Idegengyűlöletet hirdető pártra szinte minden európai országban akad példa, akár a szélsőbal, akár a szélsőjobb oldalon. Ezek többnyire marginális erők. Az alpesi ország esetében azonban más a helyzet: a plakátokat terveztető és kihelyező erő nem más, mint a Svájci Néppárt (SVP/UDC), amely a berni parlamentben a legnépesebb frakcióval rendelkezik 2003 óta. Vagyis az ország legerősebb politikai pártja.
Ennek megfelelő volt a bárányos plakátok visszhangja is. Micheline Calmy-Rey, Svájc államfője éles szavakkal bírálta, "gyűlöletre és kirekesztésre irányuló felhívásnak" nevezte a néppárt kampányfogását. Egyúttal védelmébe vette az országban élő külföldieket, mondván: Svájcot nem a kirekesztés, hanem a befogadás virágoztatta fel, s ebben jelentős szerepük volt a bevándorlóknak is.
Megszólalt az ENSZ Emberi Jogok Tanácsa is. A testület idegengyűlölet és fajüldözés ügyében illetékes jelentéstevője elítélte a plakátokat, rasszistának és gyűlöletre uszítónak minősítve őket. Egyúttal úgy vélte, az érintett pártnak be kellene vonnia a falragaszokat, így járulva hozzá Svájc mint az emberi jogokat tiszteletben tartó állam imázsának helyreállításához.
A Christopher Blocher vezette SVP a jelek szerint más világban él, mint Calmy-Rey asszony és az ENSZ jelentéstevője. Ez a párt, amely még 5-6 évvel ezelőtt is elhanyagolható erőt képezett, jobbára a falusi rétegeket szólítva meg, 2003-ban a harsány populizmus felé vette az irányt. Blocher húzása jelentős fordulatot hozott a néppárt életében: a választók 26,7 százaléka erre a pártra voksolt. Az SVP csaknem másfélszer annyi képviselőt küldhetett a berni parlamentbe, mint 1999-ben, a 7 tagú szövetségi kormányban pedig a korábbi 1 helyett 2 miniszteri tárcához jutott - a kereszténydemokraták rovására, akiknek be kellett érniük 1 miniszteri poszttal.
Blocher megkapta az igazságügyi tárcát, s nem tétlenkedett. Tavaly sikerült keresztülvinnie, hogy a parlament szigorítsa a bevándorlást és a menedékjogot szabályozó törvényeket. Három éve fáradozik azon, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a nevében elérje a rasszizmust szankcionáló törvény eltörlését és a fajüldözés elleni országos bizottság feloszlatását - egyelőre sikertelenül. Pártja nemrég törvénytervezetet dolgozott ki a svájci földön is gyarapodó mecsetek "toronymentesítésére". Mint Ulrich Schlüer SVP-képviselő indoklásként kifejtette, a minaret olyan muzulmán jelkép, amely megkérdőjelezi a svájci alkotmányban rögzített alapvető jogokat.
Megfigyelők szerint a néppárt fellépése és agitációja azért veszélyes, mert a svájciak identitásával kapcsolatos tudatalatti félelmekre apellál. Az itt élő emberek évszázadok óta őrzik függetlenségüket és semlegességüket. Csakhogy ezek az eszmék nehezen férnek meg azzal a ténnyel, hogy az ország jóléte jelentős mértékben függ az olcsó külföldi munkaerőtől. A többi európai országhoz hasonlóan Svájcban is meredeken növekszik a bevándorlók, köztük a Balkánról érkező muzulmán vallásúak száma. (A koszovói albán fegyveres erő, az UCK a szerbek ellen vívott harc finanszírozásában jelentős mértékben támaszkodott a Svájcban élő tehetős albánok "önkéntes" adójára.) Az aktív keresők 25 százaléka külföldi - ez a legmagasabb arány Európában, Luxemburgot leszámítva.
Internetes fórumok tanúsága szerint meredeken növekszik a néppárt gondolatait támogatók aránya: ezek úgy vélik, hogy nem csak a bűncselekményt elkövető külföldieket kellene kiutasítani az országból, de a családjaikat is. Az SVP híveit erősen nyugtalanítja a változások üteme, az, ahogyan Svájc egyre kevésbé tekinthető elszigetelt országnak. "Sokan úgy vélik, hogy a globalizáció árát nekik kell megfizetniük, ők ennek a jelenségnek a vesztesei" - mutatott rá Boris Zürcher, a zürichi Avenir Suisse elemző központ munkatársa.
Az SVP bázeli ifjúsági szervezetének tagjai a honlapjukra föltettek egy, a YouTube-ról származó, valódi gyilkosságot megörökítő filmfelvételt a következő szöveggel: "az erőszakos bűncselekmények 80 százalékát külföldiek követik el Svájcban". Az efféle húzások láttán nem lehet csodálkozni, ha az egykor a toleranciáról híres alpesi országban fokozódik a türelmetlenség. A rasszizmus elleni bizottság munkatársai arról számoltak be a Newsweek hasábjain, hogy bevándorlókat köpdösnek le az utcán, autóikat pedig megrongálják. Az SVP ellenfelei sem válogatnak az eszközökben: szeptember elején feldúlták a párt egy vidéki irodáját, egyik munkatársát pedig, aki védelmébe vette a bárányos plakátot, egy bevándorló megharapta…
A hírhedt plakátokat sok helyütt letépik vagy összemázolják. Valais kantonban pedig a néppárt egyik képviselőjelöltje a pártja által ásott verembe esett: Oskar Freysinger feljelentést kíván tenni - éppen az SVP által eltörölni szándékozott rasszizmus elleni törvény alapján. A jelölt, aki osztrák születésű, egy szeptemberi napon a radikális párt Valais kantoni lapjában megdöbbenve látta egy karikatúrán saját magát Adolf Hitler képe mellett, alatta ezzel a szöveggel: "Osztrákok: mi már adtunk".
Dorogman László (MTI)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés