Üzenet kintről
2007.11.07. 09:14
Ludwig Emil,
2007. november 7. MNO, Magyar Nemzet -
Portréinterjút közölt a Heti Világgazdaság október 6-án megjelent száma Havas Szófiával, a Magyar Szocialista Párt nem sokkal korábban esküt tett országgyűlési képviselőjével. A népköztársaság kiváltságos kádergyerekéből a Magyar Köztársaság törvényhozásának tagjává előlépett politikus a lap munkatársainak egyik kérdésére szó szerint ezt felelte: „Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.”
E förtelmes színvallás megjelenése nyomán az
MSZP „ötvenhatos munkacsoportjának” tagjai közleményben határolódtak el
frakciótársuk „durván sértő, igazságtalan, történelemhamisító nyilatkozatától”,
védelmükbe véve az akkori magyar társadalmat, főként azokat, akik 1956-ban
életüket áldozták a szabadságért. A volt politikai elítélt Mécs Imre és társai
egyértelműsítették, hogy a képviselőnek meg kell követnie mindazokat, akiknek az
emlékét megsértette. Havas Szófia semmilyen formában nem kért bocsánatot az
elhangzottakért, sőt azóta még rátett néhány lapáttal első nyilatkozatára. Az őt
a Magyar Köztársaság Országgyűlésébe delegáló párt hivatalosan nem határolódott
el képviselője nézeteitől, nem utasította rendre, nem kezdeményezte távozását a
frakcióból. Az emberi jogok régi, patinás védelmezői talán úgy gondolják,
képviselőtársuk csupán a privát véleményét nyilvánítgatja ki szabadon, amihez
neki is joga van. Úgy tűnik, erre a következtetésre jutott az Országgyűlés
tisztikara is, élén a szocialista házelnök asszonnyal. Továbbá a parlament
alkotmányjogi bizottságának tagjai, de még a többi pártfrakció vezetői is így
vélhetik, hiszen Havas Szófia nemhogy az 1956-os forradalom kitörésének
évfordulóját, de már a szabadságharc leverésének emléknapját is túlélte
képviselőként. Ez azonban nagyobb probléma, mint sokan hiszik. A Magyar
Köztársaság kikiáltása nem véletlenül, nem ok nélkül történt 1989. október 23-án
– erre a szocialistáknak illene a legjobban emlékezniük. Az 1989 után
átdolgozott, évekig finomított szövegű magyar alkotmány közjogi, politikai és
erkölcsi szellemében 1956 fundamentumán nyugszik, nemzeti függetlenségünk és
társadalmi szabadságunk elnyerése csakis a rendszerváltozásig érvényben volt
idegen megszállás és az egypárti diktatúra ellentéteként értelmezhető.
Képviselőink erre az alaptörvényre tesznek esküt, ami természetesen számukra is
megengedi a véleménykülönbség szabadságát. A politikai konszenzus azonban
pontosan tudja, hol húzódik a határ: Zuschlag történelmi tárgyú viccelődése után
tudta a pártja is, és a képviselő úr repült a szocialisták padsorából. Havas
nyilatkozata sem éppen tréfa, az MSZP a jelek szerint mégis más szemmel nézi. A
többi párt parlamenti képviselői, tisztségviselői pedig nagyon hamar napirendre
tértek az ügy felett, újabb tápot adva ezzel az Országházon kívüli Magyarország
egyre növekvő megbotránkozásának. Még szerencse, hogy egy idős, egykori ’56-os
ellenálló, bizonyos Porubszky István vette a fáradságot, és feljelentette a
magáról megfeledkezett képviselő asszonyt. Egy hónap elteltével, megszégyenítve
a magáról kollektíve megfeledkezett 386 tagú képviselőházat is. Ha igaz,
Porubszky úr azonos azzal a bizonyos Potyka bácsival, aki az 1990-es években még
utcai demonstrációkon képviselte a maga 1956-os igazságát. Hajrá, Potyka bácsi!
(Magyar Nemzet, 2007. november 7.)
Kapcslolódó cikk:
Havas Szófia (MSZP) és 1956 |
|
2007.10.24. 11:37 |
|
Havas Szófia: „Én például 1956 esetében nem szoktam
forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem
tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a
géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint
1944-ben, zsidókra vadászva” Tovább
>> |
|