archív felvétel

„A romániai magyarság képes volt saját önállóságát felmutatni a november 25-i európai parlamenti választásokon, noha sokan próbáltak tenni az ellen, például bizonyos magyarországi politikai erők, testvértelepülések, cégek és televíziók beavatkoztak a kampányba" - fejtette ki Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.

Az RMDSZ legfelsőbb döntéshozó testületének ülésén Markó felhívta a figyelmet arra, hogy az erdélyi magyarságnak „egy hangon" kell szólnia Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt. „A kétnyelvű magyarság ellehetetleníti helyzetünket" – szögezte le az elnök, hangsúlyozva, hogy ez esetben könnyen érvényesülhet a román politikai erők részéről az „oszd meg és uralkodj" elve.

Az MTI nyomán 

---

Kapcsolódó cikkek:

Markó Béla és a felelősség

 

Markó Béla 2007. november 12-én Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely keretében nagyívű előadást tartott, mely az SZKT-ról, kongresszusokról már ismert hangnemben, kellő demagógiával fűszerezve próbálta magyarázni a magyarázhatatlant, az általa közel 15 esztendeje vezetett RMDSZ szomorú metamorfózisát, melynek eredményeképpen a nemzeti önrendelkezésből a román politikumnak való alájátszás, a belső pluralizmusból monolit egység, a társadalmi párbeszédből a múlt rendszerre emlékeztető pártmonológ, a demokráciából pártutasításos rendszer, a teljesítmény és rátermettségelvű kiválasztásból lojalitás-centrikus kontraszelekció lett. Jó lenne, ha nem kellene foglalkozni ezekkel a megnyilvánulásokkal. Csakhogy Markó az RMDSZ első embere, az elmúlt másfél évtized meghatározó politikusa, akinek szavait felerősítik a klientúra-sajtó orgánumai. Szavai hivatkozássá lesznek s nemcsak az RMDSZ-es középgárda, hanem a választók körében is hatnak. Markó Béla e fórumon képes volt lehazugozni Toró T. Tibort (aki természetesen megválaszolt neki). Markó veszi a bátorságot magának, hogy becsületébe gázoljon egy tiszta múltú, következetes politikusnak, miközben ő maga még annak az ígéretnek sem képes eleget tenni, amit pár hónapja tett, miszerint nem fog negatív kampányt folytatni. Lehet-e másképpen értelmezni a következő sorokat?
„Egy ember nem fog utakat építeni!
Egy ember nem fog iskolákat javítani!
Egy ember nem oldja meg az oktatási törvénnyel kapcsolatos problémákat!
Egy ember nem fogja megvédeni a kétnyelvű táblákat!
Egy ember nem fogja átszervezni a gazdasági fejlesztési régiókat!
Egy ember nem fogja kicsikarni a román kormánytól az önkormányzatok költségvetési támogatását!
Egy ember nem rendezi az egyházak helyzetét, legfennebb – és ez már előre látszik – összeugrasztja őket.
Egy emberre – bárkiről is legyen szó – nem lehet jövőt építeni!”
Mintha legalábbis bárki azt állította volna, hogy Tőkés László bejutása esetén átvenné teljes egészében egy nemzeti érdekképviselettel felruházott politikai szervezet szerepkörét. S mintha az lenne Tőkés László, illetve bárki EP-képviselő feladata, hogy iskolákat javítson és utakat építsen. Tőkés László, ha bejut az Európa Parlamentbe és az RMDSZ viszont nem, akkor egy dolgot biztosan tudhatunk: azt, hogy európai szinten nem a félretájékoztatásban, az autonómia elásásában és félreértelmezésében jeleskedő Frunda György folytatja majd eddigi áldatlan tevékenységét, hanem lesz végre valódi képviseletünk, egy tiszta múltú, elkötelezett, nemzetközi szinten is ismert és elismert magyar politikus személyében. Ráadásul a Markó által emlegetett oktatási törvénnyel kapcsolatos problémákat az RMDSZ 1999 óta nem tudja megoldani, hiába van azóta is kormányközelben, s mi tagadás, igencsak tamáskodom a székelyföldi gazdasági fejlesztési régió létrehozásának sikerét illetően is.
Markó szépen kiosztja az anyaországi elitet is: „Eszköz vagyunk, nem cél, ezt látom, és ezt ma világosan ki kell mondani. Az MSZP és az SZDSZ nem tud mit kezdeni velünk, a Fidesz pedig Erdélybe menekíti minden búját-baját, és legalább itt győzni szeretne. Legyőzni az egyetlen magyar szervezetet, amelynek csak egy bűne van: megtartotta az önállóságát baloldallal, jobboldallal szemben egyaránt.”
Hogy a baloldal nem tud mit kezdeni az erdélyi magyarsággal, az egy kegyes eufemizmus 2004. december 5. után. A baloldalnak kolonc vagyunk, potenciális veszély s még puszta létünkben is állandó kellemetlen figyelmeztetés nemzetellenes politikájuk miatt. A jobboldal eszköznek tekintené az erdélyi magyarságot? Ezt aligha teheti, hiszen az anyaországi politikai erőtérben e téma nem bír olyan jelentőséggel, hogy bárki ennek kibontásától remélhetne támogatásnövekedést. S hogy a Fidesz ide menekítené minden búját-baját? Ugyan! A Fidesz eleget tesz egy becsületbeli kötelezettségnek. A Jó mellé áll a Rosszal szemben, még akkor is, ha ez Magyarországon nagy valószínűséggel több szavazatot visz, mint amennyit hoz. Mert bizony még a jobboldalon sem értik sokan, hogy Frunda és Tőkés versengése nem magyar–magyar konfliktus, hanem az elnyomó román hatalom és a magyar szabadságtörekvés képviselőjének az összeütközése. S az RMDSZ lenne az egyetlen magyar szervezet? Így egyszerűen? Ami az RMDSZ-en kívül van az nincs is? Arra már nem is vesztegetnék szót, hogy micsoda arcpirító propaganda-hazugság azt állítani, miszerint az RMDSZ egyetlen „bűne” az önállóság megőrzése lett volna. A tényleges bűnök lajstroma olyan hosszú, hogy egyetlen cikkbe be sem férne, az autonómia megteremtésére vonatkozó összes történelmi lehetőség módszeres kihagyásától, a magyarellenes román politika legitimálásán át az erdélyi magyarság megosztásáig.
S mindezek után még Markó veszi szájára a felelősség kifejezést! Az a politikus, aki fittyet hányt mindenféle nemzeti felelősségnek 14 esztendőn keresztül, aki az RMDSZ-t zsákutcába vezette, aki röviden és velősen megfogalmazva zsákmányra éhes román versenypártot csinált az autonómia kivívására létesült magyar nemzeti önkormányzatból.

Borbély Zsolt Attila

(Erdélyi Napló, 2007.november)

---

„Higgyünk a székelység feltámadásában”

Újból a Székelyföldet járta Tőkés László

Újabb székelyföldi körúton vett részt Tőkés László független EP-jelölt november 2–7-e között. Miután visszatért Nagyváradra, sajtótájékoztatón jelentette ki: igen pozitív élményekkel gazdagodott, és semmi jelét nem látta az RMDSZ által sulykolt tévhitnek, mely szerint ne lenne esélye a független jelöltnek. A körutat kürtőskalács és szilvapálinka, közéleti kérdések és helyben született politikai viccek, megéneklés és kitiltás, huszárok méltósága és tojásdobálók rémképe kísérte – mindez komoly érdeklődés mellett.
Október közepén Gyergyó- és Csíkszéken fordult meg Tőkés László, ezúttal Udvarhely- és Kézdiszék több települését látogatta meg. Amint az Orbán Viktor volt kormányfővel közösen a Partiumban tartott kampánynyitó is bizonyítja, az egész erdélyi magyarság képviselője is Tőkés, ezért Székelyföld határában is sort kerített néhány látogatásra.

Nem akarunk a szászok sorsára jutni!

Amint arról múlt heti lapunkban beszámoltunk, a Székelyföld határában pénteken kezdődött körút első állomása Szászrégen volt, ahonnan a független EP-jelölt Magyarfülpösre, Körtvélyfájára, Balavásárra, Szentdemeterre, Gernyeszegre, Nagykendre és Kiskendre látogatott.
Az első igazi fórumra a gernyeszegi kultúrotthonban került sor, az érdeklődők száma közelítette a körtvélyfájiakét. Sipos Attila helyi MPSZ-elnök köszöntése, Fodor Imre és Tőkés László felvezetése után a helyieké volt a szó. A vendégeket köszöntötte Lukácsi Szilamér mezőbándi és Veress Róbert helyi tiszteletes, ezt követően Filep Csaba orvos, megyei tanácsos arra figyelmeztette a hallgatóságot: a falu szellemisége kötelezi az ottaniakat, hiszen Bethlen István született ott. A doktor reagált az RMDSZ jelmondatára, igen találónak nevezve azt. Ez a párt segítette hozzá az arra illetékteleneket az új honfoglaláshoz, miközben mi emberöltőnyi időt veszítettünk, és már a szellemi honfoglalás is megtörtént, jegyezte meg keserűen. Tőkés László egyetértésének adott hangot, mondván, hogy ortodox-, csendőr-, és rendőrhonfoglalással büszkélkedhetünk – ennek volt része a marosvásárhelyi pogrom –, és az utolsó órában vagyunk, most kell megpróbálni megállítani a folyamatot Európa segítségével. Megindító volt egy magát „református romának” nevező gernyeszegi felszólalása. Elöljáróban elmondta, tiszta magyarság lelkét és méltóságát nevelték bele magyar tanítói, majd balladát olvasott fel „rólunk, büszke magyarokról”, melyben szomorúan állapította meg, milyen mélyre süllyedtünk, végül így zárta: „a reményt nem dobjuk el, mert magyarnak születtünk!” Ha befogadnak, mi itt maradunk magyarnak, ha főbe lőnek is minket, mondta. A láthatóan megilletődött Tőkés megemlékezett a vásárhelyi pogromban a magyarokat megsegítő cigányságról, idézve az elhíresült mondatot: „Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok!” Ne hagyjuk a magyar cigányságot ebek harmincadjára jutni és elrománosítani – kérte a püspök.

Huszárok és tojásdobálók

Marossárpatakon Tőkés László és kísérete meglátogatta a Miholcsa József szobrászművész által létrehozott fejedelmi szoborparkot. A püspök megkoszorúzta Bethlen Gábor mellszobrát, majd elbeszélgetett a sárpatakiakkal.
A nyugalmazott tanító néni a püspök kezét szorongatva azt mondta: „Segítse meg a Jóisten, lelkecském, hogy tudja végre valaki a mi ügyünket is képviselni, mert nagyon elegünk van azokból, akiknek csak akkor létezik az autonómiaigény, amikor felhúzzák az esernyőt, utána meg hallani sem akarnak róla!” A jókívánságait előadó Rend Ilona akkor még nem sejthette, hogy a püspök egyik kedvenc szófordulatává vált az esernyőfüggő autonómia fogalma, melyet székelyföldi körútja szinte mindegyik állomásán idézett. Sárpatakon egyébként igencsak megadták a tiszteletet, nemcsak az asszonyok tettek ki magukért kürtőskalács-sütés terén (ahogy szinte minden helyszínen), hanem a férfiak is: huszárkísérttel fogadták a látogatókat.
Nem így Nagyernyén, ahol a terv szerint Komáromi István helyi református lelkipásztor várta volna őket ebédre a gyülekezeti terembe, itt a presbiterekkel is találkozhatott volna a püspök. Az ebéd azonban elmaradt, mert Jánosi Ferenc RMDSZ-es polgármester (nem mellékesen egyben főgondnok is) megfenyegette Komáromit: ha nem mondja vissza a meghívást, bezáratja a templomot és elhelyezteti a lelkészt – tudtuk meg Tőkés András MPSZ-alelnöktől. Berekméri Sándor, az MPSZ Maros megyei elnöke szerint a polgármester hozzátette: ha így sem rettenne vissza, toboroz húsz embert, akik tojással megdobálják az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét. A lelkipásztor el kívánta kerülni a botrányt, így végül Tőkés Marosvásárhelyen ebédelt a református egyház diakóniai központjában. A Krónika napilap kérdésére másnap alapvetően nem tagadta, de próbálta szépíteni a polgármester az esetet, a pár nappal később sorra kerülő Krónika-karavánon viszont kimutatta a foga fehérjét: a lap beszámolója szerint komoly erősítéssel érkezett, és hangerővel próbáltak úrrá lenni a helyzeten. Sikerült is nekik, míg Jánosi hazugtól bomlasztóig mindennek elmondta a lelkészt, Komáromi István szóhoz sem tudott jutni az agresszív kórus miatt.

RMDSZ-politika: autonómia helyett közpénz

Ebéd után a balavásári polgármester fogadta hivatalában Tőkés Lászlót. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke gratulált Máthé Jánosnak az autonómia-népszavazás kiírásáért, mire a városvezető megjegyezte: a romániai politikai szerveződések közül egyedül a most autonómiával kampányoló RMDSZ támadta meg ezért őket, Borbély László miniszter még arra is célzott eléggé félreérthetetlenül, hogy amennyiben visszavonják a kiírást, „hálából” anyagi forrásokhoz juttatja a falut, ellenkező esetben ne számítsanak saját adójuk visszafordításának eme lehetőségére a balavásáriak.
Délután Szentdemeter kátyús útjain érkezve látogatták meg a teljesen katolikus falu közösségének érdeklődő részét, mintegy ötven embert. Tőkés László a nemzet őserejéről beszélt, melyet a falvakban lévő gyökereink jelentenek, „ezért akarták szétverni falvainkat, miután Trianonban a Balkánra deportáltak bennünket.” Egyik felszólaló a szerinte igen szerény létszám miatt mentegetőzött, a megkésett őszi munkálatokat nevezve meg ennek okaként, de biztosította az európai parlamenti jelöltet: mellette áll a falu.

Madarat tolláról

Sóval és kenyérrel várták székely ruhás fiatalok Tőkés Lászlót Nagykenden. Itt csatlakozott a csapathoz Szilágyi Zsolt kampányfőnök is, Fodor Imrén kívül ő méltatta a független jelöltet, európai kontextusba helyezve az EMNT elnökét. Elkísérte őket Balavásár polgármestere, aki az RMDSZ autonómiaellenes megnyilvánulás-sorozatát ismertette, leszögezve: eddigi politikusaink eljátszották hitelüket. Akkora galuska volt, hogy egy román párt sem támadta meg az általunk kiírt népszavazást, az RMDSZ viszont igen, hogy a mai napig nem ment le a torkomon, mondta Máthé János. Utalt Frunda György RMDSZ-es listavezető azon kijelentésére, mely szerint Orbán Viktor hülyének nézi a magyarságot – az RMDSZ néz hülyének bennünket, mert mindig mindent megígérnek, aztán megfeledkeznek róla, fordította visszájára a provokatív kijelentést. Madarat tolláról, embert barátjáról, hozza csak ide Markó Gyurcsányt, üzente.
Több helyszínen felmerült az egyház „politizálásának” problematikája, a püspök itt részletesebben tért ki a kérdésre, elismételve meggyőződését, mely szerint az egyháznak igenis fel kell vállalnia a nemzet ügyeit, ez nem párt-, hanem nemzetpolitika, ennek szellemében cselekedett egyházunk minden alkalommal szebb időkben, és a kommunisták találmánya az „egyház ne politizáljon” jelmondat.
A nap végén Tőkés László esti istentiszteletet tartott Kiskenden, a vacsorát is itt költötték el. Igehirdetésében a püspök bibliai példázat alapján kultúránk, hagyományaink, azaz gyökereink fontosságát hangsúlyozta, felemelve szavát az egykézés ellen is, arra biztatva, gyümölcsözzünk, hogy ne ócskuljon meg magyarságunk.

Esernyő helyett útjelző

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 51. évfordulóján, november 4-én Tőkés László az Élet-szoborcsoport felavatásán vett részt Áder János és Szász Jenő társaságában Székelyudvarhelyen a Városháza téren. (Markó Béla ezen a napon a december 5-i népszavazási kísérlet során az összmagyarság ellen uszító Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel szeretett volna találkozni feltehetően egy koccintás erejéig, ám annak elfoglaltsága miatt Kiss Péter egykori kormányfőjelölttel kellett megelégednie, kárpótlásul viszont a nemzeti gyásznap estéjén több magyarországi rádióadón marasztalhatta el több szólamban Tőkés Lászlót, amiért képviselni kívánja az erdélyi magyarokat.)
Az ünneplőket az udvarhelyi polgármester köszöntötte, bemutatva a szoborcsoportot, melynek keresztény jellegéről szólva Szász említést tett a keresztény Európáról, melybe a magyarság kívánkozik, azt ajánlva az ünneplőknek, bízzák meg Tőkés Lászlót, hogy ennek az újrateremtésén fáradozzon jövőnk érdekében.
Áder János ’56 kapcsán szót emelt a ma is tapasztalható félelemkeltés ellen, mely az igazságot kimondók ellen irányul. Világos és egyenes szavú vezetőkre van szükségünk, így van ez az európai színtéren is, mert rajtunk múlik, mennyit tudunk érvényesíteni jogainkból, mondta. Egyetlen útjelző táblát kell követnünk, melyen azt írja: Unió. Unió Európával, Unió Erdéllyel! – fejezte be beszédét az Országgyűlés alelnöke.
Tőkés László nevének skandálása és taps közepette lépett színpadra. Az EP-jelölt a kommunizmussal szembeszegülő lelkészeinket állította példaként a mai egyháznak. Márton Áron Észak-Erdély Magyarországhoz való tartozása melletti kiállásából kiindulva Tőkés kijelentette, ma nem beszélünk határokról, csak autonómiát akarunk, de egyesek még azt is gyávák képviselni. Saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, hogy megállíthassuk a pusztulást, nem esernyő-függő autonómia kell, melynek a képviselete csak az ernyő lehúzásáig tart, mondta Tőkés.
„Ne bántsátok az RMDSZ-t!”
A következő fórum előtt az éppen Udvarhelyen állomásozó Krónika-karavánra is ellátogatott egy félóra erejéig Tőkés és Szilágyi. Jelen volt még Csinta Samu főszerkesztő, Bakk Miklós és Kolumbán Gábor politológus, Szász Jenő MPSZ-elnök, valamint tucatnyi érdeklődő. Csinta Samu szólt az RMDSZ távolmaradásának okairól. Elmondta, bár az azelőtti napon Székelykeresztúron szinte a legmagasabb szinten képviseltették magukat (mint később kiderült, Verestóy Attilát igencsak megizzasztották, s idejekorán távozott is meglehetősen gyors iramban), most egyértelműen leszögezte Kelemen Hunor kampányfőnök: nem jönnek el, mert nem ülnek le Szász Jenővel egy asztalhoz. E döntés nyilván a párbeszéd jegyében született, állapította meg a főszerkesztő. Szilágyi Zsolt megfutamodásként értékelte az esetet.
Bakk Miklós úgy vélekedett, megérett a rendszerváltásra az erdélyi magyar politikai közösség. Ha fejlődőképes társadalomnak tételezzük magunkat, mindenképpen szükség van a pluralizmusra, mondta, a közösségen belüli konszenzusos demokráciát jelölve meg lehetséges megoldásaként. Együttműködés és verseny kell egyszerre, tanácsolta a politológus. Kolumbán Gábor a püspök indulásával kapcsolatosan úgy vélekedett, Tőkés a jövőt képviseli, ami a minőségi szemléleté, ugyanis nem az számít, hogy kinek hány szavazata van, hanem hogy ki képviseli hitelesen az igazságot.
Tőkés László cáfolta azon RMDSZ-es híresztelést, mely szerint Szász Jenő akadályozta volna a megegyezést. Túl rövid volt az idő, túl mélyek a kérdések, ráadásul nem voltak garanciák, sorolta az EP-jelölt, beismerve: néha attól tartott, erőt vesz rajta az „egységgyengeség.” Ennek ellenére akár most is értelmét látná a további tárgyalásoknak, folytatni kívánja a párbeszédet. Mint már több alkalommal az utóbbi időben, most is sürgette az MPP bejegyzését; részben azért ingadoztam a független indulás ügyében, mert nagyon szétzilált a nemzeti oldal, magyarázta Tőkés.
Bekapcsolódott Szász Jenő is, azt a vicces a kérést intézve beszélgetőtársaihoz, hogy ne bántsák az RMDSZ-t, hiszen nem csinált semmit. És ez színigaz! – bizonygatta általános derültség közepette.

Tulipános tangó Szentegyházán

Délután Szentegyházán vett részt Tőkés közéleti fórumon. A vasárnap este a másnap reggeli korai kelés ellenére láthatóan jobban ösztönzi az emberek közélet iránti érdeklődését, hiszen több mint kétszáz ember töltötte meg a művelődési házat, szemben az RMDSZ néhány nappal azelőtti közönségtalálkozójával, melyre a helyiek elmondása szerint húsznál kevesebb főt sikerült megnyerniük a megbízottaknak.
Itt is született egy szellemes metafora az RMDSZ politikájára: egyik hozzászóló szerint sok vívmánnyal nem dicsekedhet az RMDSZ, de eggyel bizonyosan – feltalálta a tulipános tangót, melyet a következőképpen járnak: egy előre, kettő hátra. Komolyra fordítva a szót a szentegyházi atyafi azt mondta, az erdélyi magyarság sokszor megbocsátott már a tékozló fiúnak, de úgy látszik, mostanra elfogyott a türelme, ezt jelzik a közvélemény-kutatások eredményei is.
Pálinkás jó reggel Oroszhegyen
Hétfő délelőtt Oroszhegyen köszöntött rá a tél a Tőkés-csapatra. Szerencsére a falu plébánosa nem mulasztja el megkínálni a messze földön híres oroszhegyi szilvapálinkával a korteskedőket. Sebestyén Domokosnál frissen sült fánkkal kínálták a vendégeket, nehogy meglátsszék rajtuk a pár perccel később Bálint Elemér Imre városvezető által a polgármesteri hivatalban szintén fogyasztásra kínált udvarhelyszéki különlegesség hatása. A kínálmációnak köszönhetően az országjárók a metsző hideget semmibe véve ballagtak a falu fő utcáján Mihály Tibor történész, helyi MPSZ-elnök előadását hallgatva a falu történelméről. Megcsodálták a szintén ritkaságszámba menő emlékművet, melyet a Rákóczi vezette kuruc szabadságharcban elesettek emlékére és tiszteletére állított Oroszhegy.
Udvarhelyszék utolsó állomása Zetelaka volt, itt a Boros Fortunát iskolát látogatták meg, majd felsétáltak az első világháborús emlékműhöz, ahol annyi ember gyűlt össze püspöklátni, hogy spontán módon a művelődési ház ideiglenes megszállása mellett döntöttek – a polgármester jelenlétében és engedélyével, természetesen. A városvezető, Sándor László szeretettel köszöntötte Tőkés Lászlót és a falu hálájának adott hangot, amiért olyan következetesen kiállt a ’89 után ártatlanul elítéltek ügye mellett, örömét fejezve ki, hogy vannak ilyen vezetőink.

Krisztus király ünnepén választunk

Kézdivásárhelyi ebéd után Torján tartott istentiszteletet Tőkés püspök. Utána a templom melletti Székelyházban vett részt fórumon közel másfélszáz torjaival együtt. „A székely csak győzni fog, győzünk, ha nem mi, unokáink!” – szavalta gyönyörű felsőháromszéki kiejtéssel egy kislány a székelykapuval díszített színpadon. Utána saját alkotással is megtisztelte egy torjai: Vén Árpád Tőkés Lászlóhoz írt versében azt hirdette, neki köszönheti ma Erdélyben minden ember, hogy szabad, ezért Isten áldását kérte rá. Bokor Béla, a helyi MPSZ elnöke köszöntőjében történelmi lehetőségnek nevezte, hogy végre megadatik a választás lehetősége és megszűnik az egypártrendszer diktatúrája, igaz, egyelőre csak a választás idejére. Sánta Imre SZNT-alelnök elmesélte, egyik barátja egy alkalommal azért gratulált ironikusan az erdélyi magyarságnak, mert az egyetlen nép az utódállamok sorában, melynek sikerült átmentenie az egypártrendszert.
Az európai parlamenti jelölt európai példákkal érzékeltette az autonómia kivívásának fontosságát, de azt is, hogy ezt nem tálcán kapták a szóban forgó kisebbségek, hanem következetesen kiálltak követeléseik mellett. A korteshadjáratba bekapcsolódott Gazda József háromszéki író, aki arra szólította fel az embereket, „vessenek véget sehonnai bitang-természetüknek” és menjenek el szavazni, „mert erő kell és felemelt fej.” A legnagyobb elégedetlenség az RMDSZ politikája miatt talán ebben a faluban fogalmazódott meg. Mint a hozzászólásokból kiderült, a párt favágással foglalkozó katonái szándékosan késleltetik az erdők visszaszolgáltatását, hogy minél több fát kitermelhessenek belőlük, mielőtt visszakerülnek jogos tulajdonosukhoz. Egyik katolikus torjai arra hívta fel a figyelmet, hogy november 25. Krisztus király ünnepe is, s hogy a választás erre a napra esik, csak azt jelentheti, a Jóisten megelégelte a sok hazugságot, amely sújt bennünket.

Frunda és a sógora

Este a katolikus Ozsdola várta Tőkés Lászlót, aki első alkalommal járt ott, telt házzal fogadták (ami legalább 250 embert jelent), állva, vastapssal és félórás ünnepséggel. Tőkés a falu katonaviselt múltjára utalva arra hívta fel a figyelmet: ma nem a csatatéren, hanem parlamentekben és tárgyalószobákban dőlnek el a nagy dolgok, ezért kell megalkuvás nélkül képviselni érdekeinket. Felszólalt Harai László nyugalmazott gyógyszerész, az RMDSZ helyi elnöke, aki azon meggyőződésének adott hangot, hogy amint a görögök versenyeztek az olimpián, úgy kell most a magyarságnak is eljárni. Mindenki azt dob az urnába, amit akar, győzzön a jobbik! – mondta az RMDSZ-elnök a művelődési házban tartott rendezvényen.
A Tőkés László kísérőihez csatlakozott Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, az SZNT alelnöke. Miután ismertette Tőkés életét helyenként magát az alanyt is meglepő részletességgel, történelmi tévedésnek nevezte, ha nem a minőséget küldenénk Brüsszelbe. Továbbá elmondta, igen távoli rokona Kónya-Hamar Sándor, egyike a Brüsszelben lévő RMDSZ-es képviselőknek, aki megkésve bár, de nekifogott aláírást gyűjteni a Bolyai Egyetemért. Ebben viszont sem Markó, sem a másik két ott lévő kollégája nem támogatta – Szabó Károly beteget jelentett, Kelemen Attila pedig ímmel-ámmal jelent meg egyszer vagy kétszer. Ne ilyen emberek képviseljenek bennünket, szögezte le a volt múzeumigazgató.
Sánta Imre aktuálpolitikai székely viccet mesélt. Sepsiszentgyörgyön megáll a székely bácsi a gyurcsányi méretben pompázó az RMDSZ-jelöltek óriásplakátja előtt és morfondírozik. Megkérdez egy arra járó atyafit: mondja fiam, én akkor most kire szavazzak, Frundára vagy a sógorára? Egyikre sem, bátyám, szavazzon Tőkésre a szavazólap utolsó oldalán, mert őt legalább ismeri – hangzik a válasz, a vicc pedig végigkíséri a további székelyföldi körút egészét.

Püspök, elnök, szamuráj

Kedden délelőtt a kézdivásárhelyi Siculus rádiónak adott interjút Tőkés, ezalatt a Háromszék napilapban olvasták kísérői, hogy Erdély szamurájává lépett elő a püspök. Magas rangú japán kitüntetést, Japán Kulturális Díjat kapott Tőkés László királyhágó-melléki református püspök. A Japán Kulturális Díjat átvette már uralkodó, volt országgyűlési képviselő, oktatási biztos és kultúravezető. Kurátorai a távol-keleti kultúra ismert terjesztői, akad közöttük tévéigazgató, dzsúdómester és iskolaigazgató. A patinás díjat a kurátorok egyöntetű szavazatukkal dr. Tőkés László püspöknek ítélték ,,a Nemzetközösségben a japán kultúrcsere felemeléséért végzett áldozatos munkájáért”. A püspök Erdélyben japán rendezvények szervezésével, Magyarországon pedig a Japán Múzeum védnökeként szerzett elévülhetetlen érdemeket a két nép ősi rokonságának ápolásában — állítják a kitüntetés kurátorai. A díjhoz mellékelt üdvözletben az adományozók leszögezik: ,,Tőkés püspököt Japánban a romániai forradalom hőseként ismerjük és tiszteljük. Bátorsága, hithűsége és önfeláldozása alapján számunkra ő Erdély szamurája. Kívánjuk, hogy az Európai Unióban képviselőként tovább harcolhasson a népek közötti megértésért!” – áll a lapban.
Délután az alsócsernátoni református templomban hirdetett igét a püspök mintegy hatszáz embernek. Felszólította az embereket, hagyjanak fel az őket sújtó tragédiák miatti folyamatos felelősséghárítással, mikor is azzal mentegetőznek, hogy kis nép vagyunk és mindig mások döntenek helyettünk. Nem Kovács László vagy Kádár, hanem Árpád népe vagyunk, Isten pedig győzelemre segíti a parittyás Dávidot és jóra fordítja vesztésre álló népének helyzetét. Gyáva népnek nincs hazája – idézte a költőt Tőkés.
Takács Lajos lelkipásztor a vendéget köszöntve leszögezte: csak Tőkés László tudja hitelesen képviselni érdekeinket, ahogy tette a forradalom előtt és alatt, és nem változott meg a különböző kormányzatokkal, még akkor sem, amikor két miniszterelnököt hívtak meg a leváltásához.
Az istentiszteletet közéleti fórum követte, melyet Sánta Imre bikkfalvi református lelkipásztor, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke vezetett fel. Bevezetőjében elmondta: nem véletlen, hogy istentisztelet után és templomban kerül sor a rendezvényre, mert ez azt jelzi, eljött az ideje az erkölcsi megújulásnak, melynek a képviseletben is meg kell mutatkoznia, ezért alakult ki Tőkés körül akkora civil és egyházi összefogás.
Az eseményen jelen volt a plébános, a polgármester és az alpolgármester is. A független jelölt visszautalt a ’98-as csernátoni fórumra, melyet követően meghurcolták a román hatóságok a szervezőket. Akkor románok tették ezt, ma egyes magyarok követik a példájukat, mondta a püspök, példákat sorolva az RMDSZ autonómiaellenes vagy vele szemben tapasztalt megnyilvánulásaira.
A hozzászólók során Nyicuj Ödön helyi MPSZ-elnök az RMDSZ jelmondata kapcsán azt emelte ki: „új honfoglalás helyett mi inkább azon a földön szeretnénk megmaradni, melyre születtünk, ehhez viszont autonómia kell, melyet még mindig nem értünk el.”

Tőkés nem markol

Kézdivásárhelyen a tavasszal felújított Vigadóban került sor fórumra este hét órától, előtte Tőkés László megkoszorúzta Márton Áron szobrát. A rendezvényre mintegy kétszázötven fő látogatott el, akik állva, vastapssal fogadták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét. Jelen volt Szentgyörgyi Zsombor helyi református lelkipásztor és Török Sándor, a város polgármestere is, akit a vitavezető Sánta Imre lelkész és SZNT-alelnök külön köszöntött. Tőkés összefoglalta az autonómia ügyének alakulását ’89-től napjainkig, keserűen állapítva meg, hogy minden szinten akadályozzák a közösség céljáért vívott harcot az „esernyő-autonomisták”. Példaként hozta fel azt, hogy a közelgő román–magyar kormányülésen szóba sem kerül az autonómia és az egyetem kérdése.
A jelöltet jelenlétével és felszólalásával támogatta Kónya Ádám, Gazda József és Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke. A felszólalók elégedetlenségüknek adtak hangot az RMDSZ szerintük önfeladó politizálása miatt (de bírálatot kapott a házigazda Fekete Károlynak az Acţiunea Populară színeiben való indulása, melyet Tőkés is helytelenített). Megvédte viszont a román pártszínekben való indulást egy illyefalvi sorstárs, ahol hatan jutottak be a helyi tanácsba AP-színekben, de mindannyian megszavazták az autonómia kiírását, míg az öt RMDSZ-esből csak ketten. Leginkább egyéni érdekek érvényesítésével vádolták az RMDSZ-vezetőket, egyik torjai résztvevő így fogalmazott: „addig markoltak, hogy tőkések lettek, de a mi Tőkésünk nem akar markolni, mert már annak született, így bízhatunk benne.”
A fűtetlen terem ellenére az emberek kitartottak – egyikük még azt is megköszönte az illetékeseknek, hogy nem vették el a villanyt – így több mint három órás beszélgetésre került sor a céhes városban, ahol Markó Béla RMDSZ-elnök meglátta a napvilágot.

Higgyünk a székelység feltámadásában!

Szerdán Alsóháromszéken zárta ideiglenesen székelyföldi körútját a független EP-jelölt. Reggel Komollóra, Rétyre majd Illyefalvára látogatott, mindhárom helyszínen rövid fórumon vett részt. Komollón Balla Barna református lelkipásztor köszöntötte – mint mondta, tizenhét éve várnak rá –, tréfásan azt tanácsolva neki: egy mandátumnál többet ne szerezzen. Rétyen az évszázadok óta álló református templom híres lelkészének életútját mutatta be Deák Botond lelkipásztor a gyülekezetet meglátogató püspöknek. Bíró Sándor oroszlánrészt vállalt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során az önvédelem megszervezésében, melynek során honvédszázadosi rangot is kapott. Másfél évszázaddal ezelőtt nagy dolgok indultak, most is nagy eseményeknek lehetünk tanúi, utalt a közelgő európai parlamenti választásra a lelkész.
Illyefalván Benedek H. János független polgármester fogadta Tőkés Lászlót, aki a zsúfolásig telt művelődési házban vett részt közéleti fórumon. A házigazda Benkő Árpád Jenő önkormányzati képviselő röviden elemezte a helyzetet, mely oda vezetett, hogy „az RMDSZ Tőkéssel szemben indítsa jelöltjeit”, majd átadta az EMNT-elnöknek és az őt kísérőknek a szót. Sánta Imre emlékeztetett: a falunak olyan jeles küldöttei voltak egykor a Magyar Országgyűlésben, mint Jókai vagy Mikszáth, hozzájuk méltó embereket válasszunk mi is, tanácsolta.
Kónya Ádám szintén SZNT-alelnök, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója egy harmadik történelmi személyiségre hívta fel a figyelmet. Mikor ’48-ban az akkori mérsékeltek, „a Markó Bélák” a kiegyezést óhajtották a szabadságharc helyett, egy ember lépett fel ez ellen: az illyefalvi Gál Dániel fiatal jogász, aki azt mondta, nem adhatjuk ki a fegyvert a kezünkből, mert akkor végünk – az ő példamutatásával kezdődött Háromszék híres önvédelmi harca. A település fiainak lelkületét egy másik példával is érzékeltette Kónya: felidézte, hogy a Tőkés László RMDSZ-ből való kizárását követő március 15-én szokásos szekérrel való szentgyörgyi bevonulásukra az illyefalviak vittek magukkal egy eredeti méretben készült akasztófát is, melyre azt írták: „Így járnak az árulók!” Itt még benne van a köztudatban, hogy árulókra nincs szükség, s ha ezt így megmutatták a lagymatag szentgyörgyieknek, mutassák meg Erdélynek is úgy, hogy magukhoz hasonló bátor embert küldjenek Brüsszelbe! – buzdított a volt múzeumigazgató.
A felszólalók közt voltak eddigi RMDSZ-szavazók is. Egyikük megkönnyebbülésének adott hangot amiért végre választhatnak is, mégpedig olyant, aki élete munkájával kiérdemelte a bizalmat, és „nem kell többé engedniük az RMDSZ zsarolásának.”
A nagyapjáról elnevezett iskolát látogatta meg Tőkés László Málnáson, majd ott is elbeszélgetett az emberekkel. Utolsó helyszínként Málnásfürdő ásványvízét kóstolta meg a forrásnál. Itt a falu legidősebb embere, Nagybaconi Zsigmond László nyugalmazott tanító olvasta fel neki írt versét és beszédét a helyiek és Nyáguly Vilmos mikóújfalusi polgármester társaságában. Bár 94 éves, de még idén meg szeretné élni Tőkés László győzelmét „az apróléptékű gonoszság” felett, mondta a tanító, átfogalmazva a Magyar hiszekegyet ilyenképpen: „Higgyünk egy Istenben, higgyünk egy hazában, higgyünk egy isteni örök igazságban, higgyünk a székelység felszabadulásában!”

Bagoly Zsolt
(Erdélyi Napló, 2007.november)

http://www.erdely.ma/erdelyinaplo.php?sz=840#1

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés