Titokzatos, szinte megfejthetetlen talányok ezek, hogy az államfő melyik nyilvános fellépésén van szükség kordonokra, vízágyúra, megerősített rohamrendőri erőkre, könnygázgránátokra és a „rendteremtés” egyéb korszerű kellékeire. Talán csak a mindig jól tájékozott, sokoldalúan felkészült kormányfő tudja a pontos választ, hiszen ha ő is a közelben van, mindig sokszorosan őrzik Sólyom Lászlót is.

Kedvező előjelekkel indult a műegyetemi emlékülés, hiszen az ünneplőket beengedték az aulába, ahonnan tavaly, az ötvenedik évfordulón a forradalmár lelkületű egyetemi vezérkar kitiltott minden megemlékezést. Azért nagy dolog, hogy az idén ismét beengedték a forradalom „bölcsőjébe” a köztársasági elnököt és az ünneplőket. Jelzi, az idén sokkal nagyobb szabadság van, mint volt tavaly. Persze lehet, az egyetem irányítói azóta megbánták engedékenységüket, mert az ősi univerzitás ódon falai között az államfő nem pont olyan beszédet mondott, amilyet ez a jámbor, türelmes és nagylelkű kormány joggal elvárt volna tőle. Mert Sólyom László megint sajátos értelmezést adott az egykori szocialista reformmozgalomnak, nehezítve a gyurcsányi „tudományos” értelmezés tovaterjedését. Ám még ez sem volt elég, hanem felemlegette a tavalyi eseményeket is, oly megvilágításban, amely kormányellenes propagandaként is értékelhető akár. A hallgatóság egyöntetű tetszésnyilvánítása közepette olyan „populista” kijelentéseket tett, hogy a rendőrség erőszakos, törvénysértő fellépése többet árt a jogállamnak, mint amikor a tüntető szegi meg a törvényt. Kiemelte, hogy a tüntetők és az ünneplők sokaságának súlyos bántalmazását „nem lehet lezárni úgy, hogy az elkövető rendőrök túlnyomó többsége ismeretlen tettes marad”.

Az ATV Sajtóklub című műsorában a Népszava politikai publicistái elemezték a csak rájuk jellemző elmélyült tárgyilagossággal az államfői beszéd elfogadhatatlan tartalmát, várható negatív hatásait. Megállapították, hogy komoly gondok vannak az elnök politikai és morális érzékével. Még az is felmerült, hogy nincs tisztában szavai, tettei súlyával, ám szerencsére elmeállapotáról és szellemi képességeiről részletes diagnózist nem állítottak fel. Abban viszont megegyeztek, hogy az operaházi készültség idején az effajta beszéd felelőtlenség. Megkapták a magukét a Civil Jogász Bizottság tagjai is, akik a Papp-jelentés alapján feljelentik azokat a rendőri vezetőket, akiknek a felelősségét a vizsgálat megállapította. Függetlenül attól, hogy azóta leszerelték őket, sőt törvénytipró, ellenben kormányhű fellépésükért kitüntetést is kaptak. A sajtóklubosok megdöbbenésüknek adtak hangot: jogász létükre tudhatnák, hogy nem lehet őket feljelenteni. Mi, egyszerű honpolgár létünkre meg azt nem tudjuk, miért nem lehet minden, a véres kegyetlenkedésben részt vevő egység parancsnokát megbüntetni. A rendőrség hierarchikus szervezet, ahol a parancsnok általános felelősséget visel a beosztottja tetteiért. Ha nem adott parancsot, akkor miért tűrte el kilengéseiket? Lehet, hogy a bűncselekményeket elkövető egyéneket nem, de az egységeket és parancsnokaikat tudják azonosítani.

Mindenesetre Sólyom László beszéde reményt adott, hogy a tavalyi rendőri barbarizmus nem marad törvényes következmények nélkül. Lehet ez fenyegetés egyeseknek, de ha a hatóság az egyenruha anonimitása mögé bújik, párthadseregként lép fel, s visszaélve erejével embereket nyomorít meg, akkor ráfér a rendőrökre, hogy fenyegetve érezzék magukat.

Forrás: http://www.mno.hu/portal/524136