| Hírek : Atilla és a hunok - A szkíta–hun–magyar folytonosság |
Atilla és a hunok - A szkíta–hun–magyar folytonosság
2007.11.06. 10:34
 Előszó -
A történelem manapság olyan kevés jóravaló eseménnyel örvendezteti meg a modern embert, hogy fokozatosan elidegenedünk a történelem eszméjétől is. Ez pedig hosszú távon belenyugvásra, önfeladásra nevel, ami a helyzet még rohamosabb romlását készíti elő. Ez egy ördögi, lehúzó kör. A kiúthoz szükségünk van a történelem eredeti eszméjére.
Az ember természet szerint közösségi lény. Közösségalkotó tevékenységünk felméretlen, kellőképpen meg nem becsült kincs. Nemzetalkotó, történelemalkotó mivoltunknak köszönhető az emberi nyelv, beszéd, a kultúra, az emberi összetartozás érzése, az elkötelezettség az emberi együttérzésben és együttgondolkodásban rejlő hatalmas természeti-társadalmi kincsek iránt. Egy példa segítheti, hogy a történelem eszméje bennünk is kibontakozzon.
A történelem a szellemi értékek kincsestára. Minden, amit elegendően sokan elegendően fontosnak tartunk ahhoz, hogy tegyünk érte, társadalmi méretekben is, vagyis ajándékként is megvalósulhat. A szellemi értékek kincsestára ugyanis nem elvesz, mint a modern kincsestárak, a bankok, hanem megajándékoz. Ha a bankba betesszük a pénzünket, annyival kevesebb lesz nálunk. De ha a közös szellemi kincsestárba teszünk be szellemi értéket, azzal nekünk nem lesz kevesebb, de a többieknek egyszerre annyival több lesz. Ha valamelyikünk feltalálja a könyvnyomtatást, attól kezdve mindannyian élvezhetjük e találmány áldásait. Mindenki jól jár, és egyikünk sem a másik rovására jár jól. És ha a felfedezések, jó ötletek megindulnak, ezek egymást is segítik, és így az adott kultúra egyre több tagja egyre több segítő gondolattal, tettel tud beszállni a közös szellemi javak gyarapításába.
Leegyszerűsítve: ha minden ember egységnyi szellemi értékkel rendelkezik és ezzel száll be a közös kincstárba, amelynek egymillió tagja van, minden tag egymillió értéket kap a beadott egységnyi érték után. És mivel a gyarapodó szellemi javak a szellemi fejlődést is elősegítik, hiszen már mindenki egymilliószor gazdagabb, mint az előző lépésben, ezért a második lépésben mindenki több értékkel tud beszállni. Egymillió gondolat ismeretében több jó gondolat születhet, mint egyetlen jó gondolat ismeretében. Ezért a közös szellemi kincstár gyarapításának minden lépésében egyre rohamosabb a fejlődés. Mint egy önmagát gyorsítani képes űrhajó, a szellemi fejlődés, a kultúra gyarapodása egyre rohamosabb. A kultúra fejlődése, gyarapodása tehát megállíthatatlan természeti törvény. Milyen érdekes, hogy az „ördögi kör”-nek nincs ellentétes értelmű meg-felelője modern korunkban. A történelem természeti törvény alapján isteni, felemelő kör. Ebben rejlik a történelem eszméjének eredeti értelme. Ebbe a felemelő körbe kell bekapcsolnunk társadalmainkat.
Ősi tantétel: „Elvész a nép, amely tudás nélkül való.” Az ember akkor ember, amikor sorsának tevékeny alkotója, irányítója, máskor tehetetlen báb. Jövőnk építéséhez tájékozódási, értékelő- és irányítóképességre van szükségünk. Az emberiség fennmaradása történelemalkotó képességünk kibontakoztatásán múlik. Ha az ember feladja történelemalkotó képességét, és úgy sodródik az árral, ahogy az utóbbi évezredekben, az emberi faj pár évszázad alatt elpusztulhat (Leakey, Lewin, 1986, Fajunk eredete, 19.). Nincs más választásunk, mint hogy felnőjünk az előttünk tornyosuló, megoldatlan feladatokhoz, és rendszeres, kitartó, közösségi erőfeszítéssel nekilássunk a történelemalkotás munkájának. Ennek legelső lépése a történelmi valóság feltárása. Mivel az utóbbi évezredek alatt a történelemhamisítás tudománya eredményesebben fejlődött, mint a történelmi valóság megismerése, csak akkor jutunk közelebb célunkhoz, ha félretesszük a belénk sulykolt dogmákat, szemellenzőket, és igyekszünk megtisztítani elménket a gondolkodásunkat az első lépéseknél gúzsba kötő elvárásoktól.
Nem természeti törvény, hogy a történelmet hazugok és csalók irányítsák. A modern nyugati társadalom szörnyű jellemzője, hogy irányítói általában erkölcstelenek, köztudottan hazugságból, csalásból, tisztességtelenségből élnek. Erkölcs és történelem, mélyen gyökerező közvélekedés szerint, emberemlékezet óta elváltak egymástól (Tőkéczki, 2004), és – ahogy a közmondás is tartja – fejétől bűzlik a hal. Amikor a portugálok eljutottak Indiába, nem az ottani ősi magas kultúrát igyekeztek megérteni, hanem igyekeztek minél nagyobb anyagi hasznot húzni a kapcsolatból, a másik fél rovására, alávetésére, gyarmatosítására. Az angolok az évezredes kínai kultúrával találkozva ópiumháborút indítottak. A spanyolok Amerikát „felfedezve” szinte teljesen kiirtották az indiánokat, körültekintően nagy műgondot fordítva kultúrájuk elpusztítására, szent könyveik elégetésére. És ez az ellenséges, kultúra- és történelmitudás-ellenes hozzáállás nem korlátozódott csakis más földrészekre. Ellenkezőleg. Az ókori görög kultúra a reneszánszig jóformán egészében tiltottnak számított, és nem a nyugati hatalmi rendszernek, hanem az arab közvetítésnek köszönhető, hogy a reneszánszban újjá tudott születni. Az európai vérkeringésbe bekerülő magyarság szinte egész addigi történelmét és kultúráját elpusztították Szent István korában (Vitéz, 1816). És a többi európai nemzet sem járt sokkal jobban, őstörténelmüket, az ősmúlttal folyamatosságot biztosító nemzeti kultúrájukat elpusztították. Nem csoda, hogy az európai nemzetek azóta sem tértek magukhoz. És azóta szinte el sem tudjuk képzelni, milyen lehetne az életünk, ha a sorsrontó, romlott hatalmi erők helyett a jó szándékú közösségi irányítás levegőhöz jutna. Márpedig lassanként elkerülhetetlenné válik, hogy tisztázzuk a helyzetünket, különben az emberiség rövidesen összeomlik.
Atilla kezében olyan katonai erő összpontosult, amellyel érvényre juttathatta a hunok elképzelését a világról. Ha a tények azt mutatják, hogy Atilla és hunjai az embertelenné, történelemellenessé civilizált, jobb sorsra érdemes népektől eltérően az emberiség felemelését szolgálták, világosabbá válik előttünk, mit kell tennünk a mai világban, hogy megtaláljuk a kiutat az embertelenség elhatalmasodásából. A történelem: valóság, a leghatékonyabb emberi erő valósága. A történelemellenes civilizáció nemcsak valóságellenes, hanem a leghatékonyabb, a közösségi emberi erőt rekeszti ki életünk alakításából, felemeléséből.
Atillát nem érthetjük meg anélkül, hogy a hunok akkori életének mozgatórugóit, gondolkodásmódját meg ne ismernénk. Amikor egy önelégült, történelemellenes kultúra saját elvárásait teszi meg minden kultúra legmagasabb mércéjének, akkor minden más kultúra csakis alulteljesíthet. Az elidegenedett kultúra barbárságot, babonát lát ott, ahol nem érti az eredeti összefüggéseket. A hunok alapvetően más kultúrát képviseltek, mint a mai nyugati civilizáció. A hun kultúrát a nyugatiak elkerülhetetlenül a nyugati kultúra összefüggés-rendszerében értelmezik, és ezzel nemcsak átértelmezik, hanem el is torzítják, elsikkad a lényeg. Ahhoz, hogy a hunok tetteinek mozgatórugóit megértsük, fel kell vázoljuk a hunok tetteinek mozgatórugóit, világképüket. Először a hun világképet kell feltárni, és csakis ennek alapján indulhatunk Atilla világának meg-értése felé. Egy új összefüggésrendszer feltárása – már a feladat szokatlanságánál fogva is – jelentős helyet igényel. Ezért lettek szokatlanul hosszúak a bevezető fejezetek.
Az emberiség történelmének kulcskérdése Atilla és a hunok szerepének értékelése. Nemcsak azért, mert a hunok az emberiség történelmében, kultúrájában
– nem egyénenként, hanem történelemformáló, közösségi erejükben – a mai, végveszélybe sodró iránnyal ellenkező, felemelő szerepet játszottak (amit ebben a könyvben bizonyítani is fogunk), hanem azért is, mert az európai és ázsiai történelem legjelentősebb államait a hun mágusok hozták létre. A szkíta-hun Abaris (Avar), Püthagorasz tanítója és társai az ókori görög kultúra felemelését segítették, Dicinius dák filozófus-tanító a gótok kultúrhőse, Odin szkíta-hun mágus és társai a skandináv mitológia központi alakjai a skandináv népeké, Woden és társai a germánoké. Stonehenge építtetője szkíta-hun mágus volt a Kárpát-medencéből. Huang Di szkíta-hun kultúrhős a kínaiaknak tanította meg a Szent Korona eszmét, megkövetelve a népfelség eszméje alapján saját királyi uralkodásának a kínai nép általi korlátozását. Az Upanisádok szerzői között kiemelkedő szerepet játszott Gárgi, akik a könyvünkben feltárt jelek szerint minden bizonnyal szkíta mágusnő lehetett. Az amerikai indiánokat évszázadokkal a spanyolok előtt meglátogató szakállas fehér emberek, mint Quetzalcoatl és társai, Huang Dihez hasonlóan öltözködő és hasonló tanításokat átadó mágus-bölcsek voltak.
A legújabb régészeti leletek alapján a köztudatba ültetett képtől alapvetően eltérő, tudományos bizonyítékok hatalmas, összefüggő rendszerével alátámasztott kép rajzolódik ki szemünk előtt az ősi Európa, Kárpát-medence, Mezopotámia, Kína, India és Amerika műveltségének eredetéről. Ezek alapján világossá vált, hogy Európába a műveltséget a Kárpát-medencéből kirajzó kis csoportok, méteres aranysüveget viselő mágus-királyok vitték szét. Ezek a mágus-királyok építették 7000 évvel ezelőtt az első Nap-templomokat a Kárpát-medencében, az első templomokat Közép-Ázsiában, és a kőköröket világszerte. Ezek a mágus-királyok hordozták az emberiség őstudását, amely pedig visszanyúlik az emberré válás millió évekkel ezelőtti korszakáig. Ezek a királyi felségjelvényekkel rendelkező mágusok egészen meghökkentő módon külön kiemelkedő, királyi népet alkottak az akkori idők náluk jóval alacsonyabb műveltségi szintű népei között. Ők a királyi szkíták népe, a Tarih-i-Üngürüsz szavaival élve, „a rendkívüli teremtmények” (Tarih-i-Üngürüsz, 1982, 41). Megdöbbentő bizonyítékok seregére bukkantunk, amelyek azt mutatják, hogy az ókori Szkítiából világszerte kirajzó szkíta mágus-tanítóknak köszönhető az emberiség mai szellemi értékeinek java.
Részletesen dokumentált tudományos tények kényszerítenek annak elismerésére, hogy a Kárpát-medence, Kína és India őslakói szkíta-hun népek voltak. Meuli (1935) és Dodds (1951) munkái és az itt bemutatott érvek után az sem lehet kétséges, hogy a lélek halhatatlanságának eszméje a szkítáktól ered. Szinte hihetetlen, de kényszerítő érvek egész sorozata mutatja, hogy a szkíta-hun Napkirályok az ősidőkben a Föld jótevői, védelmezői, gondviselői voltak, és a Föld Uralkodója címet még Atilla is tőlük örökölte.
Könyvünkben ismertetjük a Nap törvényhozó mivoltát feltáró gondolatmenetet. Bepillantást adunk az emberiség ősi, hatalomnak alá nem vetett korába, a mágikus korba. Megmutatjuk, mi a különbség a sámánok és a mágusok között. Felfedezzük és igazoljuk, hogy a világszerte elterjedt őskori-ókori kőköröket azok a szkíta-hun mágusok építették, akiknek fő központja a Kárpát-medence volt. Feltárjuk az ősi hun világkép bámulatos egyszerűségében rejlő, a végsőkig mélyreható és emberi gondolkodást, amely az emberiség őstudásának és ősvallásának egységes rendszere volt: a hármas hármasság rendszere, amelynek jelképi egyháromsága, a kettős kereszt, a háromágú korona és a hármas halom egységes rendszert alkotva a magyar nemzeti címeren és zászlón ma is látható.
Bemutatjuk, miféle világtörténelmi jelentőségű események előzték meg Atilla nagykirállyá koronázását. Feltárjuk, mi a különbség az indoiráni népek és a szkíták között. Vázoljuk a gótok, frankok, germánok, kelták és dákok hunokhoz való viszonyát Atilla korában. Kordokumentumok alapján elemezzük Buda és Atilla halálának körülményeit, és a legújabb természettudományos eredmények alapján átfogó képet rajzolunk a hunok embertani, művelődési, gazdasági életéről. A mai köztudatba ültetett kép szerint a hun nyelv vagy török, vagy iráni, vagy indoeurópai. Mi bemutatjuk az eddigi bizonyítékoknál sokkal alaposabb bizonyítékok egész sorát, egy sereg hun szót, amelyek jól dokumentáltan magyar rokonságot jeleznek. Megfejtjük Atilla nevének eredeti jelentését. Részletesen megvizsgáljuk, mekkora volt Atilla országa, hadseregének létszáma, és számszerű becslésre alkalmas tények alapján meghatározzuk Atilla országa hun népessé-gének létszámát is. Ezek után megvizsgáljuk, megtörtént-e a katalanaumi csata, ha igen, ki győzött, és hogy mi lehetett Atilla sikereiben még a megsemmisítő erejű hun győzelemnél is veszélyesebb. Végül pedig utánanézünk, mi történt a hunokkal Atilla meggyilkoltatása után, és a feltárt tények alapján ismét a köztudatban levő képtől alapvetően eltérő eredményre jutunk.
A könyvünkben bemutatott bizonyítékok egybehangzó súlya alatt kénytelenek vagyunk megcáfolni egy sor mélyen beidegzett dogmát a hunokkal kapcsolatban, a teljesség igénye nélkül.
Néhány régi dogma, amit megdöntöttek az itt bemutatott tények és érvek:
1 A hunok nem építenek városokat. Cáfolat: Szkíta-hun városok című fejezet.
2 A hunok nem ismerik az írást. Cáfolat: A szkíta-hun írásbeliség létének bizonyítékai című fejezet.
3 A hunok nyelve és a magyar távol állnak egymástól. Cáfolat: Nyelvi folytonosság: szkíta-jász-hun-magyar című fejezet.
4 A hunok mongoloidok. Cáfolat: A hunok embertani és genetikai szempontból című fejezet.
5 A hunok mindössze száz éven át léteztek. Cáfolat: A Kárpát-medence az újkőkorban és a rézkorban és Eltűntek-e a hunok? című fejezetek.
6 A hunok alacsony műveltségű, barbár nép voltak. Cáfolat: A Kárpát-medence az újkőkorban és a rézkorban és A szkíta-hun népek világlátása című fejezet.
7. A méd mágusok árják voltak. Cáfolat: I–II–III. fejezet.
8 A hunoknak nincs királyuk. Cáfolat: Volt-e a hunoknak királyuk?, Mágusok és Napkirályok, Magyar Napkirályok, Hun Napkirályok a Föld uralkodói, A Föld uralkodói: a magyar mágusok, Hun királyok a Föld védelmezői című fejezetek.
9 A hunoknak nincs mezőgazdaságuk. Cáfolat: Volt-e a hunoknak mezőgazdaságuk? című fejezet.
10 A hunok kis nép. Cáfolat: Mekkora volt Atilla országa? és A hun hadsereg és nép létszámának vizsgálata című fejezetek.
11 Katalanaumnál a rómaiak győztek. Cáfolat: A katalanaumi csatáról című fejezet.
12 A szkíták indoeurópaiak voltak. Cáfolat: Az indoiráni és szkíta népek hasonlósága és különbsége című fejezet.
13 A hunok és a germánok az ókorban kibékíthetetlen ellentétben álló népek voltak. Cáfolat: Az indoiráni és szkíta népek hasonlósága és különbsége és A hun–germán rokonság melletti érvek című fejezetek.
14. Atilla halálát orrvérzés okozta. Cáfolat: Atilla halála című fejezet.
Alapos és körültekintő olvasást kívánunk!
Grandpierre K. Endre munkáinak és jegyzeteinek alapján írta: Grandpierre Attila
Kapcsolódó cikk:
Lajdi Tamás: Atilla királyunk folyamatosan jelen van a magyar történelemben
A magyar nemzet közismert és egyben írott történetének Nimrud utáni legnagyobb alakja Atilla király, akit nyugodt szívvel nevezhetünk akár császárnak is, hiszen nem egy ország, hanem egy kontinensekre kiterjedő birodalom, sok-sok nép teljhatalmú uralkodója volt. Ezenkivül ne nevezzük Őt eztán fejedelemnek amiatt sem, mert bebizonyosodott, hogy Ő is már a Szent Koronával felkent, és Isten kardjával felövezett, Jézus-hitű táltos-, azaz apostol-királyunk volt.
Inkább azoknak a magyarságon kivüli uralkodóknak, nyugati és keleti császároknak és királyoknak az uralkodói volta kérdőjelezhető meg, akiket nem ezzel a koronával, azaz nem Isten közvetlen hatalmával kentek fel az uralomra.
Atilla nevét az Etil - folyóvíz - jelentésre vezetjük vissza. A magyar nép vándorlásai során mindig kereste az éltető, tápláló vizet, ezért folyóvölgyekben telepedett minden alkalommal, amikor helyváltoztatásra kényszerült. Spirituális léte pedig -kis kitérőktől eltekintve- mindig követte az Élet Vizének Forrása felé vezető égi ösvényt (Élet Vize = anyatej - Élet Vizének Útja=Tejút, vagy másként Hadak Útja), s ezt teszi ma is. Atilla, aki a magyar nemzetnek sorshatározó nagykirálya volt, ezt a spirituális vágyat teljesítette meg. Atilla Élet Vize még a kései utódok, Ügyek apa, Álmos nagykirályunk, majd Árpád idején is éltető áramlattal ömlik szét Európán, amint ezt Emese fejedelemasszonyunk viziója is bizonyítja. A hagyomány tehát Atillával, a földi, testi uralkodóval nem szállt sírba, hanem folyamatosan jelen van a magyar történelemben továbbra is.
Még egy csillagmitoszi jelenségről szót ejtek most Atilla kapcsán. A vizzel, az ihletett magyar népi tudás, nem csupán az egyik földi elemet jelzi, mert ugyanígy megjelenik a víz az égen is. Ez a megjelenési forma pedig, amint már zárójelben jeleztem, a Tejút, az égi tápláló életvíz alakjában. A magyar néphit még 'halastó-állásról' is tud a csillagvilágban, melyből az égi szarvas, a csodafiúszarvas iszik, s amely így a világmindenség forrásaként a 'magyar kozmoszt' léttel tápláló középpont lesz. Ezt az értelmezést erősíti az ősi magyar szarvasagancs-kozmosz metafóra általános megléte hagyományunkban. Tehát a víz a népi kozmoszértelmezésben az égi rendben is jelen van, s így Atilla személye is olyan mély összefüggéseket hordoz a földi, az emberi társadalom számára, melyeknek eredete a csillagvilág törvénytárából származik le uralma idején a társadalomba. Atilla/Etil éltető, frissítő, életet permetező forrásvize sem csupán a nagy államférfi, a nagy népvezér, a karizmatikus vezető egyéniség szellemi-lelki energiáinak szétáradását jelenti Európában, hanem mindefölött és mindenek előtt a Felső Világ, Isten teremtő szféráinak földi társadalmunkba, az emberiség történelmébe ömlő, életadó szándékát is az Atilla-jelenségen keresztül. Így már maga Atilla is -eredendően- hordozza a szakralitást, az Isten szándéknyilatkozatából származó született szentséget, mely majd vér szerinti leszármazottainak, az Árpád-háznak csodálatos európai uralma során válik minden addigit meghaladó mértékű földi realitássá Európa történelmében. Így Atilla is természetszerűleg a megszentelt földön, a Kárpát-medence szentséget indukáló, sugárzó, isteni energiákból táplálkozó erőforrás-vidékén csillogtatja meg azt a felülről származó hatalmi és uralmi rendet, mely az égi útról kezébe adott ún. 'Isten Kardjában'
fogalmazódik a földi ember számára is érthető jelképpé. Ez az égi 'eszköz' ugyanazt a szakrális szubsztanciát hordozza, mint a szumer őskor mitikus idején Iz-Ten-nel kötött atya-fiúi szövetség jele, az Égi Fokos, melynek megléte a későbbi, a római történelmi korban a 'fascio' népi-nemzeti összefogást sugalló jelében földiesedik társadalmi erővé. Isten égi kardja valóban ott lebeg Atilla korában Európa feje fölött, de ez a 'Damoklész-kard' nem öl, csak fegyelmez, s olyan, mint a ragyogó reggelben felkelő, égi üstökös fénye, mely bevilágítja a sokévezredes szkíta-hun történelmi kor Európájára lassan rátelepülő peremkultúrák pirkadó, ősemberi világát, Kelet mesés kultúrájával és civilizációs ragyogásával. Hátborzongtató, bicskanyitogató szemtelenség, hogy mind a nyugati, mind pedig a 'hivatalos' hazai történetírás ('hivatalosnak' annál is inkább nevezhető, mert 'történetirói' inkább páholyaik hivatalnokai, mint tudósok) ezt a máig meglévő kardot a sosem élt Nagy Károly kardjának tartja, melyet az aacheni császári székesegyház kincstárában őriznek. Ezen a kardon, mely nyilván rablás útján került Hunországból, vagy a későbbi Nagy Avariából mai helyére, akárcsak a középkor Nyugat-Európájának szinte teljes udvari és egyházi aranykincs tömege, látható az a palmettás, növényi ornamentika, mely a hun kori, ill. az azt követő ún. kora-avar kori sírleleteken, tarsolylemezeken, halántéklemezeken, függőkön is kimutatható. Érdekes, hogy ez a kard sehol nem tűnik föl a kora-középkori, egyébként fiktív, Nagy Károly ábrázolásokon. A 'Leges-Barbarorum' XI.századi kéziratában látható 'Nagy Károly és fia, Pipin' című képen az uralkodó fiával együtt 1-1 egymás alá rendezett X-formákkal, amolyan egyszerű, bőr keresztfonatokkal díszített, egyenes kardot visel, de a Musée Carnavalet-ban őrzött, és az uralkodóval egykorúnak tartott elefántcsont faragványon sem ez az enyhén ívelt, hunkori fegyvercsoda látható, hanem egy primitiív, egyenesen formázott, a császári Róma hadseregében rendszeresített, durván kidolgozott, nehézkes fegyver. Az az érzésünk támad első látásra is, hogy a nevezett szobor maga is eredetileg valamely ókori római uralkodónak, főnemesnek, vagy katonai előljárónak a figuráját ábrázolta, melyet egy kicsit -eszmeileg- 'megdolgoztak' a kor 'akadémikusai'.
Atilla nagykirály fellépésével, mint a kozmoszi szférákban megáradó folyóvíz, élővízként, éltető, mindent elborító, tavaszi áradatként ömlik el a kegyelem a korabeli világban. Atilla király fellépése Istennek az emberi történelem vége előtti egyik utolsó kisérlete Európa kultikus és társadalmi életének helyreigazítása, mely küldetésnek egyrészt a vén kontinens istenképének, Jézus tanítása szellemében való helyreállítása, másrészt pedig egy olyan egyesült európai népszövetség létrehozása nyújtott volna kereteket, melynek valóra válásával Eurázsia méltóvá válhatott volna Isten Országának földi leképzésére. Ha Atilla személyének asztrális jelentőségét és jelentését vizsgáljuk, azonnal két kérdés vetődik fel :
• Miért és milyen szempontból volt szüksége Etil-Atilla vizére Európának ?
• Mi volt az a történelmi szükségszerűség, ami Atilla küldetését sorsszerűen meghatározta az európai történelemben ?
Habár nem a forró égövön, sem a Kelet hatalmas, füves, sík terein fekszik, Európa ókor óta eltelt történelme során -amint azt napjaink tapasztalata is élesen mutatja- mindig szikes lelki talaj volt. A 'szik' és a 'sík' szavak is mély szimbolikai összefüggéseket tárnak elénk : a sík az alföldek talaja, melyre merőlegesen hullanak alá a perzselő, forró déli fénysugarak, akkor szikesedik el, ha nem öntözi éltető folyóvíz, mely termékenyítő erejével áldottá teszi a földet. Atilla fellépésének és alakjának kibontásakor ki kell tehát térnünk a kor történetének azokra a sajátosságaira is, amelyeket a mai történettudománytalanság elhallgat. Talán szimbolikus módon Atilla szent városának neve is utal erre a szakrális küldetésre, mely keretbe foglalja Atilla asztrális szerepének lényegét : Szikambria, mely szó utótagjának ellatinosított formája az 'ember' kezdetleges állapotának, az 'embrió'-nak fogalmát rejti (a-M-B-R-i-a). Az embrió természetes közege a magzatvíz, s ha az embrió körül megszűnik ez a nedv-állapot, akkor válik szik-embrió-vá. Ez a város volt az, mely a Kelet hatalmas 'sik' -azaz- 'szik'-világának, valamint a Nyugat domb- és hegyvilágának határán terül el a Duna pilisi partjai felett, s összekötő kapocsként, szellemi energia-központként, és egyben összetapasztó energiaforrásként is működik a Kárpátok ölelte medence melengető valóságának, de ugyanígy Európának is a kellős közepén. Földrajzi, lelki és szellemi középpont, megkerülhetetlen lényeg e város materiális helye Európában egészen napjainkig.
Amiként Péter, a választott apostolkirály, azaz Ké-fa, Szántai Lajos szófejtésében megkövesedett fa, azaz megkövült élet jelentéssel, a kőszikla (szik-es, azaz élettelen anyag) Jézus felkenő tanítása során vált éltető víz-hordozóvá, melyet az 'emberhalász' cím is megjelenít, melyet magától Jézustól kapott Atilla nagykirály, de a többi e házból származó magyar királyok apostolságának vize is ebből a forrásból buzog a korai magyar történelem és Európa történetének szikes talajára. Innen ered péteri, azaz Istentől egyenes úton való, elhivatott, küldetéses apostolsága is, s rajta keresztül ömlik ez a felülről jövő áldás az Árpád-ház majdani királyaira is.
Az 'Ébredés' c. sorozatban jelent meg
Lajdi Tamás: Búza és konkoly II.rész c. füzete,
melybõl készült e (6.) kivonat
A füzet csak megrendelés útján kapható :
Ambrus Pál
Tel.: 66 / 440 267
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum