— 2007-ben az Európa parlamenti választás kampánya sok bizonytalanságot, kételyt, megválaszolatlan kérdéseket sorakoztat fel az erdélyi magyarok előtt. Miközben tömegek ábrándultak ki az RMDSZ-ből, sokan mégis attól félnek, hogy beválik az RMDSZ előrejelzése az összefogás elmulasztásáról, tehát senki nem fog bekerülni az Európa Parlamentbe. Áthidalható-e a magyar választókban megfogalmazódó dilemma?

— Kérdésére egy történelmi és erkölcsi vonatkozású választ adnék. A történelmi összefüggésben megemlítem a Magyar Népi Szövetség esetét: az MNSZ kísértetiesen hasonló frazeológiával bíztatta az erdélyi magyarságot egységre olyan körülmények között, amikor politikája nagy mértékben hitelét veszítette. A legkirívóbb eset az volt, amikor a Százak Tanácsa megszavazta, hogy Észak-Erdély kerüljön vissza Romániához, és mindössze két MNSZ-képviselő szavazott ellene. Márton Áron és kortársai felemelték szavukat e megalkuvó politikai irányzat ellen, a Magyar Népi Szövetség mégis váltig egységre buzdította a kiábrándult magyarságot. Később nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Népi Szövetség mögött a román nagypolitika, a Román Kommunista Párt állt. Az RMDSZ mostani magatartása engem nagymértékben arra az időszakra emlékeztet. Az RMDSZ politikája lényegében a román nemzeti érdekeknek van alárendelve. A Markó Béla vezette RMDSZ a román uniós csatlakozást abszolút prioritásnak kiáltotta ki, és ennek oltárán feláldozta a sajátos magyar nemzeti érdekeket, a közösségi önrendelkezés ügyét, amely egyébként nyugodtan belefért volna az uniós csatlakozás nagy csomagjába. Erkölcsi megközelítésben a mindenáron való egység mennyire indokolt? A totalitárius rendszerek oldalán kialakuló egységet a XX. században már megszokhattuk. Legutóbb a nemzeti érdek rovására kialakított kötelező egységet tapasztalhattuk meg a kommunizmusban. Az RMDSZ-egységnek a kommunista egységhez hasonló íze van, ez a posztkommunista egység. A mindenáron való egység hirdetése puszta demagógia, ha nem esik egybe a nemzeti érdekekkel. Egyik fórumunkon egy volt RMDSZ-es SZKT-tag, Murvai Miklós azt mondta, hogy az RMDSZ összetévesztette a célt az eszközzel. Az egység nem lehet öncél, hanem eszköz a politikai céljaink elérésére. Ha politikai céljainkat elvétjük, egyenesen erkölcstelen egységre buzdítani a magyarságot.

— Többen is keményen bírálják Orbán Viktort, amiért aktív szerepet vállal az ön választási kampányában. Egyes kommentárokban azt olvastam, a rendszerváltás óta példa nélküli, hogy magyarországi politikus ennyire elkötelezze magát határon túli választási kampányban. Hogyan fogadja ezeket a bírálatokat?

— Ez demagóg vád. Az RMDSZ mindvégig rendelkezett valamennyi magyar kormányzat támogatásával, jelenleg pedig, 2002 óta alig leplezett politikai támogatást kap az MSZP-től, az SZDSZ-től, a kormánypártok részéről. Egészen visszataszító volt a 2003-as szatmárnémeti kongresszus, ahol az RMDSZ mellett felsorakozott Kovács László, Adrin Nastase, Medgyesy Péter. A kongresszus megtapsolta a rossz emlékezetű Adrian Nãstase miniszterelnök autonómiaellenes megnyitó beszédét. Egészen időszerű példa: miközben az RMDSZ tagja az Európai Néppártnak, az MSZP és az SZDSZ frakciója is Markó Bélát és az RMDSZ-t támogatja az EP-választáson.
Basescu elnök státusáról szóló népszavazáson az RMDSZ szembe ment az Európai Néppárt politikájával, az RMDSZ vonatkozásában tehát nagyfokú ideológiai zűrzavar uralkodik. Nem hiszem, hogy az RMDSZ valakinek is a szemére vethetne bárminemű beavatkozást, amikor õ maga nem volt rest a Néppárttal szembeni erőktől politikai segítséget kérni. Az Európai Unióban az egyes külföldi pártok politikai támogatást nyújtanak tagpártjaiknak, az oldalukon lévő politikai erőknek. Ilyen értelemben, ha a Demokrata Párt választási kampánynyitóján jelen van Wilfried Martens, akkor elvi szinten semmi akadálya nincs annak, hogy bármelyik külföldi párt valamelyik hazai pártot támogasson. Nem hiszem, hogy magyar-magyar viszonylatban helytálló lenne a külső beavatkozás vádja. Ez az jelentené, hogy a magyarok a saját belügyeikbe avatkoznak be. Nemzetben gondolkozva itt élesen körvonalazódnak az egyes politikai irányvonalak: ilyen értelemben nem a néppárti Fidesz távolodott el az RMDSZ-től, hanem az RMDSZ távolodott el a néppárti értékektől. Én ma hűebben képviselem az RMDSZ programjában levő háromszintű autonómiakoncepciót, mint maga az RMDSZ, amelyik több pontban elfeledkezett saját programjáról, és az erdélyi magyarság nemzeti érdekeiről.

— Az Európai Néppárt háza tájáról több ellentmondó nyilatkozat hangzott el a pártok és a független jelölt támogatásával kapcsolatban. A romániai magyar választó számára jelent-e valamiféle üzenetet, bíztatást az, ha a Néppárt elnöke személyesen megnevezi, hogy kit, vagy kiket támogat?

— A formális szabályszerűség szerint a pártok a saját tagpártjaikat támogatják választási küzdelmeikben. Ennek jelentősége van. Gondoljunk a szlovákiai SMER-re, amelynek tagságát felfügesztette a szocialista frakció, vagy a Néppártra, amelyik elítélte az RMDSZ-t, amikor a Basescu leváltását szorgalmazó kampányban az RMDSZ a másik néppárti taggal, a Demokrata Párttal szemben vonult fel. Ami formálisan érvényes, az egy bizonyos politikai, erkölcsi értékrend összefüggésében érvényét veszíti. Wilfried Martens írásbeli, majd szóbeli megnyilatkozásaiból azt érzem, hogy a Néppárt hitelesebbnek tartja álláspontomat, politikámat (a Néppárt közvetlen barátjaként minősíti személyemet), miközben az RMDSZ gyakori elhajlásait, a Szociáldemokrata Párttal való elvtelen közreműködését nyíltan vagy burkoltan visszautasítja. Ebből adódik az ellentmondás a Néppárt különböző megnyilatkozásaiban. A Néppárt végső üzenetét úgy foglalnám össze, hogy bátorítja az értékelvű politizálást, és elutasítja az ezen értékektől való RMDSZ-elhajlást. Formálisan támogatja az RMDSZ-listát, ugyanakkor az én jelöltségemet is támogatólag veszi tudomásul.

— Kampányának egyik fő vezérfonala a romániai magyarság önrendelkezési törekvése, a többszintű autonómiakoncepció. Az elvi kinyilatkozásokon túl milyen reális esélyt lát arra, hogy az Unióban is visszafogottan kezelt önrendelkezés gondolata számunkra kedvező fordulatot vegyen?

— Egy kisebbségvédelmi rendszer kialakításának a szüksége egyre erősödő igényként mutatkozik meg az Európai Unióban, illetve az Európai Unióval szemben. Annak mintájára, ahogy az Unió a kereskedelmet, a gazdaságot, a környezetvédelmet szabályozza, egy ilyen rendszer kialakulásában helyet kell kapniuk a kisebbségi kollektív jogoknak, a kisebbségi önrendelkezés kérdésének. Értesülésem szerint már elindult az ilyen irányú együttműködés az Európa Tanács és az Európai Unió között. Nem egy esetben az Európai Unió az Európa Tanács előírásait veszi figyelembe a kisebbségi kérdések megítélésében, ugyanakkor az Uniónak létezik egy regionális együttműködési struktúrája, amely önként kínálkozik a régiókban megvalósuló területi autonómia kezelésére. Én politikai igényekről, és a politikai célok szintjén beszélhetek erről. Az Európai Unióban léteznek jól működő autonómiaformák, ilyen előzmények alapján tehát az a természetes, ha rendszerbe foglalják az autonómia lehetőségét, és létrejöttének feltételeit. Ez az Európai Unió, illetve az Európa Parlament nagyformátumú politikai célkitűzése lehet. Ideje hozzálátni az autonómia kodifikálásához.

— Kampányának főbb helyszínei az egyházi gyülekezetek. Milyen mértékben támogatja egyháza, illetve a lelkipásztorok az ön választási küzdelmét?

— Az Európa parlamenti választások kérdése kifejezetten a politikai szférába tartozik, és az egyház nem politikai közszereplő. A közélet erkölcsi szereplője lehet. Nem várhatom el, de ez nem is szándékom, hogy az egyház politikai akttorként nyilvánuljon meg. Ettől a saját egyházkerületemben is tartózkodtam. Az egyházra nem tudom rászervezni a választási kampányt, viszont az egyházat meg lehet szólítani. A maga testületeiben az egyház megfogalmazhatja álláspontját, és eljuttathatja üzenetét az egyház tagjaihoz, híveihez. Erkölcsi alapú támogatást nyújthat, viszont ez a fajta támogatás szembe találja magát a politikai kampánytevékenységgel, vagy az egység féltése nevében egy demagóg, erkölcsi típusú érveléssel. Egyfajta zavarodottság mutatkozik az egyházban: egyesek azzal érvelnek, hogy az egyház nem vállalhat politikai szerepet. (Ezt különben előre is bocsátottam). Erkölcsi természetű politikát azonban folytathat egy jó ügy, a nemzeti érdekek támogatásához.

— Ön nemrég nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy sok gyülekezetet az RMDSZ hivatalosságai pénzosztással próbálnak lekenyerezni. Az RMDSZ válaszában azt állította, hogy mindig is szívén viselte a gyülekezetek anyagi boldogulását, és kormányzati tényezőként most többet tehet ennek érdekében. Véletlen egybeesés a gyakori pénzosztás, vagy ez is a kampány szerves része?

— Az RMDSZ nem csak ilyenszerű pénzosztással vesz részt a kampányban, hanem a gyülekezeteket is felhasználja kampánya színteréül. A pénzosztás az egyház autonómiájának a sérelmével történik. 2000-ig ez a rendszer úgy működött, hogy az egyház a kerületnek szánt támogatást megkapta az államkasszából, és azt maga osztotta el. Igaz, ekkor kevesebb pénzt kaptunk. 2000-tõl egyre gyakrabban sértették meg az egyház belső elosztási rendszerét a kijárásos, eseti pénzelosztás módszerével. Ilyenkor figyelmen kívül hagyták az egyház autonómiáját: egyes képviselők, szenátorok, önkormányzati képviselőink közvetlen módon juttattak pénzt a gyülekezeteknek. Később kiderült: az egyház költségvetését, állami támogatását kurtították meg ezekkel a pénzekkel. A gyülekezet rendszerint úgy kapott, vagy úgy kap pénzt, ha a lelkész lojális a pénzosztó RMDSZ-hez. Az a fura helyzet állott elő, hogy nem csak az egyház autonómiája szenvedett sérelmet, hanem a mi választottaink a mi pénzünkön igyekeztek bennünket megvásárolni. A gyülekezetek, az egyházközségek nagy szükségükben nem egyszer engedtek a kísértésnek. Amikor éppenséggel kormányon van, az RMDSZ a kormánytámogatást is megszerezi az ilyen módszerekhez. A másik kirívó kampányfogás az egyház kebelében történő közvetlen kampányolás. Különösképpen Bihar megyében az RMDSZ aktivistái, képviselői, szenátorai, kormánytisztviselői sűrűbben látogatják gyülekezeteinket, mint az egyházkerületnek, az egyházi hatóságoknak, az egyházmegyéknek a képviselői. Ha két fedőt összeütnek egy gyülekezetben, és valami pénz adnak, rögtön ott teremnek az RMDSZ aktivistái, ünnepi beszédeket mondanak. Már-már tragikomikus, hogy egy hónap alatt két halottasházat, ravatalozót avattak fel. Az asszonyvásári ravatalozó felavatásán az RMDSZ kormányzati szinten képviseltette magát egy államtitkárral, egy parlamenti képviselővel, és egy megyei tanácsossal, az RMDSZ ügyvezető elnökével. Valósággal kárt tesznek az egyházban: a jó ízlést, a kegyeletet sértő módon kampányolnak. Nagyváradon ez a gyakorlat odáig fajult, hogy a négy történelmi egyház képviselőjét, többek között Tempfli József püspököt és Veres Kovács Attila volt püspök-helyettest fizetett hirdetésben vetették be kampánycéljaikra.

— Ellenfelei szóvá teszik, hogy a kampány idejére önnek le kellett volna mondania püspöki székéről. Ezt az RMDSZ ügyvezető elnöke, Kelemen Hunor is kijelentette…

— Erre nézve nem létezik az egyházban szabályozás. Ezt legfennebb úgy foghatjuk fel, mint Kelemen Hunor személyes igényét. Nem tudom, mire alapozza ezt: református emberként fogalmazza meg, vagy mint erkölcscsősz? Az igény szerfelett képmutató. Példának okáért egyik jelöltjük a kampány ideje alatt Adorjáni püspök evangélikus templomában prédikál Kolozsváron. Úgy látszik, Kelemen Hunor kettős mércével mér. A lényeg mégis az, hogy ilyen esetekre nincs szabályozás.

— Nem tart-e attól, hogy püspökként történő politikai szerepvállalása miatt az egyházat az eddiginél is több támadás érheti?

— Az egyház és politikum mai viszonya nagymértékben emlékeztet Márton Áronnak a Magyar Népi Szövetséggel való szembenállására. Gondoljunk csak a januári, februári időszakra, amikor az 1989 óta eltelt időszak legdurvább egyházellenes kirohanásait olvashattuk a romániai magyar sajtóban. Különösen a református egyházat érte kemény támadás, de az unitárius egyházat sem kímélték. Annak idején Márton Áron és kortársai megfogalmaztak egy méltán híressé vált dokumentumot a párizsi béketárgyalókhoz Észak-Erdély ügyében. Akkor nem csupán a román nacionalista sajtó részéről, hanem a Magyar Népi Szövetség oldaláról is beindult egy kíméletlen egyház- és Márton Áron ellenes hadjárat, egyházellenes propaganda. Ez arra vall, hogy az egyházra csak addig van szüksége a magyar érdeket kisajátító politikai erőknek, ameddig felvonulási területükként és vazallusukként tudják használni. Abban a pillanatban, amikor az egyháznak a magyar uralkodó politikától eltérő álláspontja van, az egyház útjukban áll. Nem átallják az egyházat sem feláldozni. Szilágyi Zsolt kampányvezető egyik beszédében találóan fogalmazta meg, hogy a magyar identitás legfőbb tartóoszlopát, bázisait képezik a történelmi magyar egyházak. Megéri-e pillanatnyi politikai érdekből feláldozni az egyházakat?

— November 25-én eldől, hogyan tovább. Az erdélyi magyar közélet politikai szereplői minden bizonnyal újra asztalhoz fognak ülni. Ön szerint milyen esélye van a hosszabb távú kiegyezésnek, közös tervek és feladatok felvállalásának?

— Amikor szeptember 6-án felálltunk a tárgyalóasztaltól, abban egyeztünk meg, hogy a tárgyalások már eddig is hasznosak voltak, közeledtek az álláspontok. A tárgyalást folytatnunk kell az Erdélyi Egyeztető Fórum létrehozásához. Mi már akkor javasoltuk a folytatást, de ettől az RMDSZ az utolsó pillanatban állt el. Nem volt hajlandó aláírni, amiben megegyeztünk. Véleményünk szerint nem a közös listán való indulástól függ az, hogy miben értünk egyet vagy sem. Úgy látszik, konjunkturális megfontolásból döntött az RMDSZ a tárgyalások megszakításáról. Most már a választások utáni, vagy az RMDSZ utáni időszakra kell gondolnunk. Meg kell fontolnunk, hogy miképpen haladunk tovább. Kár volna olyan helyzetet kialakítani, ami politikai vákuumhoz hasonlítható, hogy teljesen szétessen az, ami megvan: az infrastruktúra, ha úgy tetszik, az elért eredmények, a kapcsolatrendszer... Nagyon oda kell figyelnünk az Európa parlamenti választás utáni időszakra.

Makkay József, Erdélyi Napló

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés