A Rózsahegyhez tartozó Csernován mintegy kétezer ember emlékezett szombaton a száz évvel ezelőtti tragikus templomszentelésre, amikor a "magyar csendőrsortűz" következtében  tizenöt ember meghalt és sokan megsebesültek.

Az akkor élt ellentmondásos szlovák történelmi személyiség, Andrej Hlinka szülőfalujában törtnt tragédiát a mélyen nemzeti érzelmű szlovák politikusok és történetírók egy része az akkor ébredező szlovák nemzeti ntudatot megtorló "durva magyar erőszak mementójaként" értelmezi, a kérdést árnyaltabban megközelítő szlovák történészek azonban arra figyelmeztetnek, hogy az ott történteket mennyire veszélyes alárendelni a politikai érdekeiknek.

Andrej Hlinka szülőfalujában, Csernován, 1907 őszén a szepesi megyés püspök nem engedte meg, hogy a falu szülöttje, Hlinka szentelje fel a templomot. A falu lakói lázadoztak, elállták a faluba érkező egyházi méltóságok útját,mire  csendőrök tüzet nyitottak. Az évforduló kapcsán több szlovák történész rámutatott: a csendőrök többsége helyi, Liptó-vármegyei, szlovák nemzetiségű ember volt, bár igaz,hogy magyar vezényszvakra cselekedtek.

A csernovai megemlékezésen ott volt  " a nagymagyar sovinizmus mészárlásairól" szónokló Ján Slota, aki szerint a soviniszta magyar eszmék " a Magyar Köztársaságban máig sem haltak ki,Szlovákiában pedig a Magyar Koalíció Pártjának politikusaiban élnek."

Csernován a szlovák parlament számos képviselője is jelen volt, de Robert Fico kormányfő - akit az ünneplők napközben csalódottan hiányoltak - csak este érkezett meg. Ő arról beszélt, mennyire nagyra becsüli,hogy méltányosan, békésen emlékeznek meg a tragédiáról.

A szombat este elfogadott, de csak vasárnap közzétett memorandumban "bűneik megbánására, sajnálkozásra, bocsánatkérésre és kártérítésre " szólítják fel a magyarokat és kinyilvánítják,hogy ha ez megtörténik, készek " a múlt lezárására és az új, békés baráti kapcsolatok megnyitására ."

"Azért jöttünk össze,hogy száz év után emlékezzünk azokra, akiket a magyar önkény és arrogancia főbe lőtt,mint állatokat ", ecsetelte Slota a történteket. "Lehet,hogy az volt a hibánk,hogy védtük a magyarokat, akik gyáván megfutamodtak a szlovák hegyekbe a törökök elől. Inkább felfalták és elhurcolták volna őket Isztambulba", folytatta agyalágyult eszmefuttatását a betegesen soviniszta Ján Slota, aki a civilizált világ döbbenetére tagja a pozsonyi kormánykoalíciónak.

Szerkesztőségünk megjegyzése:

Slota természetesen megint hazudik és történelmet hamisít. A mohácsi vész előtt majdnem színmagyar Kárpát-medence ugyanis éppen a török megszállás miatt lett később ilyen tarka nemzetiségű terület.

Miközben ugyanis az Alföldön és az erdélyi végeken a magyarok ontották vérüket a török ( korábban tatárok) elleni harcban, addig az északi hegyekben zavartalanul szaporodhattak a tót parasztok.

Míg a magyar nemesemberek által vezetett törökverő seregekben, vévári várvédő csapatok soraiban a magyarok között nem is elhanyagolható számban akadtak horvát, rác, oláh, német vitézek, történetesen egyetlen tót (egészen pontosan a ma szlovákoknak nevezett népcsoport) hősről sem maradt feljegyzés ezekből az időkből.

A 150 éves török uralom alatt az Alföld déli része elnéptelenedett, s a kipusztított magyar lakosság helyére - többek között - a szlovákok őseit telepítették az északi hegyekből, ők ugyanis a magyar vitézek kiontott vérének köszönhetően zavartalanul szaporodhattak.

Ennyit Ján Slota legújabb történelemhamisításáról. A szlovákok és egész Európa részéről hálátlanság helyett köszönet illetné a magyarokat,amiért testünkkel védtük a keresztény világot a "gaz pogány" ellen ...

Forrás: Magyar Jelen, VIII.évfolyanm 22.szám,2007.november 3.,7.oldal). 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés