Az első kérdés: Mi történt Magyarországon 1989-ben?

Jogilag 1989-ben mindössze a sztálinista hatalomgyakorlási formát váltotta fel egy demokratikus berendezkedést formáló intézményrendszer, amely képtelen volt megszabadulni erkölcsi értelemben a pártállamiság terhétől, ezért a rendszerváltás szó helyett a módszerváltás kifejezés a helytálló. Ez a teljes megtisztulásra képtelen berendezkedés magában hordozta az elkerülhetetlen, rossz kompromisszumokat, amelyek miatt nem alakulhatott ki átfogó nemzeti konszenzus. A hatalom gyakorlása az évek során az egyik hatalmi ág, a parlamenti pártok kezében koncentrálódott; míg a másik hatalmi ág a közvetlen néphatalom gyakorlása, az előbbi által háttérbe lett szorítva. Az analóg hatalomgyakorlás jogosítványainak bürokratikus ellehetetlenítésével létrejöhetett a lehető legrosszabb formája a jelenlegi rendszernek. A parlamenti pártok által felügyelt és ellenőrzött intézményrendszeren nyugvó, autokratikus berendezkedés, amely a demokratikus alapértékeket tejhatalmánál fogva korlátozza. Ez a rendszer parlamentáris diktátumokkal kormányoz, tehát diktatúra. A magyar állam ennek következtében elveszítette a működését garantáló tradícionális erkölcsi, gazdasági és szakmai hátterét, ezért mára véglegesen meggyengült. Bűnös és felelőtlen tevékenységének bizonyítéka, hogy 17 év alatt nem csak nem tudott, nem is akart olyan társadalmi közmegegyezést teremteni, amely alapján létrejöhetett volna a történelmi hagyományainkon alapuló alkotmány és az arra épülő alaptörvény. A jelenlegi parlamentális rendszer mindmáig egy idegen diktatúra alaptörvényét, a szovjet mintára szerkesztett 1949/XX. törvényt érzi magára kötelezőnek. Egy diktatúra alaptörvényére épülő köztársasági forma bármennyire hangsúlyozza is patrióta mivoltát, nem lehet hiteles és erős, mert ki van téve egy újabb diktatúra kialakulásának.

Második kérdés: Miért jó a jelenlegi politikai kurzusnak a 1949/XX-as törvény?

1. A 1949/XX. törvény a történelmi alkotmányos hagyomány lényegét nem vállalja fel, arra közvetlenül nem hivatkozik, sőt a 77. §-ban a megszállók akaratával azonosulva tagadja az eredendő történelmi magyar alkotmányiságot.
2. Egyes bekezdéseiben utal ugyan a történelmi alkotmányra (például önkormányzatiság, ellenállási záradék), de ezt csak, mint kultúrhatást érvényesíti, és azt is csak kis mértékben.
3. Alapvetően nem vállal fel alkotmányos-nemzeti létazonosságot, mert akkor a mai genocídium-folyamatokat nem engedné meg.

A jelenlegi politikai rendszer retorikája szerint a nyugati integráció támogatója, hivatkozik a magyar államiság történelmi törekvéseire, jelenlegi gazdasági szükségszerűségekre, de leginkább az ottani liberális létforma felé mutat elkötelezettséget. Vállalt feladata a multikultúra minél szélesebb körben való terjesztése azonban megtorpant, mert feloldhatatlan ellentétbe került a magyar társadalom tradícióival. A harmadik köztársaság intézményrendszere kifulladt, mára súlytalanná vált, társadalmi megítélés szerint átlépett rajta a történelem. Fennmaradása a konszenzusos alkotmány hiánya miatt lehetetlen, ezért hatalmi hátterét már nem a magyar társadalom, hanem a nemzetközi pénztőke hivatalos (multinacionális birodalom) és nemhivatalos (korrupció, feketegazdaság, gazdasági és politikai maffia) hatalmi ágai garantálják. A hatalom 2006. október 23-án az utóbbiak felé való elkötelezettségét bizonyította. A rendszer a hagyományos értékeket elutasító szemléletével szakított a társadalom egy igen jelentős csoportjával, ezzel nyilvánosan megtagadta a társadalom egészének szolgálatát. Ugyanakkor az ország lakosságát ideológiai elkötelezettségétől függetlenül állampolgárokhoz méltatlan helyzetbe hozta, mivel félelmet gerjesztő magatartásával a közvetlen hatalomgyakorlásukat akadályozza. A lakosság többsége mára kiábrándult a politikából, szociális és erkölcsi túlélésének érdekében a jelenlegi többpárti parlamenti rendszertől megvonta a bizalmat. A hatalom és a nép között kialakult akkut válsághelyzet akadályozza a népképviseleti demokráciát. Ennek csalhatatlan jele, hogy az állami intézményrendszert és a rendvédelmet -minden társadalmi kontrollt nélkülözve- a parlament irányítja, ezeket egyértelműen manipulálja. Mára, 2007 októberére a hatalom túlélése egyedül ezeken a hivatalokon, valamint a zavarkeltésen és a megosztáson alapul, ezért bármikor polgárháborús helyzet alakulhat ki. Úgy tűnik, a feszültségkeltést a politikai provokációk sorozatának kölcsönhatása működteti, e nélkül a rendszer kétségtelenül megbukik.

Harmadik kérdés: Mi a mai többpárti rendszer alapproblémája?

A jelenlegi alkotmány 3.§-ának (2) bekezdése szerint a "pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában". Közreműködnek, mondja a szöveg, de nem helyettesítik. A pártok színeiben megválasztott képviselők elvileg a lakosság akaratát fejezik ki, ám bizonytalan a pártok társadalmi háttere, támogatottsága, általánosságokon túlmenően alig körvonalazhatók eszmei alapjaik is, kevéssé látható előre az eszmék és magatartásuk közötti viszony alakulása.
A pártképviselők munkájával készült szabályozási elvek az Országgyűlés elé kerülnek még a határozathozatal elott. Azoknak a politikai pártoknak a képviselői, amelyek közreműködtek a bizottsági koncepció elkészítésében, nagy többségben az országgyűlési vitában is támogatják pártjuk álláspontját.
A meghozott döntéseknek tehát ebben az esetben csak formális legitimációja van, a társadalmi konszenzus helyett a politikai pártok többségének konszenzusa működik.
A politikai pártok "önfelértékelése" a társadalommal szemben, emiatt a rosszul felépített rendszer miatt érvényesül elsősorban.
A következmények legsúlyosabb hatása, a társadalmi konszenzus pártok közötti konszenzussal való helyettesítése.
Nyilvánvaló, hogy a képviselői és a társadalom "törésvonalai" mentén kialakuló lakossági akarat, a pártérdekek és az országos érdekek között óriási különbségek vannak.
Ezért könnyen bekövetkezhetett, hogy a pártérdekek legkisebb "közös többszöröse" jelent meg az alkotmány leglényegesebb összefüggéseiben, mint például a képviselők visszahívhatóságának kérdésében, s ez a pártok mint politikai szervezetek alapérdekeinek oly mértékű érvényesülésére vezethetett, amely már megkérdőjelezi az alkotmány jónéhány demokratikus alapelvét.
Az Országgyűlésnek az erős kormányzattal párosuló, s jelentős parlamenti többséggel egymást is erősítő túlhatalma, természetesen következik a szabályozási elvekből.

Negyedik kérdés: Miért szakadt ketté a magyar társadalom, politikai értelemben?

Azért indult meg a magyar társadalom politikai alapú felosztása, mert a politikai pártok csak bizonyos metszetben, s saját eszme és érdekrendszerük kereteiben belül vettek részt a közakarat kialakításában és képviseletében. A pártérdekek könnyen önállósulhattak a szervezet sajátosságaiból adódóan. Végül a többségi pártok távolról sem képviselték az ország érdekeit.

Ötödik kérdés: Mi lehet a megoldás?

A kétkamarás parlament. A mai magyar politikai gondolkodásban - hagyományaink ellenére egykamarás az Országgyűlés, amely a választók akaratából odaküldött, túlnyomórészt politikai pártok színeiben fellépő képviselőkből áll. Az 1988-as és 1989-es jogszabály kidolgozása során, olyan ellenállás mutatkozott meg az ún. rendszerváltó elit részéről a demokráciára hivatkozva(!) a második kamarával szemben, hogy az az 1989. március 9-én az Országgyűlés által megvitatott változatában az egyetlen kamara megtartását javasolta.
Az eltelt időszak kudarcain: a gátlástalan privatizációin, a korrupció elharapódzásán tanulva, nem rendszerkorrekcióra van szükség, hanem teljes rendszerváltásra, amelynek alapja a történelmi hagyományainkat követő alkotmányon nyugvó alaptörvény. Emellett szükséges az Országgyűlésben olyan második kamara, amely más metszetben jeleníti meg a politikai viszonyokat és érdekeket.
Magyarországon elsősorban az önkormányzatok által választott tagok jöhetnének szóba. Ezt a tagságot egészítené ki a nemzetiségi és a köztestületi jellegű önkormányzatok által választott, esetleg bizonyos politikai bölcsességet képviselő s az ország érdekében sokat tett, köztiszteletben álló néhány kinevezett személy, a szakmák és az egyházak képviselői.
Természetesen - bármilyen jogosítványokkal lenne is felruházva a második kamara - az ügydöntő jogkört az első és második kamara közötti konszenzus figyelembevétele mellett, a képviseloházban kellene hagyni.
Az országgyűlési képviselok számának - amúgy is feltétlenül szükséges - csökkentésével a második kamara költségei megoldhatók. A második kamara már csupán összetételénél fogva is természetesen csökkentené a politikai pártok hatalmát, azaz alkotmányos helyükre szorítaná őket, ezért ezt a megoldást egyöntetűen ellenzik...

Tatár József
Rendszerváltó Fórum


Melléklet:

Nézzünk egy valódi konszenzuson alapuló alaptörvényt 785 évvel ezelőttről:

Az Aranybulla

A szent Háromság egy Isten nevében.

1. § Endre, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia és Lodoméria királya, örök emlékezetűl.

2. § A miért hogy országunk nemeseinek és másoknak is szent István királytól szerzett szabadságát némely királyok hol tulajdon haragjok bosszujából, hol gonosz, avagy önnön hasznokat szerető emberek hamis tanácsadásából, sok pontban hatalmasul megrontották vala, azért a nemesség gyakorta sürgető könyörgésekkel zaklatta felségünket és előttünk való királyai fülét az ország állapotjának megjobbitásáról.

3. § Mi tehát az ő kérelmöknek mindenben eleget akarván tenni, kivel tartozunk is, jelesben azért, mert ez okon velek már gyakortább nem kicsiny keserüségre jutott ügyünk, a mit a királyi tisztesség tökéletes megtartásáért eltávoztatnunk illik, ez pedig senki más által nem lehet inkább mint ő általok: megadjuk mind nekik, mind országunk többi lakosinak azt a szabadságot, melyet a szent király adott.

4. § E fölött egyebeket is, az ország állapotjának épülésére való üdvös dolgokat, rendelünk ily módon:

1222. évi I. törvénycikk
Szent István király ünnepéről

Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, ha csak valami nagy nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárat tartozzunk megülni.
1. § És ha mi ott nem lehetnénk, a nádorispán kétség nélkül ott leszen érettünk és a mi képünkben minden ember dolgát meghallgatja; és az egész nemesség, valaki akar, szabadon oda gyülhessen.

1222. évi II. törvénycikk
hogy senki perbehivás nélkül el ne marasztassék

Ezt is akarjuk, hogy a nemes embert sem mi, sem az utánunk való királyok soha meg ne fogják vagy meg ne nyomorítsák valamely hatalmas kedveért, hanem ha előbb perbe hivatott és rendes uton törvényt láttak reá.

1222. évi III. törvénycikk
a nemesek és egyházak jószágának szabadságáról

Továbbá semmi szerpénzt, sem szabad dénár adót nem szedetünk a nemesek jószágán.
1. § Hivatlan sem házokra sem falujokra nem szállunk.
2. § Azonképen az egyházak népén sem veszünk semminemű szerpénzt.

1222. évi IV. törvénycikk
hogy a nemesség az ő marhájával és birtokával szabad legyen

Ha valamely nemes ember fiumagzat nélkül hal meg, birtokának negyed részét leánya kapja; a többivel azt mivelje, a mit neki tetszik.
1. § Ha pedig testamentom nélkül történik halála, valamely közelebb való atyjafiai vannak, azoké legyen, és ha teljességgel semmi nemzetsége nem volna, a királyra szálljon birtoka.

1222. évi V. törvénycikk
a megyés ispánok hatóságáról és a király falus-ispánjairól

A megyés ispán a nemesek jószágán itéletet ne tegyen, hanem ha pénzt vagy tizedet illet a dolog.
1. § A megyei várispánok egyáltalában senkit ne itéljenek, hanem csak a magok vára népét.
2. § A lopókat és latrokat itéljék meg a király falus-ispánjai, de ugyanazon megye ispánja széke előtt.

1222. évi VI. törvénycikk
a pártolkodókról, hogy tolvajt ne kiáltsanak

Továbbá, összepártolkodásból a nép tolvajnak senkit ne kiálthasson, mint eddig szokta vala.

1222. évi VII. törvénycikk
a királynak az országon kivül való hadakozásáról

Ha pedig a király az országon kivül akarna hadakozni, a nemesség ne tartozzék vele menni, hanem ha a király pénzén; és valamikor haza térend, a nemeseken hadi birságot ne vegyen.
1. § Ha pedig ellenség támadna haddal az országra, általánfogva mindnyájan tartozzanak elmenni.
2. § Azonképen, ha az országon kivül akarnánk hadakozni és mi is a haddal mennénk, minden, valakinek ispánsága vagyon, a mi pénzünkön velünk jőni tartozzék.

1222. évi VIII. törvénycikk
a nádorispán hatalmáról és a helyettes birákról

A nádorispán minden ember dolgában, ki országunkbeli, különbség nélkül itéljen.
1. § De nemesek perét, ha fejök vesztébe vagy birtokuk veszedelmébe jár, a király hire nélkül el ne végezhesse.
2. § Helyettes birákat pedig ne tartson, hanem ha egyet a maga udvarában.

1222. évi IX. törvénycikk
az országbiró hatóságáról

Országunk birája, mig a curián leend, mindeneket itélhessen és a curián indult pert akárhol elvégezhesse.
1. § De mikor az ő jószágában lakik, akkor poroszlót ne bocsásson és a peres feleket meg ne idéztesse.

1222. évi X. törvénycikk
hadban elesett jobbágyurak fiainak jutalmokról

Ha valamely jobbágyurnak, a kinek tiszte vagyon, hadban történik halála, annak fiát vagy atyjafiát illendő tiszttel méltó megajándékozni.
1. § És ha nemes ember halna meg azonként, ajándékozza meg fiát a király, a mint neki tetszik.

1222. évi XI. törvénycikk
vendégek avagy idegenek mi módon jussanak méltóságra?

Ha vendégek, tudni mint jámborok, jönnének az országba, ország tanácsa nélkül méltóságra ne jussanak.

1222. évi XII. törvénycikk
akármi módon megholtak feleségének hitbéréről

Ha valaki meghal, vagy törvény szerint halálra itéltetett, vagy perdöntő bajon esik el, vagy akármi más ok miá, annak felesége az ő hitbérében kárt ne valljon.

1222. évi XIII. törvénycikk
hogy a hatalmasok meg ne nyomoritsák a föld népét, se a szegénységet

A jobbágyurak ugy kövessék a király udvarát, vagy akármerre is ugy járjanak, hogy a szegénységet ne foszszák, ne nyomorgassák.

1222. évi XIV. törvénycikk
az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja

Továbbá, ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel nem viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország szine előtt vessék ki tisztéből szégyenére, és a mit elragadott, adja vissza.


1222. évi XV. törvénycikk
a lovászokról, peczérekről és solymárokról

Lovászok, peczérek és solymárok nemesek falvaira szállani ne merészeljenek

1222. évi XVI. törvénycikk
hogy egész megyék ispánsága örökül ne adassék

Egész megyét vagy akárminemű méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk.

1222. évi XVII. törvénycikk
hogy szerzett birtokától senki meg ne fosztassék

A mely birtokot valaki méltó szolgálatjával szerzett, attól soha meg ne fosztassék.

1222. évi XVIII. törvénycikk
a nemesek szabadságáról, hogy a király fiához mehessenek, és a király fia előtt elkezdett perekről

Továbbá a nemesek, búcsut véve tőlünk, szabadon mehessenek a mi fiunkhoz, ugy mint a nagyobbtól a kissebbhez; ez azért az ő birtokuk veszedelmébe ne járjon.
1. § Valakit a mi fiunk igaz törvény szerint fején itélt, avagy az előtte kezdett pert, mig ugyan ő előtte vége nem szakad, magunk eleibe nem bocsátjuk; viszont a mi fiunk is azonképen.

1222. évi XIX. törvénycikk
a föld népe és vendégek szabadságáról

A várakhoz tartozó jobbágyok szent István királytól szerzett szabadságuk szerint éljenek.
1. § Hasonlatosképen a vendégek is, akár micsoda nemzet legyenek, azon szabadságban tartassanak, mely kezdettől fogva vagyon nekik engedve.

1222. évi XX. törvénycikk
a tizedről

A tizedet pénzűl megváltani senki ne tartozzék, hanem a mit a föld terem, bort vagy gabonát, abbúl fizessék.
1. § És ha ebben a püspökök ellentartók lesznek, nem segitjük őket.

1222. évi XXI. törvénycikk
hogy a püspökök ne adjanak a tizedből a király lovainak és a nép se hordjon tizedet a király jószágára

A püspökök a nemesek jószágán való tizedből ne adjanak a mi lovainknak, se az ő népök ne tartozzék a tizedet a király jószágára hordani.

1222. évi XXII. törvénycikk
a király disznairól

Továbbá, a mi disznaink nemes ember erdején vagy rétjén ne legeljenek az ő akaratja ellen.

1222. évi XXIII. törvénycikk
az uj pénzről

Továbbá, a mi uj pénzünk esztendeig járjon, husvét napjától husvét napjáig.
1. § És a dénárok olyfélék legyenek, a minemüek voltak Béla király idejében.

1222. évi XXIV. törvénycikk
hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek

Pénzváltó kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbeli nemesek legyenek.
1. § Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.

1222. évi XXV. törvénycikk
a sóról

Továbbá, sót az országnak közepette ne tartsanak, hanem csak Szabolcson és Regéczen és a végekben.

1222. évi XXVI. törvénycikk
hogy az országon kivül valóknak birtokot adni nem kell

Továbbá, birtokot az országon kivül való embernek ne adjanak.
1. § Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg.

1222. évi XXVII. törvénycikk
a nyestbőr adóról

A nyestbőr adót azon szokás szerint fizessék, a mint Kálmán király elvégezte volt.

1222. évi XXVIII. törvénycikk
hogy a kit a törvény elmarasztott, annak oltalma ne legyen

Ha valaki törvény renden elmarasztatott, senki a hatalmasok közül meg ne oltalmazhassa azt.

1222. évi XXIX. törvénycikk
az ispán jövedelméről és a királyi jövedelmekről

Az ispánok csak az ő ispánságok igazával éljenek; egyebek, a királyhoz tartozók, ugymint cseberpénz, vám, ökrök, és a várak jövedelmének két része is a király számára legyen.

1222. évi XXX. törvénycikk
hogy a nádorispánt, a bánt és a király és királyné országbiráit kivéve, senki két tisztet ne viseljen

Továbbá, e négy jobbágyurat: tudniillik a nádorispánt, a bánt, király országbiráját és királyné asszonyét kivéve, senki két tisztet ne viseljen.

1222. évi XXXI. törvénycikk
hogy az előlbocsátott czikkelyek arany pecsét alatt irásba foglaltatván, különb-különbféle őriző helyekre adassanak és tétessenek el

És hogy ezen mi tőlünk engedett szabadság és ezen rendelésünk mind a mi időnkben, mind az utánunk következők idejében örökké erős legyen,
irattuk egy igén hét levélbe, és megerősitettük a mi arany pecsétünkkel; ugy, hogy egyik levél küldessék a pápa urnak és ő is irassa bé az ő lajstromába; a másikat az Ispotályban, a harmadikat a Templomban tartsák; a negyedik maradjon a királynál; az ötödik az esztergomi káptalannál, a hatodik a kalocsainál álljon; a hetediket őrizze a nádorispán, ki az idő szerint leszen.
1. § Oly módon, hogy az irást mindenkor szeme előtt tartván, se ő maga meg ne tévedjen valamikép a mondott dolgokban, se királyt vagy nemeseket, avagy másokat megtévedni ne engedjen; hogy ők is örüljenek az ő szabadságoknak, és azért nekünk és a mi következőinknek minden időben hivek legyenek, és a királyi koronának tartozó engedelmes szolgálatjokat meg ne tagadják.
2. § Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.
3. § Kelt Keled kezéből, ki egri prépost és kanczellárunk; a testté lett ige után ezer-kétszáz-huszonkettedik esztendőben, mikoron tisztelendő János esztergomi, tisztelendő Ugrin kalocsai érsekek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereczk váczi, Vincze nyitrai püspök

Rendszerváltó Fórum

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés