Pásztor kifejtette, ma nagy esély van arra, hogy a vajdasági magyar közösségnek saját elnökjelöltje legyen, és reményét fejezte ki, hogy a négy pártban lesz erő ahhoz, hogy közös jelöltet állítson a közeledő köztársasági elnökválasztáson” – olvasható a pártelnök sajtókonferenciájáról szóló tudósításban.
Mivel indokolta Pásztor a magyar jelölt állítását a közelgő szerbiai elnökválasztásokon?
A VMSZ elnöke szerint magyar elnökjelölt állítása „azért lenne fontos, mert a vajdasági magyar pártok között először születne megegyezés ebben a kérdésben, ami által a vajdasági magyar közösség kifejezéshez juttathatná álláspontjait a köztársaságról, amelyben élünk”. Pásztor meglátása szerint a vajdasági magyar pártoknak két kérdésben kellene megegyezniük: az első a jelölt kiléte, a másik pedig az az értékrendszer, amit az elnökjelöltnek képviselnie kell.

Két tézis

Lássuk közelebbről a VMSZ elnöke érveléseinek elemeit és azok helytállóságát:
Pásztor első tézise: „Ma nagy esély van arra, hogy a vajdasági magyar közösségnek saját elnökjelöltje legyen.”
Ezzel a tézisével kapcsolatban felvetődik a kérdés, fontos-e egyáltalán a vajdasági magyars közösség számára, hogy „saját elnökjelöltje legyen”. A válasz erre a kérdésre egyértelmű nem. Azért nem, mert magyar elnökjelölt állításával még a helyzetünk egy jottányit sem fog javulni.
A választásokat a hatalom demokratikus úton való megszerzéséért tartják. A jelenlegi politikai viszonyok között Szerbiában magyar elnökjelöltnek még elméleti esélye se nincsen a választási győzelemre. Ha pedig ilyen esély nincs, akkor felmerül a kérdés, van-e ennek a javaslatnak egyáltalán valamilyen értelme. A válasz ügyszintén csak nemleges lehet.
Pásztor második tézise: „A négy pártban lesz erő ahhoz, hogy közös jelöltet állítson a közeledő köztársasági elnökválasztáson.”
Köztudott, hogy a vajdasági magyar pártok között nincsen alapvető egyetértés helyzetünknek a jobbulásával kapcsolatos kérdések megfogalmazásában, de a rendezési módjában sem.
Sajtójelentések szerint eddig csak Páll Sándor, a VMDK elnöke „üdvözölte az egyeztetés és a közös elnökjelölt ötletét”, mondván, „ez a VMDK kezdeményezésének elfogadását jelenti számukra”. (A párt ugyanis szeptemberben vetette fel annak szükségességét, hogy minden szintű választáson együtt induljanak a vajdasági magyar pártok.)
Rácz Szabó László, a MPSZ vezetője „nem tartja ésszerűnek a közös elnökjelölt ötletét, csak azért, hogy ezzel felmérjék a vajdasági magyar pártok támogatottságát”.
Ágoston András, a VMDP elnöke üdvözölte ugyan Pásztor bejelentését, de emlékeztetett: „A VMDP a vajdasági magyarság autonómiakoncepcióiról is egyeztetést kért a többi párttól.” Ezt úgy is lehetne értelmezni, hogy a VMDP a magyar autonómiakoncepcióiról szóló egyeztetés feltételéhez köti a VMSZ javaslatának támogatását.
Ha nagybecskereki „egyezetéseken” netán mégis egyezségre jutnának a közös elnökjelölt indításában, kérdés hogy akad-e olyan személy, aki mind a négy párt számára egyformán elfogadható? Az eddigi tapasztalatok szerint aligha.
A vajdasági magyar pártok támogatottságáról a magyar választó testület egyébként is már véleményt mondott: A 2004. évi tartományi és helyhatósági választásokon a vajdasági magyaroknak immár csak 40%-a szavazott magyar pártokra. A VMSZ a legutóbbi (2007. január 21-i) köztársasági parlamenti választásokról szóló hivatalos adatok szerint 52 458 szavazatot kapott, mintegy kétezerrel kevesebbet, mint az alacsony részvételi aránnyal végződő 2004-es tartományi választásokon.

Harmadik és negyedik tézis

Pásztor harmadik tézise: Azért lenne fontos a közös magyar elnökjelölt állítása, mert „a vajdasági magyar pártok között először születne megegyezés ebben a kérdésben.”
Ez a tézis önmagában is banális: A közös elnökjelölt állításában – Pásztor szerint – csak azért kell megegyezni, mert eddig a magyar pártoknak nem volt ilyen jelöltje. A javaslat ilyen felvetése öncélú is. Eddig sok lényegi kérdésben nem volt a vajdasági magyar pártok között megegyezés, miért éppen a közös elnökjelölt állítása lenne a legfontosabb?
A feleletet erre a kérdésre talán Pásztor negyedik tézisében kell keresni: A közös magyar elnökjelölt által „a vajdasági magyar közösség kifejezéshez juttathatná álláspontjait a köztársaságról, amelyben élünk”.
Vajon így van-e? Valóban csak az elnökjelölt által juttathatjuk kifejezésre álláspontjainkat Szerbiáról? A köztársasággal és a helyzetünkkel kapcsolatos álláspontjaink kinyilvánítására adva van a lehetőség minden párt, így a hatalom gyakorlásában részes VMSZ számára is. A kérdés csupán az, hogy él(t)-e ezzel a lehetőséggel?
Pásztornak a negyedik tézise sem teszi tehát indokolttá egy közös magyar elnökjelölt állítását.
Okszerű lenne viszont a magyar pártok közötti olyan egyeztetés és az olyan közös fellépés a szerbiai hatalom felé amely a vajdasági magyarság helyzetének a javulását, a nyílt és megoldatlan kérdések rendezését eredményezné.
Hogy a többi magyar párt (a Vajdasági Magyar Demokrata Párt – VMDP, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége – VMDK és a Magyar Polgári Szövetség – MPSZ) egyet ért-e VMSZ-nek a közös elnökjelölt állításával kapcsolatos javaslatával elválik majd az ugyancsak a VMSZ által 2007. november 22-ére, Nagybecskerekre összehívott tárgyalásokon.
Politikailag sokkal fontosabb lenne, ha a magyar pártok – a közös magyar elnökjelölt helyett – a vajdasági magyar civil szervezetek 2007. november 3-án Újvidéken megfogalmazott, az Aktív kisebbségpolitikát, fejlődést és békés együttélést című, az Európa Tanács november végén Vajdaságba látogató tényfeltáró bizottságához intézett memorandumában, a szerb és a vajdasági hatalomhoz, valamint a nemzetközi közösséghez intézett, a vajdasági magyarság jólétét szolgáló elvárásokról és követelésekről egyeztetnének.
Vagy nem a lényegi kérdések, hanem a választópolgárok és a közvélemény szórakoztatása a fontos?
Bozóki Antal

(VajdaságMA)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés