E naptól kezdve szenteli a vizet a keleti egyház, a középkortól pedig a nyugati egyház is. A víz megkereszteléséből, (megszenteléséből) ered a magyar vízkereszt elnevezés. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján (január 5.) végezték a templomban, de haza is hordták meghinteni vele a házat, a gonosz szellemek ellen. Ezen kívül hittek gyógyító hatásában, mely mindenféle betegségre jó volt, de használták a mezőgazdaság és állattartás területein is. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés.

Fényességén e mai napnak,
Éneket mondjunk a mi Urunknak.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.

Ült a földön keserű homály,
Négyezer évig úr volt a halál.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.

S csillag gyulladt a komor egen,
Mennyei fénnyel messze keleten.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Nézvén nézte három bölcs király:

Gáspár és Menyhért, öreg Boldizsár.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
,,Csillag támad Izrael felől!''
Bálám próféta szólott e felől!

Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
,,Izraelben király született!
Menjünk imádni a szent kisdedet!''

Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Mennek, mennek a csillag után,
Gyermeki hittel megy a karaván.

Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Három szent bölcs hozza a szívét,
Hozza a váró nemzetek hitét.

Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Áll a csillag egy kis ház fölött,
S ők leborulnak a Kisded előtt.

Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Hoznak tömjént, mirha-kenetet,
Aranyat, s hozzá aranyszívüket.

Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Szívünk hozzuk mi is ma, hívek,
Gyermeki szívet, színarany hitet!

Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Tömjén módra száll fel énekünk,
Csorduló mirha szent szeretetünk.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.

Már a XV. században jellegzetes magyar szokás volt a papság vízkereszt napi alamizsnagyűjtése. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét (G + M + B) és az esedékes évszámot az ajtóra. A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a kirúgható csillaggal háromkirályok képében köszönteni.

Vízkereszt napjának népszokásai a templomban megszentelt vízhez kötődnek. Ipolytarnócon, Litkén, Mihálygergén a házigazda üvegben hazavitte a megszentelt vizet, a ház apraja-nagyja kortyolt belőle, hogy megóvja őket a torokfájástól.

Megszentelték vele a házat, az ólakat. Öntöttek a kútba, hogy a víz meg ne romoljon. A szentelt víz az embert születésétől haláláig kisérte: ebből a vízből hintettek a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. januártól januárig a vizet üvegben vagy nagy korsóban tartották, s ami megmarad a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték.

Vízkereszthez kapcsolódik a következő időjóslás: ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél, ha viszont erős a fagy, akkor soká fog jönni a tavasz. A régiek Vízkereszttől farsangoltak már, vízöntő hava vette ezzel „idő előtt" kezdetét, de a bak nem adja könnyen meg magát.

Az alexandriai remete Szent Pál január 15-i ünnepe jelöli ezt; hiszen ő, Pál a legenda szerint hatvan esztendeig a sivatagban egy kőlyukban él, szinte mozdulatlanul, s akkor is, amikor az angyalok már az ég felé viszik hófehér lelkét, halott teste kövülten térdepel.

Remete Szent Antal, aki szintén alexandriai, s névünnepe január 17-én van, már hiába akar egyedül és egy helyben maradni, miképpen Pál, neki mindig beljebb kell mennie a sivatagba, s onnan ki, egészen Etiópiáig, mert az Úr mindenüvé utána küldé híveit. A régiek állatszentelést tartottak ünnepén, s a szentelést végző pap szánját nyargaló lovak vitték az egyik szabadtéri oltártól a másikig: ösztönözve ezzel is az időszerű isteni parancsot, a mindenek megmozdulását.

Január 18-án Piroska imájára ledőlnek a pogány kőbálványok, s a kőtemplom is rommá lesz; és Sebestyén január 20-án fölébreszti a fákat. Hiába gyilkol még mindig a tél Ágnessel, akit 13 évesen küldtek vértanúhalálra, január 21-én; mert rá egy napra Vince már nevével is a győzelmet idézi, és napján a Jézus növénye szőlő is „mocorogni" kezd, s erdőben a madarak nászukat tartják.
Január 25-én pedig jóra forduló Pállal végérvényesen átfordul az idő, s az ezen a napon szitát fordító ember lelke is.

A születés, amelyben csillagocska, napocska (fény) jött mindahányszor a világra a Nap esztendőkörös újjászületésével a „Bak nullával" volt analóg (dátum szerint bármely napon is történt a világraszépülés!). A hajdan volt ember hitében fénytől fényig tartott az emberélet, amikor távozott a lélek: csillag született az égi mezőn. A csecsemőkor szoros pólyakötése, amely 6-9 hétig gúzsozta a kisgyermeket - a Bak territóriumának tulajdonságát valósította.

harmonet.ro