Erre tegnap érkezett meg a válasz, amikor Vojislav Koątunica kormányfő tanácsadója az állami televízióban azt hangsúlyozta, hogy jogilag a háború is elfogadható eszköz az ország integritásának a megvédéséhez.
A háborúzni nem akaró polgárokat nemigen nyugtatja meg, hogy a Koszovóhoz való ragaszkodás ügyében azonos álláspontot képviselő szerbiai vezetés demokrata párti politikusai egyértelművé tették: a fegyveres harcról szó sem lehet, a hétköznapi halandóval Szerbiában egyszer már lenyelették ezt a békát. 1989-ben is voltak akik elítélték az erőszakot, aztán mégis háború lett. Mert hogy ezt akarta az, akinek a kezében összpontosult a hatalom. Annak ellenére, hogy most kisebb a valószínűsége a fegyveres konfliktusnak, mert hogy Szerbia katonailag jóval gyengébb, mint akkor volt, a puskaporszagot kiérezni a levegőből.
Nem véletlen az sem, hogy a honvédelmi minisztérium éppen a koszovói kérdés végső rendezése előtt hívatja be a katonai ügyosztályra a hadköteles férfiakat, hogy a haderőreform miatti változásokra hivatkozva új harci beosztást adjon a potenciális mozgósítottaknak, hogy tudják: behívó esetén hol kell jelentkezniük.
Politikai elemzők szerint, ami most történik, hasonló, mint a mikor a kígyóval találkozó béka igyekszik védekező testállást felvenni. Úgy vélik, Belgrád számára a státustárgyalások befejeztével más lehetőség nem maradt.
A fegyverimádatáról ismert nemzet vezetése viszont hallgatni nem tud. Ezért a kardcsörtetés.
Háborúzni úgy sem fog, mert 1999-ben már meggyőződhetett róla, hogy a NATO-val nem lehet háborúzni. De ki tudja. Nem szabad elfelejteni, hogy a kilencvenes években a jelenlegi szerb kormányfő Boszniában kalasnjikovval pózolt a fényképészek előtt. A később meggyilkolt Đinđić miniszterelnök is együtt sütötte az ökröt Paléban a boszniai vérontásokért még ma is körözött Radovan Karadľićtyal. A belgrádi parlament padsoraiban még ma is ott ülnek a Szerb Radikális Párt harctereket megjárt egykori önkéntesei. Az utcán pedig ott sétálnak a tömeggyilkosok. Mert hogy a délszláv térségben dúlt háborúkban meggyilkolt több mint 120 ezer ember gyilkosai közül még csak keveset neveztek meg a bíróságok.
Ezt is figyelembe kell venni a vélt vagy valós háborús veszély mérlegelése alkalmával.
Szerencsére a vajdasági magyar pártok ebben a kérdésben (is) egységesek. Közösen hívták fel a nyilvánosság, és ami az itt élő magyarság számára a legfontosabb, Budapest figyelmét a potenciális veszélyre. A lényeg, hogy jelenleg félelem nem tapasztalható. Mindenesetre mozgalmas napok elé nézünk.
December 10-én ugyanis a koszovói tárgyalásokat irányító nemzetközi trojka átadja jelentését Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak. 19-én tárgyal a jelentésről a Biztonsági Tanács. A szerbiai lapok arról írnak, hogy az orosz vétó valószínűsége miatt az ENSZ nem fog pontot tenni a mondat végére. Valószínűbb, hogy összehangolt forgatókönyv alapján Koszovó kikiáltja majd függetlenségét, amit az Egyesült Államok és néhány EU-s tagállam azonnal elismer, aztán pedig következnek a többiek. A kérdés csak az, hogy a hivatalos Belgrád minderre miként reagál.
Ternovácz Istvánwww.vajdasagma.info