- Úgy tűnik, Szlovákia maradhat az egyetlen az Európai Unió 27 tagállama közül, amelyik ellenzi Koszovó függetlenségét. Ennyire fél Pozsony, hogy a példa ragadós lesz a felvidéki magyarság körében?

- Szlovákia már visszatáncoló-félben van, de egyértelmű, hogy a pozsonyi kormánypolitika nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Sajnálatos, amikor azt mondják, hogy a Szlovákiában élő magyar közösség miatt kényszerülnek erre a furcsa álláspontra. A parlament elfogadott egy nyilatkozatot, amely elvileg megkötné a külügyminiszter és a kormány kezét. Ők eddig a szerb beleegyezéshez kötötték Koszovó önállóságának elismerését. A parlamenti döntés ellen szavazó MKP ebben a vitában megint egyedül maradt a demokratikus nyugati országok platformján, míg a szlovák politika inkább az Orosz Föderáció érdekei szerint gondolkodik. Ennek ellenére jó hír, hogy amennyiben az EU védnökséget vállal Koszovó fölött, és ha a koszovói albánok már nem Szerbiával, hanem az unióval kötnek megállapodást a függetlenségről, akkor Szlovákia valószínűleg hosszabb idő múlva hajlandónak mutatkozhat elismerni Koszovó függetlenségét.

- A felvidéki magyarok önállósodási törekvésére hivatkozással különösen anakronizmus Szlovákia részéről megtagadni egy új európai ország függetlenségét. Emlékezzünk, Budapest volt az első Csehország és Szlovákia szétválásakor, amelyik sietett elismerni a korábban sohasem létezett Szlovákia szuverenitását!

- Azok után, amin az elmúlt 15 évben keresztül mentünk Szlovákiában, nem lehet számonkérni a logikát a pozsonyi politikán. Egy politikustársam szerint a szlovák külpolitika mindig aszerint változik, hogy éppen ki jön látogatóba Pozsonyba, vagy hová, melyik fővárosba utazik a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök. Ezt némi malíciával mondta, de úgy néz ki, van ebben igazság. Szlovákia még mindig keresi a helyét, a legnagyobb probléma az identitászavar. Az elmúlt 17 évben nemcsak a politikusok, de a szlovák értelmiségiek sem találták igazán a helyüket. Sajnálatos módon a társadalom, az értelmiség és a politikusok egyaránt negatív szemszögből határozzák meg önmagukat, s ez magyarellenességet, bizonyos fokig csehellenességet jelent, torz pályára kényszerítve a közgondolkodást és a politizálást. Ezért is szólítottam fel a szlovák értelmiséget, hogy próbálják meg pozitívabban szemlélni a világot és határozzák meg végre, hol a helye és mi a szerepe a szlovákságnak Európában. Ha erre képesek lesznek, rá fognak jönni: Szlovákia egy többnemzetiségű ország, melynek szerves, nem leírható része a több mint félmilliós magyarság.

- Valóban komolyan lehet tartani attól, hogy a felvidéki magyarság autonómia-törekvései fennmaradnak a schengeni határnyitás után is?

- Ez a törekvés más megvilágításba kerül. Egy hét múlva szabadon jövünk-megyünk az Európai Unióban, de már most 23-24 ezer ember jár naponta dolgozni Magyarországra. Ez teljesen normális, ilyen Európát akartunk.

- A magyar-szlovák elhidegülés, a csúcstalálkozók halogatása milyen következményekkel járhat a szlovákiai magyarság életére?

- Nem jó a mostani helyzet, mert a szlovák politika nem tud mit kezdeni velünk, de önmagával sem. Egész Európa fanyalogva fogadta, hogy egy ultranacionalista nemzeti párt lett a pozsonyi kormánykoalíció része, amely azt tesz, amihez egyedül ért: magyarellenes indulatokat gerjeszt. Ezt nagyon sajnálom, a szlovákiai magyarok sem örülnek ennek, de kibírjuk, ehhez hozzászoktunk az elmúlt évtizedekben. A szlovák nemzeti gondolattól túltengő politikusok ugyanis rendre azzal gyanusítják a szlovákiai magyar politikusokat, köztük engem, hogy túlontúl Magyarország felé fordulunk. Ugyanakkor ezerszer elmondtuk, ha békejobbot nyújtanak nekünk, ha normális viszonyokat teremtenek, akkor természetes, hogy otthon akarjuk érezni magunkat ebben a társadalomban, mert ez a mi szülőföldünk. Ám ha egy buta, torz nemzeti politika jegyében állandóan ki akarnak taszítani bennünket a társadalomból, a szlovákiai magyarok egy része értelemszerűen másutt keres támaszt.

- Ön szerint ki a felelős a két ország közti viszony lehűléséért? Egy magyar nyelvű szlovákiai internetes újság felmérése alapján a megkérdezettek többsége szerint ön a hibás. Állítólag mióta ön az MKP elnöke, csökkent a párt támogatottsága és politikai súlya, ezáltal a két ország közötti politikai jégkorszakért is önt hibáztatják.

- Erősen manipuláltnak tartom az említett közvéleménykutatást, valóban szavahihető intézeteknek ugyanis egészen más eredmény jött ki. Eszerint még a teljesen szlovákok lakta régiókban is úgy vélekedett a megkérdezettek 54 százaléka, hogy vagy a szlovák kormány, vagy Pozsony Budapesttel közösen felelős az elhidegülésért. A felelősök között az MKP-t mindössze 17 százaléknyian említették.

- Még mindig nem szűnt volna meg a feszültség az MKP-ban azután, hogy Bugár Béla önnel szemben alul maradt az elnökségért folytatott küzdelemben?

- Béla barátom mindmáig valóban nehezen tudja feldolgozni a számára kedvezőtlen eredményt, pedig immár a párt Országos Tanácsában is fehéren-feketén láthatóvá váltak a megváltozott erőviszonyok.

- Milyen a Bugár Béla és az ön tábora közti arány?

- Már nem nagyon beszélhetünk arányokról, nincs is értelme. Sok mindenen keresztül ment a párt, ezért középre húz. Senki nem akar torzsalkodást, főleg nem egy ilyen helyzetben, amikor egy nacionalista kormánykoalíció áll velünk szemben. Éppen elég bajunk van a koalícióval, semmi szükség még magunk között is gerjeszteni a feszültséget.

- Tíz éves szünet után újabb különös nyelvtörvény van születőben Szlovákiában. Azt tervezik, hogy a magyar helységnevek kizárólag szlovákul szerepeljenek a történelemkönyvekben és a sajtó is így használja azokat. Az MKP nemzetközi fórumok elé viszi az ügyet?

- Az Európa Tanács és az európai szocialisták már foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az Európai Parlamentben is szeretnénk felvetni ezt a súlyos problémát. Bár elsősorban itthon szeretnénk megállapodni, ám nincs rá fogadókészség. A problémát az jelenti, hogy a magyarság és a szlovákság közti viszony alapja a Szlovákiában élő magyarok és a kormány között megromlott viszony. Nekünk nincs bajunk a szlovák polgárokkal, írókkal és politikusokkal. Azzal a hatalommal van gondunk, amelyik primitív módon viszonyul hozzánk, Fico pedig a ’90-es évek belpolitikai gyakorlatát próbálta újjáéleszteni. A cél az, hogy leválasszanak minket az európai politikáról. Azért támadnak engem és az MKP-t, hogy ne vigyük nemzetközi szintérre problémáinkat, holott az emberi jogok és a kisebbségek helyzete nemzetközi ügy. A másik céljuk, hogy leválasszanak bennünket Magyarországról, s miután elszigeteltek bennünket, akkor már azt csinálnak velünk, amit akarnak. Csak a magyarországi és az európai politika becsületén múlott, hogy a nekünk állított csapda nem sikerült.

- Nyoma sincs a közös magyar-szlovák történelemkönyvnek. Bár a magyar kutatók már rég elkészültek a munkával, a szlovák történészek késlekednek. Számomra elképesztő, hogy a két ország mennyire eltérő módon viszonyul a történelemhez, a szlovákok szerint például Magyarország a múlt század előtt nem is létezett.

- Ismerem ezt a nézetet és ezzel a kérdéskörrel magam is foglalkozom tizennyolc éve. A probléma ott van, hogy a szakmai és a politikai gondolkodás viszonya eltérő a két országban. Szlovákiában a politikusok és a történészek meghatározó része még mindig a mítoszokban keresi a nemzeti gyökereket, kapaszkodókat, márpedig ez ingoványos terület. A mítoszok ugyanis nem részei a történelemnek, ráadásul a Biblia is megmondta, az okos ember sziklára építi a házat, nem homokra. A szlovák történetírásnak, a szlovák értelmiségnek és a szlovák politikusoknak, vagyis a közélet szereplőnek el kell jutniuk odáig, hogy szembenéznek önmagukkal. Mint említettem, az identitászavar a legnagyobb probléma Szlovákiában, ebből fakadnak a magyarok elleni torzulások is. Nem hinném, hogy a szlovákok rosszak lennének és bántani akarnának bennünket. Sokkal inkább gátlásaik vannak és félnek tőlünk, de nem tudni, miért. Magyarország sem adott rá okot, hogy tartsanak a magyaroktól. Márpedig ha a többség fél a kisebbségtől, az nem egyéb, mint paranoia, a “szlovák perpétum mobile”, aminek létezése egyedül a politikusok érdeke. Azért nincs még közös történelemkönyv, mert ha lenne, tiszta vizet önthetnénk a pohárba, és a diákok fejét többé nem mítoszokkal kellene tömni történelem helyett. A Slota-félék magyarellenes megjegyzései sem hatnának ennyire a szlovák társadalomra.

- Mit szól hozzá, hogy Pozsonyban évről évre koronázási ünnepségeket tartanak a magyar Szent Korona másával?

- Még mint miniszterelnök-helyettest, 1999 decemberének végén azzal hívott meg a pozsonyi főpolgármester, hogy meglepetéssel kíván szolgálni számomra a szilveszteri ünnepségen. Éjfélkor aztán lézerrel felrajzolták a Szent Koronát a városháza falára. Ez is mutatja, hogy nem szabad egy kalap alá venni a szlovákokat, az értelmiség egy része ugyanis ragaszkodik a közös történelemhez. Most már minden szilveszterkor kivetítik a korona sziluetjét a falra, a várban pedig ott van a Szent Korona másolata, míg Pozsonyban profi színészekkel évről évre eljátszatják az egykori koronázási ünnepséget. Szlovákiában egyértelműen civilizációs küzdelem zajlik, olyan, amilyen nálunk, magyaroknál már ezeregyszáz évvel ezelőtt lezárult. A szlovák társadalom egy része elfogadja az európai értékrendet, a nyugati integrációt és elfogadható viszonyra törekszik Magyarországgal. A társadalom másik része azonban egyfajta szellemi pánszláv bűvkörben él, és a szlovákságot az egyik legrégibb szláv népnek tartva, a kelleténél erőteljesebben kacsingat Moszkvára. Ma már szerencsére a bukaresti és a belgrádi szellemi kapcsolat nem érvényesül a korábbi hévvel, ám a jelenlegi kormánykoalícióban még mindig zavart okoz. Ez okozza a Koszovó körüli szlovákiai bizonytalanságot és emiatt tartanak a magyaroktól.

- A schengeni határok, a “gúnyhatár” eltűnése mit jelent a felvidéki magyarság számára?

- Az egész szlovák nemzeti ijedelemnek, melynek tanúi voltunk az elmúlt három hónapban, egy cseh újságcikk volt az okozója. Ebben azt vizionálta az újságíró, hogy miután megszűnik az államhatár, csendben “elúszik” Szlovákiától Dél-Szlovákia és visszakerül Magyarországhoz. Ez természetesen nem igaz, de komoly félelmeket váltott ki még parlamenti szinten is. A határbontás számunkra óriási örömünnep, ez a politikusi tevékenységem egyik legszebb ajándéka, ezért dolgoztunk közel két évtizedig. Az, hogy mostantól nő a szabadságfokunk, egy történelmi igazságtalanság részbeni kompenzálása. Ki kell használnunk a határnyitás előnyeit, de félve mondom, számolnunk kell azzal is, hogy lesznek hátrányok. Amíg be nem léptünk az Európai Unióba, nem volt jellemző a magyarok elvándorlása, 2004-től kezdve sajnos ez másként van és nem Magyarország a célország. Falvainkban megjelent a betelepedés, az ipartelepítéssel fellazult a szlovákiai magyar szülőföld szerkezete. Nagyon komoly változások történnek, a schengeni rendszer életbe lépése után a szabadsággal együtt valószínűleg az elvándorlás is felgyorsul, ezért mielőbb értelmiségi megtartó programokra lesz szükségünk.

(Készítette: Varjú Frigyes; a Magyar Hírlapban jelent meg.)

Forrás: Barikád.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés