-A délvidéki magyarság sorsa nem egyszerű. Jobbnak vagy rosszabbnak ítélitek meg a helyzetet a többi elszakított részhez képest?

Andróczky Csaba: Egyértelműen kijelenthető, a délvidéki magyarság helyzete egyre rosszabb. Nagyon sok példával lehetne ezt bizonyítani, én csak néhányat emelnék ki: romlott a magyarság demográfiai helyzete, a magyarok aránytalanul többen váltak munkanélkülivé, az állami vagyon privatizációjából a magyarság szinte teljes egészében kimaradt; Szerbia nem folytat aktív kisebbségpolitikát, ebből kifolyólag nincs biztosítva az arányos parlamenti képviselet, immáron több éve késik a nemzeti tanácsok megválasztásáról szóló törvény, a szerb parlament a mai napig nem hozott határozatot a kollektív bűnösség eltörléséről stb.

-Hogyan ötlött fel bennetek az Emberi Jogi Központ megalkotása?

A. Cs.: Emberi jogi kérdésekkel már a központ létrehozása előtt is foglalkoztunk. Az igazi fordulatot az jelentette, amikor mi személyesen is egy ilyen incidens áldozatai lettünk. Újvidéken támadtak ránk szerb nemzetiségű fiatalok, több mint tízen lehettek. A szándék egyértelmű volt. A köztudottan magyar fiatalok által látogatott rendezvény után, még néhány fiatal ott maradt, az utcán beszélgettünk, amikor ránk támadtak. A túlerő ellenére megvédtük magunkat, sőt a támadókat is beazonosítottuk, de a rendőrség ennek ellenére nem volt hajlandó foglalkozni az üggyel. Igazából ez volt az a pillanat, amikor tudatosabban is elkezdtünk foglalkozni ezzel a kérdéssel, immár szervezett keretek között. Számos példát fel lehet hozni ennek bizonyítására, de ez az eset is egyértelművé tette: Délvidéken az állam hallgatólagos beleegyezésével zajlik a magyarság megfélemlítése.

-Mi volt a legnagyobb siker, amit a központtal elértetek?

A.Cs.: A központ tevékenységének eredményessége hosszabb távon mutatkozik meg, persze ez nem jelenti azt, hogy kisebb-nagyobb sikereket nem érünk el nap mint nap. Ilyen eredmény volt, hogy hosszú küzdelem után, végre kiírták helységünk magyar elnevezését is (a polgármester hosszú időn keresztül nem volt erre hajlandó), de ide sorolhatnám a 61 évre elítélt temerini fiúk megsegítése érdekében szerkesztett honlapot, vagy a Civil Mozgalom keretén belül meghirdetett tiltakozó megmozdulásunkat, amelyet 2005. október 15-én szerveztünk Szabadkán. A nemzetközi közvélemény elsősorban ennek hatására figyelt fel a délvidéki magyarság súlyos helyzetére.

-A ti neveteket, a temerini üggyel kapcsolja össze a nagy közönség, hogyan kerültetek kapcsolatba a szülőkkel? Vannak-e fejlemények az üggyel kapcsolatban?

Kiss Rudolf: Első alkalommal a 2005-ös év folyamán kerestük fel az elítélt fiatalemberek szüleit, hozzátartozóit. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy koncepciós perről van szó, amelyben a felfokozott politikai hangulat játszott meghatározó szerepet. Ennek a felfokozott politikai hangulatnak lett az áldozata az öt temerini magyar fiatal.
Viszontagságos és keserves az a harc, amelyet a fiúk és a szülők nap mint nap megvívnak a mielőbbi szabadulás reményében. Ezt a reményt vagyunk mi hivatottak erősíteni. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel és a hozzátartozókkal, a fiúkat – ha mód van rá - havonta meglátogatjuk. Csomagokat viszünk be és elbeszélgetünk velük, ezek persze csak az alapszükségletek a "túléléshez", viszont nagyon fontos számukra a remény és a bíztatás. A közelmúltban – miután a fiúk minden eddigi újratárgyalási kérelmét visszautasították - megkerestük az egyik legismertebb délvidéki magyar ügyvédet, mgr. Bozóki Antalt, aki egy munkatársával közösen elvállata az ügyet.

-Kollégád, Andróczky Csaba említette, hogy egy honlapot is létrehoztatok az üggyel kapcsolatban.

K.R.: A www.61yearsjail.net hivatkozásra kattintva tekinthetnek meg az olvasók mindent, ami az üggyel kapcsolatos. Mivel önmagában a civil szervezetek szerepvállalása nem elegendő az igazságos újratárgyalás eléréséhez, nagy szükség lenne a délvidéki magyar politikai pártok és a magyar diplomácia határozott kiállására. A délvidéki magyar politikai szereplők időnként megnyilatkoznak az ügyben, viszont a magyar diplomácia mintha hallani sem akarna a problémáról (minden elismerésünk azoknak a közéleti szereplőknek, újságíróknak, akik felemelik szavukat az igazságtalan ítélet ellen).

-Vannak fejlemények a temerini üggyel kapcsolatban?

K.R.: Jelenleg egy beadvány elkészítése van folyamatban, amelyet az ügy újratárgyalása érdekében nyújtanak be az ügyvédek. Számításaink szerint ez néhány héten belül megtörténik, ekkor vál(hat)na igazán fontossá a magyar diplomácia háttértevékenysége a szerb politikai elit legbefolyásosabb szereplőinél.

-Hogyan tekintenek rátok és a szervezetre a délvidéki magyarok?

K.R.: Intézményünk főleg a fiatal emberi jogi aktivisták tevékenységére épít, akik számos esetben közvetlen kapcsolatban állnak a sértettekkel. Alapkövetelmény, hogy egy emberi jogi aktivista bizalmat kapjon a sértettől, mi is erre törekszünk. Sajnos a délvidéki magyarság általános megfélemlítettségben él, de azt hiszem nem kell részleteznem, hogy miért van ez így....Ennek ellenére sokan megkeresnek bennünket, mi pedig igyekszünk a lehetőségekhez mérten, legjobb tudásunk szerint segíteni a sértetteken. Mivel teljesen függetlenül tevékenykedünk, nem minden esetben vagyunk a "politika" kedveltjei.

-Hogy áll a központ, honnan kaptok segítséget?

K.R.: Munkánk hatékonyságát jelentős mértékben akadályozza az anyagiak hiánya. Az elmúlt 6-7 hónapban nem kaptunk támogatást, ma már ott tartunk, hogy a legalapvetőbb költségeinket sem tudjuk kifizetni, mint például az utazással járó költségek (üzemanyag), internet- és telefonhasználat költségei, fordítások költsége stb., nem beszélve a nagyobb kiadásokról (ügyvédek munkadíja, iroda bérlete, irodavezető tiszteletdíja). Sokszor megdöbbenve vesszük tudomásul, hogy olyan szervezetek kapnak tetemes összegeket, amelyek egy-két szórakoztató jellegű rendezvény vagy kulturális program megszervezésén kívül, egyetlenegy alkalommal sem nyilvánulnak meg a közösség szempontjából fontos kérdésekben (önrendelkezés, atrocitások stb.). Úgy vélem, hogy sok jó ötletünk van és tennivaló is akad bőven, ezek megvalósításához viszont szükségünk lenne stabil anyagi háttérre.

Olvasóinknak, az Emberi Jogi Központot az alábbi számlaszámokon van lehetőségük támogatni

-EUR-ban történő átutalás esetén:

PAY: EUR
IN FAVOUR: 59A RS35345000259003454478
*CEN.ZA LJUD.PRA.SRB.-EMBERI JOGI KOZ.-SZENTTAMAS*
ZELENI VENAC 7/3
21480 SRBOBRAN
REPUBLIC OF SERBIA
ACC WITH: 57A: PANONSKA BANKA AD NOVI SAD (SWIFT: PABNRS22)
WITH : 56A: COMMERZBANK AG FRANKFURT/M (SWIFT: COBADEFF)

-USD-ban történő átutalás esetén:

PAY: USD
IN FAVOUR: 59A RS35345000259003454478
*CEN.ZA LJUD.PRA.SRB.-EMBERI JOGI KOZ.-SZENTTAMAS*
ZELENI VENAC 7/3
21480 SRBOBRAN
REPUBLIC OF SERBIA
ACC WITH: 57A: PANONSKA BANKA AD NOVI SAD (SWIFT: PABNRS22)
WITH: 56A: DEUTSCHE BANK TRUST COMPANY AMERICAS (SWIFT: BKTRUS33)

Barikád Tényfeltáró Csoport

Kapcsolódó cikkek: 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés