Lényegbevágó címmel „Magunkfajták” és Márai Sándor pazar idézetével kezdődik a Morvai Krisztinával készült beszélgető-kötet. Kovács Zsolt, a jeles bünetőjogász beszélgetőpartnere hat alkalommal találkozott és beszélgetett Morvai Krisztinával, s az emberi jogaink méltóságáról szóló kötetben egyre mélyebbre eveztek. Jézus Krisztus mondja: – Evezz a mélyre! Az igazság keresése, és a szeretet megélése vezérli emberjogvédő munkáját a neves jogásznőnek.
Bátorsága, szókimondása időnként meghökkentő, de az olvasó mindig követheti az igazság útján. A kötet olvasói ugyanezt az élményt élhetik át vele: bátrabbaknak, nemesebbeknek, hősiesebb életet élőknek hihetjük magunkat.

De lássuk, mit üzen nekünk Márai: „Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt… Ilyenkor ne törődj senkivel, és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végülis tehetetlenek az
igazsággal szemben… Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságodat…Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.”

Morvai Krisztina igazmondó úton jár. Szembe mert helyezkedni Hazánk miniszterelnökének 2006 szeptember 17-én napvilágra került hazugságával. Levelet írt Gyurcsány Ferencnek, melyben megállapítja: „Önök hazugsággal és csalással kerültek hatalomra. Lebuktak. Ez önmagában is elég ok lenne arra, hogy eltakarodjanak. De önök nem ezt tették. Terrort, diktatúrát vezettek be a mi hazánkban, Magyarországon… Önöknek a hatalom és a pénz megtartása érdekében semmi nem drága. Önök tavaly ősszel százával verettek össze, juttattak börtönbe és kínoztattak ÁVÓ-s módszerekkel ártatlan embereket… önök magatehetetlen embereket verettek félholtra az utcakövön, a magyar (közszolgálati) Rádió épületében és udvarán, a fogdaudvarokon, a börtönfolyosókon…Nem szégyellik magukat?”

A kötetet olvasva megtudhatjuk, a büntetőjogászt felzaklatja minden igazságtalanság: „Nagyon érzelmes típusú ember vagyok. Rettenetesen megvisel az igazságtalanság, megvisel az emberi méltóság megtaposása… Én keresztény jogász vagyok…a jogászi hivatásnak és a jognak középpontjában az emberi méltóság áll.” S miközben végzi feladatát, közben gyakorolja a hitét, növeli magában a szeretetet, igyekszik egyre jobban megismerni Krisztust. Megtudhatjuk azt is: Morvai Krisztina nagyapja görög katolikus pap volt, a nagymama pedig, mint 1946-tól özvegy papné „óriási ellensége a társadalomnak”. Hősnőnk időközben elvégezte a Hittudományi Főiskolát, mert szerinte „fontos bensőséges kapcsolatban lenni az Úrral. Ehhez pedig mindennapi imával kell hozzájárulni.” A kötet főszereplője fontosnak tartja az imát és a folyamatos lelki növekedést. „Az életnek ezen a területén is növekedni kell, lelki gyakorlatokat kell végezni, ugyanúgy, ahogy a testünket edzzük vagy vitaminokat szedünk… Bensőséges, közeli szeretet-kapcsolatban kell lennünk az Úrral.

A sok tematikájú kötetben megtudhatjuk: Magyarországon minden héten legalább egy nő meghal párkapcsolati erőszak következményeként, és ebben nincs benne azoknak az óriási száma, akik öngyilkosok lesznek, vagy belebetegszenek a sok kínszenvedésbe… Pedig, mint mondja Morvai Krisztina: „Ne felejtsük el, hogy Jézus is az egyenlő méltóság pártján áll…Jézus partnerként tekintett a nőkre. Beszélgetett velük, méltósággal rendelkező lényként kezelte őket, felemelte a bűnös nőt is… A férj legyen az, aki a leginkább tudja, mire van szüksége a feleségének, mitől lesz boldog. Így kell érteni azt, hogy a nő ’kövesse a férjét’. Azt a férjét, aki őt szereti, ismeri és a legjobbat akarja neki.”

„A nő szabadságának kiteljesedése az, – a büntetőjogász szerint –, amikor valódi szentségi házasságban tud élni azzal a férfival, azzal a társsal, akit Isten neki szánt.”

Sajnos másik megdöbbentő adatról is olvashatunk a kötetben: Magyarországon évente hatvanezer abortusz történik. A büntetőjogász vizsgálódásainak eredményére hivatkozva megállapítja: Kiderült, hogy a nők túlnyomó többsége nem akarja az abortuszt, tehát épp ezért nincs szó szabad választásról…” Szerinte a pornográfia rendkívül nyomasztóan hat a férfiakra. „A szexipar világában teljesen elválasztják mesterségesen az emberi érzéseket, a szeretetet a szexualitástól… Nagyon rémisztő, hogy a potencianövelő szerek reklámjaival most már fiatal, egészséges férfiakat is megcéloznak.”

Ezzel ellentétben pédaként említi a Római Katolikus Egyház pápai körlevelét, melyben a dokumentum azt írja: „az érzelmesség, a figyelmesség, a kompromisszumkészség, amelyeket elvárandó női tulajdonságnak állít be a társadalom, valójában – ideális esetben – mindkét nemre vonatkozó tulajdonságok… Jó lenne, ha a férfiember is képes lenne az érzéseiről beszélni, képes lenne sírni, képes lenne megnyílni és őszintének lenni…”

"2006. szeptember 17-e, álmos, meleg vasárnap délután – majd megszólal a Magyar Rádióban és mindenütt a magyar miniszterelnök hangja, hogy „elkúrtuk”. Morvai Krisztina erre így emlékezik: „Jön a kicsi gyerekem, kérdezi: ’Mama, ki beszél?’ És olyan jó lett volna akkor azt mondani, hogy egy trágár bűnöző, de azt kellett, hogy mondjam, ’Hát, Édesem, ez a miniszterelnök…’ Micsoda képtelen, bizarr helyzet, nem? Majd elárulja, hogy október 23-án, a rendőri brutalitás napján a jogásznő és gyermekei egy kapualjban töltötték az estét. „Valahogy tíz és tizenegy körül mertünk csak hazamenni, mert a kapualj éppen a frontvonalban volt…” Ezt követő napok egyikén megalakult a Civil Jogász Bizottság a megtiport emberi méltóság védelmében, melynek tagjai a kötet főszereplőjén kívül Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának egykori tanácselnöke, Horváth Attila jogtörténész, Szöőr Anna jogász-pszichológus, Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány vezetője, Juhász Imre, európai jogi szakjogász, és Kabódi Csaba, az ELTE tanszékvezetője.

Morvai Krisztina arra a kérdésre, miszerint jogunk van-e beleszólni életünkbe, a következőket válaszolja: „Az erkölcsileg felnőtt embernek nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy a közügyekkel foglalkozzon… Nonszensz, hogy állandóan csak befogadó közeg vagyunk mi magunkfajták, és csendben, jól nevelt gyerekként hallgatjuk, hogy a felnöttek mit mondanak. Folyton csak eltűrünk és ’igazodunk’ – a saját hazánkban.”

Nem tudom, emlékeznek-e egy napra! Morvai Krisztina válaszolt Várkonyi Tibor Népszavában megjelenő gyalázkodó cikkére egy televíziós műsorban, és MAGUKFAJTÁKRÓL, illetve MAGUNKFAJTÁKRÓL beszélt. Ezen a napon valami rendkívüli dolog történt Magyarországon! Több ezren, talán több millióan felfigyeltünk erre a bátor hangú, ugyanakkor mosolygós, okos nőre! Csörögtek a telefonok: Láttátok? Láttuk. S hogy kik a „MAGUKFAJTÁK”? Válaszol sajátmaga: „Azok, akik nem szeretik igazán ezt az országot. Nem azonosulnak a magyarság sorsával, nem embercentrikusak, nem az ember van a gondolkodásuk középpontjában, hanem a profit, a pénz és a hatalom. Akik magukat tekintik a magyar véleményformálás egyedüli letéteményesének, akik úgy gondolják, hogy csak ők az értelmiség, a média, ők fújják a passzátszelet, ők tematizálják a magyar közbeszédet, őhozzájuk kell folyamatosan igazodni…A magukfajták körmük szakadtáig védik a gumilövedéket, a rendőri brutalitást, a terrort, a diktatúrát… – mondja Morvai Krisztina, aki szerint ez így nem mehet tovább! „Újra vissza kell vennünk az országunkat, kézbe kell vennünk a sorsunkat…Nem kell beletörődnünk, hogy a magunkfajták sorsát nem mi magunk, hanem a magukfajták alakítsák szennyes tv-csatornáikkal, a hatalomért semmitől vissza nem riadó politikusokkal…”

Várkonyi Tibor szerkesztőnek a következőket írta: „Nem alattvalók vagyunk ugyanis a saját hazánkban, s nem is a MAGUKFAJTÁK szolgái, cselédei, romlott hús fogyasztói! Fellázadunk kedves Szerkesztő Úr. S nem a pulykaméreg, hanem az emberi méltóság okán…”

Morvai Krisztina a 2006. október 23-i brutális rendőri kegyetlenkedések miatt Gyurcsány Ferencet is kormányát teszi felelőssé. Ámbár nem érti, hogyan démonizálhatták az ellenzéki tüntetőket a rendőrség szemében. „Hogyan lehetett ennyi magyargyűlöletet beléjük önteni, hogy a zászlót eltapossák, hogy minden magyar nemzeti jelképet meg akartak semmisíteni, ami a tüntetők kezében vagy ruháján volt. Hogy ’rohadt magyaroknak’ nevezzék a saját honfitársaikat, orbánista fideszes bérencnek. Annyi gyűlölet és magyargyűlölet volt bennük, hogy az ember, ha visszanézi csak azt a néhány jelenetet, amit a kamerák rögzítettek, megdermed” – vallja a büntetőjogász.

Az sem igazán érthető, hol képezik ki a magyar rendőröket az elképesztően durva, trágár kifejezésekre? „A 2006. őszi budapesti események alatt a diszkrimináció minden fajtája megjelent a hatalom utasításai alapján eljáró rendőrség magatartásában…A perui embert, miközben megverték, lecigányozták és igazi rasszista gyűlölettel bántalmazták. A nőket mind lekurvázták, megerőszakolással fenyegették és tipikus un. szexista, nőgyülölő magatartást tanúsítottak. Az összes jó megjelenésű fiatal fiút ’köcsögnek’ szólították, és azzal fenyegették, hogy majd cigány – tehát újabb rasszista felhang –, nagy darab bűnözők fogják őket megerőszakolni…”

Morvai Krisztina fontosnak tartja ezzel a borzalommal szemben az imádkozást. „Sokak szerint ez az egész borzalom azért történik velünk, hogy a megtérést segítse, hogy forduljunk magunkba a gondolatainkkal, érzéseinkkel és előbb-utóbb egész Magyarország rájön majd arra, hogy Isten nélkül nem megy.”

Mindeközben bátor hangvételű levelet írt Hernádi Juditnak, Göncz Kingának, Lendvai Ildikónak, Gyurcsány Ferencnek és Demszky Gábornak, miközben a jogtiprások, és az emberi méltóság meggyalázása ellen küzd, felvillantva olvasói előtt egy szebb és jobb világ képét. Hitéről, annak megtartó erjéről többször szól. Mindent a Jóisten kegyelmének tart. Gyermekeinek, s bizonyára olvasóinak is hitben, reményben és szeretetben újjászületett, erős és csodás Magyarországot kíván!

Reméljük, küzdelmei, s a Civil Jogász Bizottság sikerei okán előbb-utóbb a MAGUNKFAJTÁK is otthon érezhetik magukat e hazában, az emberi méltóság tisztelete pedig ismét méltó kincse lesz e Hazának…

!A kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg.)

Frigyesy Ágnes

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés