– Akaratomon kívül kerültem a tölcsvári kastély Habsburg-háznak történő visszaszolgáltatását kivizsgáló bizottságba. Elegem volt ugyanis a Gyergyó vidéki korrupciós botrányokból a tulajdon-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatban, illetve a kivizsgálásukkal járó kellemetlenségekből. Az öt tagból álló vizsgálóbizottság 2007. február 20-án jött létre a képviselőház 6. számú határozata alapján. Kidolgoztuk működési szabályzatunkat, és már február végén megkezdtük a munkát.

– Történészként hogyan foglalná össze a törcsvári kastély rövid történetét, illetve az erdélyi határvidék őrzésében játszott szerepét?

– A tölcsvári kastélyt először 1377-ben említették, mint olyan erődítményt, amelynek meghatározó szerepe volt Erdély védelmi rendszerében. Egyben a Havasalföld felé irányuló kereskedelmet ellenőrző vámközpont is volt. Az erődítmény 1651-ben Brassó város tulajdonába került, 1778-ban pedig 416-os számmal telekönyvezték. 1920. december 1-én Brassó városi tanácsa a kastélyt Mária királynőnek adományozta. 1920 és 1927 között a törcsvári erődítmény a királyi család nyári üdülőhelyének számított. Időközben Ilona hercegnő lett a névleges tulajdonos az 1948-as államosításig.

– Kik nyújtották be a visszaigénylési keresetet?

– A kastélyt 2003-ban Ilona hercegnő öt gyermeke közül hárman kérték vissza, név szerint Habsburg Domokos, Holzhausen Mária Magdolna és Sandhofer Erzsébet. Az örökösök a visszaszolgáltatás aktáinak a letételére a Rubin Meyer Doru & Trandafir nevű bukaresti ügyvédi irodát kérték fel. Vizsgálódásaink során olyan helyzetekkel találkoztunk, mely számunkra kétségessé tette a királyi család tulajdonjogát a törcsvári erődítmény felett.

– Az egyházi vagy más magántulajdonú ingatlanok esetében is gyakori, hogy több eredeti akta elveszett, nehéz a pontos bizonyítás, a visszaszolgáltatás mégis működik, hiszen az elmúlt évtizedek semmit nem adtak a magántulajdon szentségére, és az ezt bizonyító iratok megőrzésére…

– A Tölcsvári-kastély esetében egyáltalán nem egyértelmű a királyi tulajdonjog. Az 1906-os telekkönyvezésnél megjelenik a Törcsvári-kastély külön pozícióban, és megjelenik a kezelési ház külön telekkönyvi szám alatt. 1938. augusztus 11-én, Mária királynő halálakor a törcsvári kastélyt is felosztották, de az örökösödési aktacsomóból hiányzik a tulajdonjogra vonatkozó 5, 7, 8, 11, és 13. oldal. Az aktacsomóból hiányoznak azok a dokumentumok is, melynek alapján a kastélyt telekkönyvezték. Időközben az erődítményt állami köztulajdonná nyilvánították, azért, hogy ne adhassák vissza az örökösöknek. 2006. május 18-án a Törcsvári-kastélyt mégis visszaszolgáltatták Habsburg Domokosnak és két testvérének, Ilona hercegnő gyermekeinek. A visszaadás után 2007. január 31-én, számomra érthetetlen módon, az erődítményt, kormányhatározattal kivették az állami köztulajdonból és állami magántulajdonba helyezték. A román állami szervek, a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a művelődési miniszter a visszaszolgáltatási törvények teljes áthágásával adták vissza a kastélyt az örökösöknek. A parlamenti vizsgálóbizottság nem a visszaszolgáltatás tényét kérdőjelezte meg, hanem a sok törvénytelenséget, amelyet magas állami tisztségviselők követtek el.

– Hogyan halad egy ilyen parlamenti vizsgálóbizottság munkája? Mekkora az ellenállás az állami szervek részéről, akiknek történetesen a visszaéléseit hivatott kivizsgálni?

– Tevékenységünket nem övezte lelkesedés, sőt munkánkat mindvégig akadályozták a visszaszolgáltatást végrehajtó szervek. Adrian Iorgulescu művelődési miniszter, Aristotel Căncescu, a Brassó Megyei Tanács elnöke, Dorin Ion Narcis, a Bráni Múzeum igazgatója csak többszöri kérésre jelentek meg a parlamenti vizsgálóbizottság előtt. Valószínűleg a parlamenti vizsgálóbizottság nem jött volna létre, ha Habsburg Domokos nem próbálta volna a visszaszolgáltatás után 60 millió euróért eladni a kastélyt, és nem jelentek volna meg azok a külföldi fantomcégek, melyek a kastély megvásárlása körül bábáskodtak. Nyilatkozataiban Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök nem mondta ki a teljes igazságot, amikor bizottságunk jelentését bírálta. Ez a bizottság csak a törvényesség betartását kérte számon a kormánytól, a magas állami tisztségviselőktől, akiknek élen kellene járniuk a törvények betartásának az érvényesítéséért. Mi nem a tulajdonjogot kérdőjeleztük meg, hanem azt a módot, ahogy felelős miniszterek, államtitkárok, megyei tanácselnök áthágták a törvényeket.

– Mi lett a jelentés sorsa?

– Megszületése után több mint négy hónapnak kellett eltelnie, hogy a plénum előtt napirendre tűzzék. Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke egy ideig a fiókjába dugta a jelentést, és csak a sajtó nyomására volt hajlandó a törvényes parlamenti procedúrát betartani. Az albizottsági jelentésben a bizottság elnöke bemutatta, hogy Habsburg Domokos tulajdonba helyezésénél több alkalommal áthágták a 10-es és a 247-es törvény rendelkezéseit a visszaszolgáltatásra vonatkozóan, és nem vették figyelembe azt a tényt, hogy Mária királynő végrendeletéből az örökösökre vonatkozó lapokat meghamisították. Amikor az amerikai Herzfeld & Rubin P.C. ügyvédi irodától az eredeti okmányokat kértük, azt a válaszolták, a dokumentumok az Amerikai Egyesült Államokban vannak és nem hozzáférhetők. A parlamenti vita előtt, pedig a Rubin Meyer Doru & Trandafir ügyvédi irodatársulat azzal fenyegette meg a képviselőket, hogy ha megszavazzák a vizsgálóbizottság jelentését, akkor beperelik a román államot, mivel ezzel a szavazással megakadályoznák az ingatlan eladását a Habsburg család részéről.
A szinte 3 napig tartó vita során rengeteg pro- és kontravélemény hangzott el. Az RMDSZ nevében Márton Árpád úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ kezdettől fogva a bizottság létrehozása ellen volt és jelezte, hogy nem ért egyet a jelentéssel. Kijelentette, hogy ha valakinek nem tetszik a Brán-kastély visszaszolgáltatása, forduljon bírósághoz.
A vita során én is szót kaptam. Elmondtam, hogy rendkívül nehéz helyzetben vagyok: 1997 óta küzdök a kommunisták által törvénytelenül kisajátított javak jogos tulajdonosaiknak történő visszaszolgáltatásáért. Mégis ki kell mondanom, hogy ebben az esetben a törvény áthágásával van dolgunk. Mi több a fiókjainkba valaki berakta a Rubin Meyer Doru & Trandafir ügyvédi iroda memorandumát, amelynek egy célja van, a közvélemény és a képviselők félrevezetése. Elmondtam azt is, hogy a kastélyt a jogos örökösöknek kell visszaadni, de olyan formán, hogy ne hágjuk át a törvényes kereteket. Nem lehetséges, hogy a Tölcsvári-kastélyt 2006-ban visszaadják a tulajdont visszaigénylő Habsburg Domokosnak, a következő esztendőben, pedig a miniszterelnök kormányhatározattal kiveszi állami köztulajdonból és átteszi állami magántulajdonba. A törvényesség ilyenszerű áthágása számomra érthetetlen. Elmondtam azt is, hogy országszerte nagyon sok visszaélés és bűncselekmény tapasztalható a tulajdon-visszaszolgáltatás terén. A Tölcsvári-kastély tipikus példája ezeknek a visszaéléseknek és bűntényeknek. A következő hozzászólások sokaságában Márton Árpád hozzászólása volt a legmeglepőbb. Belekötött a jelentés tartalmába, kijelentette, hogy a parlamentnek nincs joga ilyen kivizsgálásokat folytatni. Szerinte nincsenek törvénytelen tulajdon-visszaszolgáltatások, azt azonban ő sem értette, miért volt szükség a kormányhatározatra az állami köztulajdonból az állami magántulajdonba való áthelyezésért. Jelezte, hogy az RDMSZ európai jobboldali párt, amelyik védeni fogja a tulajdont, amely valamikor valakié volt.
II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos valószínűleg megfordulna sírjában, ha hallaná, hogy egy magyar országgyűlési képviselő ilyen vehemensen védi a Habsburg család törvénytelenségeit a XXI. század elején. Ők valószínűleg több ármánykodással találták szembe magukat a Habsburg család részéről. De mégis kitartottak elveik mellett és nem támogatták a törvénytelenséget. Az RMDSZ-nek is le kellett volna mondania szolgalelkűségéről, akkor, amikor a liberális miniszterek, a miniszterelnökkel az élen a Habsburg családdal összejátszva, törvénytelenségek sorozatát hajtották végre.
Ha koalíciós társunk nem tartja be a törvényességet, nekünk nem kellene mindenáron velük egy sípot fújnunk. A képviselőházban lezajlott többnapos vita végül is szavazással végződött, melynek során a képviselők nagy része – a liberálisok és az RMDSZ kivételével – döntő többséggel elfogadta a jelentést. Az elfogadott jelentés következménye pedig az, hogy a privatizációs folyamatot újra kell indítani, immár a törvényes előírások betartásával.

Kisréti Zsombor - Erdélyi Napló

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés