcsi értékrend-nélküliség olyan mélységére süllyedtek, ahonnan valójában nincs felemelkedés.
Ennek egyik beszédes példája György Béla, a Román Kommunista Párt oszlopos tagja, egykori elnöke a csíkszeredai bíróságnak, amelyet 22 éven keresztül vezetett (1968 és 1990 között). Karrierje töretlenül ívelt felfelé a rendszerváltozás után is, amit saját szakmai kiválóságának ismer el, hiszen ő, az egykori kommunista, meggyőződéssel állítja, hogy Ceauşescu alatt az általa vezetett bíróság mind a párt, mind pedig a Szekuritáté befolyásától teljesen függetlenül működött. Miért? Mert ezt a függetlenséget a kommunista diktatúra alkotmánya garantálta!
Közhely, hogy a Szekuritáté tulajdonképpen a román államterrorizmus végrehajtó eszköze volt. Egy hivatalosan is terroristának minősített szervezett esetében azonban nem csupán a végrehajtó állami alkalmazottak felelősek a tettekért, hanem a megrendelők és az együttműködők is. Ezért nincs esélye, és a szimbolikus gesztuson túlmenően nem is lesz gyakorlati következménye a javaslatnak. A diktatúra mentalitása és módszerei ma is tovább élnek az igazságszolgáltatási szervek (ügyészségek, bíróságok) folytonosságot biztosító vagy reprodukált emberállományában. Hiábavalóak tehát a bűnvádi feljelentések addig, amíg az igazságszolgáltatás ma is elsőrendű feladatának tekinti az egykori államterrorizmus kiváltságos kiszolgálói érdekeinek a védelmét, bármi áron is.
Vajon mikorra várható az első jogerős ítélet? Esetleg, hogyan nyomoz(tat) az ügyész az egykori tartója, megrendelője ellen? Amíg a diktatúra egyik fenntartó pillérének számító igazságszolgáltatást meg nem tisztítják az államterrorizmusban tevékeny szerepet vállalt, vagy annak mentalitását és módszereit tovább éltető ügyészektől és bíróktól, addig Romániának esélye sincs európai értelemben vett jogállammá válni. Addig minden, a Szekuritátét és a kommunizmust érintő javaslat, nem több politikai cinizmusnál és hiteltelen szimbolikus gesztusnál, amely látszatcselekvéssel igyekszik elkendőzni a tenni nem akarást. Ez a hatalomban levők elemi érdeke: formális változtatásokkal eltakarni a változatlanságot!
Ez a javaslat is, oly sok mással együtt, valójában a porhintést szolgáló ingyencirkuszi politikai játék része, az istenadta nép szórakoztatására és figyelmének elterelésére. Különösen ilyenkor, választásokra készülődve.

Dr. Jakab Attila

Kapcsolódó cikk:

Terrorszervezetté nyilvánítanák a Szekuritátét
  2008.01.24. 11:07

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés