Az emberiség fejlődése egy küszöbhöz érkezett, amelynek átlépése próbatétel, magasabb rendű szellemi mérlegelést igényel. Lépő Zoltán Naprequiemjében különös elhivatottsággal követel figyelmet a változásnak: mint világpolgár több kultúra ismerőjeként, és mint magyarságára büszke ember a magyar kultúra (őstörténet) ismerőjeként.

Nem értek valamit. Nem tudom ugyanis felfogni, hogy a nyugati civilizáció – és azon belül pedig különösképp a kreativitás-készségét illetően elismert magyarság – miért nem tesz a jelenleginél sokkal többet saját értékrendjének megújítása érdekében annak ellenére, hogy a Nyugat felelősségteljesebb köreiben már közel két évtizede egyre növekvő nyugtalanság tapasztalható. Ez nagyon jól tükröződik egy nyilatkozatban: a washingtoni székhelyű, 99 Nobel-díjas és ezernél több tudóst egyesítő World’s Scientists Institute 1992 november 12.-én Budapesten tartott konferenciája szerint ugyanis az emberiségnek csupán néhány évtizede van a cselekvésre.

A Föld elérte növekedésének külső határait, és radikális szellemi-morális megújulás nélkül az emberiség a vesztébe rohan. Kívánatos volna tehát a moralitás, szellemiség, vagy kultúra olyan új formái után kutatni, amely a jelen globális kihívásra jobban képesek lennének a válasz megadására annál, mint amelyre a jelen világkultúrát meghatározó módszerek képesek. Ezen módszerek összessége ugyanis öngyilkos kultúrára utalnak, azaz nem képesek olyan alapvető változások előidézésére, amelyek a túlélésünket biztosítani lenne képes. Ennek számtalan bizonyítéka van. A nyugati gondolkodásmód jelen formája nem képes önmaga olyan intenzitású megújítására, ami a globális túlélés előfeltétele. Számos tényező afelé mutat, a nyugati értékrenden belül szükséges lenne egy olyan új, életigenlő egyetemes értékrend megteremtése, amely a jelen öngyilkos beidegződések hatékony alternatívájaként funkcionálni lenne képes.

A keleti kapcsolat

Azon elidegenedett értékrend kialakulásában, amely a jelen öngyilkos globális viszonyokat meghatározza, a 19. században létrejött történelem-szemléletnek alapszerepe van, mivel prof. Carr, az Oxford Egyetem egykori tanára szerint a történelem nem múlt, hanem jövő. A jó történész ugyanis a jövőt hordozza csontjaiban. Jómagam több mint három évtizeddel ezelőtt megkapva diplomámat az Iparművészeti Főiskolán egy japán hölgyet véve feleségül, 1979 és 1991 között Japánban éltem. Itt megrázó felfedezések részese lehettem. A „Selyemút” környékén egykor virágzott ősi civilizációk értékrendjének kutatásával csak két hónapot akartam tölteni, és egy olyan művészeti koncepciót létrehozni, amely egy művészeti mozgalom beindítását tenné lehetővé. Amikor azonban kiderült, hogy Kodály és Bartók megállapítása - miszerint a magyar népzene az ázsiai zenekultúra ősi fájának legnyugatibb nyúlványaként évezredeket hidal át – érvényes a magyar népművészet egyéb területeire is; csupán három évtized eltelte után tette számomra lehetővé a kutatás befejezését. Időközben ugyanis érdekes dolgok derültek ki.

Ahogy a németek az indogermán-teória megalkotásának pionírjai voltak, úgy akaratlanul e teória lebontás-folyamatának is pionírjai lettek, hiszen a Münchenben 1986-ban tartott történelmi hamisítványokról tartott konferencia - amelynek csupán a jegyzőkönyve volt 3.700 oldal - azt bizonyítja, hogy a nyugati civilizáció kialakulásáról világszerte hivatalosan mindmáig fenntartott történelmi koncepció olyan, egy köbmétert kitevő hamis dokumentumtömegen alapul, amelyet középkori európai kolostorokban „Isten akaratából” kreáltak. Mivel azonban a szakemberek még mindig nem elég bátrak a történelem valódi tényeivel történő szembesüléshez, szükségesnek tűnik egy (900 oldalt és 1500 képet tartalmazó) új világkönyv publikálása, amely a nagyközönséget elég nyitottá képes tenni annak felfogására, hogy mi is a valódi helyzet.

A kínai motor

Egyértelmű a kapcsolat a jelen öngyilkos állapotok és a történelem hamis interpretációja között. Prof. Carr megállapítása szerint a történelem nem egyéb, mint olyan „új” értékek utáni kutatás, amelyek kiállták a történelem több-évezredes próbáját. Ma Kína, az USA és Japán után a harmadik globális hatalom, következésképp elég okunk van arra, hogy az onnan érkező új-régi ismeretanyag alapján néhány tényre felhívjuk a figyelmet. Évtizedekkel ezelőtt egy kínai professzor írta nekem Japánba, hogy a legősibb – 4200 éves - kínai dinasztia nevét jelentő képjelnek csak a modern kiejtése „Sha”, mivel az eredeti a „Hun” jelentéssel bíró „Shun” volt. Az utóbbi évszázadban több mint száz olyan szkíta-típusú, proto-hun, europid múmiát találtak Észak-Kínában, amelyek közül nem egy 4000 éves. Egykori, meglehetősen magas fejlettségű civilizációjuk központja azon Sárga-folyam környéke, amelyet a kínaiak „Anya-folyam”-ként tisztelnek, hiszen a régió a kínai civilizáció anyja.

A hunok "lovas-nomád" kifejezésének jogosságát a nemzetközi szakirodalomban úgy tűnik, hogy meghaladta az idő, ugyanis a hadseregek nomádok voltak, úgy egykor mint ma. Kétségkívül van olyan "lovas-nomád" nép, mint amilyen pl. a mongol is, amely békében is nomadizál, ugyanakkor nem biztos, hogy az egykor háborúkban "lovas-nomád" életmódot folytató népek életmódja békében is ilyen volt. Vagyis, amíg a hadseregek régen "lovas-nomádok" voltak, addig ma inkább "autós-nomádok", vagy még inkább "repülős-nomádok", ugyanis a hadsereg létezésének előfeltétele a mobilitás, vagyis a mozgékony életmód. De az USA attól még nem nomád ország, hogy a hadserege Vietnamban harcolt, és annak is igen nagy a valószínűsége, hogy a hunok sem voltak nomádok.

A magyar szál

Érdemes az Interneten belenézni a www.mult-kor.hu történelmi portál anyagai közül főleg azokba, amelyek Obrusánszki Borbála az archeológia legújabb eredményeire vonatkozó kutatásaival kapcsolatosak. A mult-kor.hu 2006. dec. 7. száma foglalkozik vele, hogy a Bajkál-tó mentén nagy hun kereskedelmi és kézműipari városok voltak, mint ahogy a Góbi sivatagban is több város virágzott, amelyek közül a legnagyobb Bajanbulagnál volt. Ugyanezen számból az is kiderül, hogyha Stein Aurél ma élne, akkor a Sárga-folyó partjára indulna, mivel ott is páratlan hun városokat tártak fel nem is olyan régen. Mivel pedig a kínaiak a Sárga-folyót az "Anyafolyó" címmel tüntetik ki, ezen tény tágabb vonatkozásaival időszerű lenne komolyan foglalkozni, különösképp, mivel annak valószínűsége nem zárható ki, hogy az első kínai dinasztia esetleg hun is lehetett. Amennyiben pedig elfogulatlanul vizsgáljuk az e régióval egykor legszorosabb szimbiózisban lévő azon többi, ma már elsivatagosodott közép-ázsiai régióban egykor virágzott hun városok archeológiai leleteit, akkor komoly konzekvenciákat vonhatunk le. Állatcsontjaik maradványainak 62%-a letelepedett életmódra utal, szakrális épületeik, váraik, freskóik, szobraik és ékszereik töredékei arra engednek következtetni, amit ma úgy ismerünk, mint gótika és romanika. Vagyis minden okunk megvan annak jogos feltételezésére, hogy ezen szkíta alapokról kinövő hun formációnak alapszerepe lehetett úgy a keleti, mint a nyugati civilizáció megteremtésének folyamatában.

A világ jövője

Más szóval elég okunk van annak feltételezésére, hogy csak akkor leszünk képesek megmenekülni a globális öngyilkosság egyre fenyegetőbb rémétől, amennyiben képesek leszünk a keleti és nyugati értékrend hasonló szintézisének megteremtésére és ezen keresztül azon organikus, természet központú szubsztanciák újrafelfedezésére, amelyekből eredetileg úgy Kelet, mint Nyugat megszületett. Mindenekelőtt tehát Nyugat elsődleges érdeke, hogy jelen természettől elidegenedett értékrendjét radikálisan megújítsa, és azt a kvantumfizika szellemiségéhez igazítsa. A Kelet szkíta alapokon létrejött értékrendje ugyanis évezredek óta lényegében ugyanaz, mint amit a kvantumfizika is vall. Hiszen az azt bizonyítja, hogy amit a meglehetősen haszonelvű nyugati értékrend 100%-os valóságnak hisz, az csupán a valóság 10%-a, hiszen az csupán a valóság azon durvaenergiáinak 10%-os rezgésszintjét tükrözi, amely csupán az anyagra vonatkozik. A legmodernebb nyugati tudomány ugyanakkor a kvantumfizika formájában bizonyítja, hogy a durvaenergiák 10%-os működésmechanizmusát is a fennmaradó 90%-os finomenergiák szintje határozza meg. Hiba tehát összetéveszteni a 10%-ot a 100%-al, és a gyermekeink jövője ellen elkövetett súlyos bűntett nem foglalkozni az emberi lét azon 100%-os teljességével, amellyel tehát nem csupán a kvantumfizika foglalkozik, hanem amely azon szkíta típusú ázsiai világképben él tovább mindmáig, amely nem csupán Kelet-Ázsia jelen intenzív fejlődésének előidézője és amelyből nagy valószínűséggel nem csupán a kereszténység fejlődött ki, hanem az ősi magyar értékrend axisát is alkotta.

Bal félteke, jobb félteke

Nem elég kizárólag agyunk elsődlegesen a 10%-ra irányuló balféltekéjének racionális lehetőségeire támaszkodni, hanem jobban ki kell használni a jobbfélteke azon intuitív adottságait, amellyel sokkal mélyebbre hatolhatunk a valóság 100%-os rejtettebb és meghatározóbb területeire. Vagyis időszerű azon ténnyel szembesülnünk, hogy a nyugati mentalitás túlontúl bal-féltekéssé torzult, és ezért túlontúl elidegenedett az emberi létezés azon meghatározó elemeitől, amelyek elsődlegesen a jobb-félteke legmélyebb rétegeiben rejtőznek. Következésképp annak lehetősége is igen nagy, hogy a nyugati mentalitás elfelejtette a kultúra eredeti értelmét, amely a kultusz és a kultiváció fogalmakkal rokon, hiszen ahogy a földműves vaskövetkezetességgel műveli a földjét, nekünk is ugyanezt kellene tennünk a jobbféltekénk azon kreatív tartalmaival, amelynek módszerei Keleten éltek túl mindmáig, és amelyek elsődlegesen ígérik a globális túlélés megteremtésének lehetőségét. Azonban az eurázsiai történelem még nem eléggé felfedezett mélyrétegeinek feltárásával arra is rádöbbenhetünk, hogy hasonló szellemi folyamatok voltak egyszer meghatározók Eurázsia-szerte, amelyhez különösképp a jelen kritikus korunkban lenne igencsak sürgető visszatérni.

A középkori nyugati források a magyarokat hívják szkítáknak. A szintén szkíta eredetű Tibet szakrális uralkodója, a Dalai Láma évtizedekkel ezelőtt kijelentette, hogy: „A buddhizmus nem vallás, hanem tudomány. A Szellemi Működések Tudománya”. A „szkíta” görög elnevezés, míg perzsául a „szaka”, szanszkritül „sakja”, japánul „saka” szó jelöli ugyanazon népet. A történelmi Buddha teljes szanszkrit neve „Sakjamuni Buddha”, amely szószerinti fordításban „A Szkíták Bölcse, a Megvilágosult”. A „Buddha” – vagy másként „Buda”, hisz a spanyol, portugál, olasz „Budát” ír és ejt, az angol is „Buddhát” ír de „Budát” ejt, a szanszkrit is „Budát” ír és ejt”, úgy, mint ahogy a mi fővárosunkat is Atilla bátyjáról, a szakrális uralkodó Budáról nevezték el. Japánul pl. nincs Buddha-Buda kifejezés, hanem helyette az „Osakaszama” kifejezést használják, amely szó szerinti fordításban „A Tiszteletreméltó Ő-Szkíta Urasága”. A „Megvilágosult” tehát az, aki ismeri a 10% és 100%-os energiarezgések közti összefüggés teljességét.

Nem értem tehát, hogy a magyarság miért nem teszi meg az első meghatározó lépéseket ezügyben, hiszen a feltételek ehhez már adottak lennének, és a nyugati civilizáción belül neki van a legtöbb köze ezen folyamatokhoz. Különösképp a Bartók-Kodály életmű jogosíthatná erre, amely szerint a magyar népzene az ázsiai zenekultúra ősi fájaként évezredeket hidal át, főképp akkor, amikor ugyanez a magyar népművészet többi ágára is bizonyíthatóan érvényes. A "Magyar Nemzet" már évtizeddel ezelőtt irt a japán Matsumoto professzor azon kutatásairól, amelyek a magyarság vérképének kielemzésével bizonyítják a magyarság közép-ázsiai eredetét, és ugyanezt megerősíti a "Népszabadság" egyik idei szeptemberi számában közölt a magyarság genetikai képletét ismertető cikk is.

Lépő Zoltán, Gondola.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés