Hírek : Ha 1999-ben Csurkára hallgatnak, ma nem lennének magyarverések és szerb betelepítések a délvidéki magyar településeken |
Ha 1999-ben Csurkára hallgatnak, ma nem lennének magyarverések és szerb betelepítések a délvidéki magyar településeken
2007.12.12. 10:26
Forrás: www.miep.hu. Részlet a Párttörténet - A MIÉP genezise - 1999 című fejezetéből.
1999. március 12-én Magyarország - a MIÉP hangos és határozott tiltakozása ellenére - a NATO teljes jogú tagja lett. Alig két hétre rá már hadban álltunk szomszédunkkal, Jugoszláviával. A taszári bázist és légterünket az amerikai hadsereg szolgálatába állítottuk. A 78 napos jugoszláv háborúval elkezdődött az a legújabb sajátsága a magyar diplomáciának, hogy olyan képtelen és teljesen igazságtalan hadműveletekben veszünk részt az USA oldalán, amelyekhez semmi közünk és semmi nemzeti érdekünk nem fűz (pl. Irak). Miközben Bácskára és a Bánátra, nem egyszer még ma is színmagyar területekre - a második világháború óta először - hullottak a magyar légtér felől érkező bombák, májusban az RMDSZ Csíkszeredán megtartotta soros kongresszusát, ahová az összes magyar parlamenti párt képviselőit is meghívták. A MIÉP-et is. Csakhogy később Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke telefonon lemondta a meghívást, és arra kérte Csurka Istvánt, hogy sem ő, sem más miépes ne legyen jelen a dicső eseményen. Jelenlétünk, vendégül látásunk ugyanis vállalhatatlan lett volna az RMDSZ vezetői számára. Nem mentünk el.
Ami talán még jól is jött, mert Csurka Istvánnak több ideje maradt nagy jelentőségű bejelentése előkészítéséhez. Erre 1999. június 2-án, sajtótájékoztató keretében került sor. A jugoszláviai háború gyakorlatilag véget ért és a béketárgyalásokra készült az európai diplomácia. A MIÉP elnöke azt kérte az Orbán- kormánytól, hogy a kialakult európai helyzetben, amikor már egyedül csak a magyar állam határai maradtak meg a trianoni békediktátum által kiszabottnak, a győztes NATO tagjaként érjük el, hogy az ENSZ felügyelete mellett - népszavazást követően! - szigorúan békés feltételek között csatolják vissza Szerbiától Magyarországhoz a Vajdaság legészakabbi sávját, a Tisza és a Ferenc-csatorna által behatárolt, földrajzilag jelentéktelen, de történelmileg is és effektive is színmagyar területsávot, a rajta élő többszázezer magyarral. Hogy újból legyen hazájuk, jövőjük, életkedvük. A javaslat hatására a magyar kormányban "szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik" és eltelt vagy két nap, amíg Martonyi külügyminiszter éktelen elhatárolódási akcióba kezdett. Ami várható is volt. De hogy a fő érintett Kasza József is csatlakozott hozzá az elhatárolódásban, az már egy másik kérdést vet fel. Azt, hogy oda jutott a magyarság, ahol Kasza van, és az a Takács, aki telefonál, hogy a miépeseket nem akarják látni Csíkszeredában. Később az összes parlamenti párt elítélően nyilatkozott a MIÉP felvetéséről, amely pedig egy olyan vissza nem térő, reálpolitikai pillanatban hangzott el, amelyet nem kijátszani egyenértékű a tudatos nemzetgyilkolással.
Egy biztos: Csurka 1999. június 2-ai bejelentése - sajnos - példa nélküli a '45 utáni magyar történelemben, és bátorsága, becsületessége, kiállása, de mondhatom így is: példamutató magyarságteljesítménye által olyan tartást és büszkeséget ajándékozott a miépesnek, melyet csak kivételes korok kivételes pártvezérei adhatnak. Mert azt a sajtótájékoztatót egyesegyedül csakis a MIÉP elnöke tarthatta meg 1999-ben, az a politikus, aki számára az elfogadhatatlan realitás tudomásul vételére semmiféle magyarázkodás nem adhat érvet. Én úgy éltem meg ezeket a napokat, hogy állítom, azóta jobb, büszkébb, felemelőbb dolog miépesnek lenni, mert erkölcsileg részesedtünk a tettből, amit senki sem tett meg Csurkán kívül. (A dolog nem volt minden előzmény nélkül. Emlékeztetnék rá, hogy 1995 augusztusában a párt elnökségének debreceni ülésén már négy évvel az amerikai agresszió előtt felmerült ez az igény a MIÉP részéről, de akkor nem ilyen konkrétan és nem ilyen reálpolitikailag megalapozottan.)
Természetesen az egész EU-mámorban úszó külhoni sajtó is elborzadt a szélsőséges ötlet felett: méghogy határmódosítás a magyaroknak! Méghogy az anyaországhoz csatolni az elszakítottak egy elenyésző hányadát! Kirázta őket a hideg és a MIÉP-ről eddig kialakított negatív képük mostantól még tovább romlott. Ki tudja, talán még az októberben zajlott frankfurti könyvvásáron végig jól érezhető Csurka ellenes hang is innen vette egyik gyökerét.
www.miep.hu
A folytatás Felvidék lehetett volna. Kattintson a képre:
|