Szeretnék hinni nekik, de nem tudok. Ma még bizonyosan nem a feltámadás napjai vannak, legfeljebb ha húsvét vasárnap lehet. Szívem szerint persze én is azt írom és mondom: lesz magyar feltámadás. Csakhogy ez egyáltalában nem olyan biztos.

Vegyük szépen sorjában, mik azok, amik nélkül nem lészen magyar feltámadás. Kezdjük azzal, ami nélkül megmaradás sem lehetséges, éspedig a kenyérrel. Üres gyomorral nem lehet Himnuszt énekelni – mondta talán Szabó Dezső. S valóban, amíg a jó magyar ember nem kap egy minimális eledelt, amíg fizikailag nem maradunk meg, addig intézhetnek politikusok akármilyen szólamokat is a népnek, eredménye nem lesz. A népet, az istenadta népet ugyanis az érdekli, miből lesz kenyér. A pesti embert annyira nem foglalkoztatja, de az ország döntő többsége mégiscsak vidéken él. A pesti ember nem tudja, amit a falusi gazda igen: hogy ha eladják a földet, ha tönkreteszik a mezőgazdaságot, akkor bizony kenyeret is lassan importálni kell majd, mint sertéshúst. Mert azt már be kell hozni. Annyira nincs disznó az országban. Vagyis van, de nem akar hízni, pedig még költséget is térítenek neki, ha adott esetben parlamenti képviselő. A magyar mezőgazdaság fölélesztése tehát megmaradásunk, gyarapodásunk záloga. A teendőkkel talán nem késtünk el, de minden perc késlekedés az esélyeinket csökkenti. A magyar gazda/paraszt irtózik a szövetkezettől. Ennek oka a kolhoz-mintájú termelőszövetkezet. Pedig szövetkezetre van szükség, nem tsz-re, szövetkezetre, mert nem csak Dániában, de Hollandiában is ezt a formát alkalmazzák, de meg ám a szövetkezet magasabb szintű termelést feltételez, mint az egyéni gazdálkodás.

Mi hiányzik ahhoz, hogy ez így megtörténhessen? Akarat, elszántság és magyar élelmiszeripar. A magyar mezőgazdaság a szocializmus és demokrácia párosításában kezdhette volna el jól működését, azonban az 1945-ös földosztás után fejlődésnek induló, aktív magyar vidék a kommunizmusban elveszített mindent. Magyarságát, falusi jellegét, fiatalságát és talán a reményét is. A magyar mezőgazdaságnak felfelé kell indulnia, erre a pénzt nem szabad sajnálni, mert kamatostul jön vissza. Nyugati mintájú szövetkezetek, vállalkozókedv, magyar élelmiszeripar és akarat kell hozzá. Az eredmény olcsóbb kenyér, magyar állat-export (mert gabona, takarmánynövények és eleve növények kivitele öngyilkosság ma), fejlődő vidék.

A másik terület, ami nem várhat, az oktatás. Az oktatásnak az átszervezése olyan nagy szükséget érez, hogy ott a késlekedés nem csak az esélyeket csökkenti, de nemzedékeket nevel rosszra (pontosabban nem nevel semmire). Magyarországnak pedig nem csak ütőképes mezőgazdaságra van szüksége, de értelmes felnövekvő nemzedékekre, akik már láthatják azt a Magyarországot, azt a demokratikus Magyarországot, ahol nem kell félni a karhatalomtól vagy attól, hogy a kormány ellehetetleníti. Ehhez azonban az oktatás gyökeres átszervezése szükséges. Az óvodától az egyetemig. Ez külön tanulmányt is megérne. Buktatás, kétszintű érettségi eltörlése, ingyenes oktatás stb. Sokat, sokan és sokszor beszéltek és írtak már erről. Itt, az oktatásban kell elkezdeni az összetartozás érzésének, a kollektív tudatnak a kialakítását, mert az ember individualistaként nem lesz igazi közösségi lény, aminek következtében nem lesz közösség, nem lesz egészséges társadalom.

A harmadik dolog, ami nélkül nem nagyon történhetik meg a megújulás, annak a belátása, hogy nem egymást elválasztó, hanem egymást összekötő dolgokat kell keresni. Ebben komoly felelőssége van a politikai elitnek. Ők elérték, hogy a magyarság ma végletekig megosztott. Nem azt keresik a másikban, hogy ő is magyar-e, hanem hogy ő éppen milyen pártállású. Hibát keresni a másikban – ez magunk legnagyobb hibája. Ezért a legfőbb felelősség a politikai elitet terheli, akiknek – éppen mert megosztották e népet – nem lehet maradásuk.

A negyedik, látszólag aprónak tűnő dolog a közösségi élet kialakítása. Olvasókörök, közös estek, bálok – ez részlet kérdése, de minden településen – a nagyobbakban minden alegységben – ki kell alakulniok ezeknek a közösségeknek. Nem megy egyik napról a másikra ez sem. Ahogyan a feltámadás sem. Fel kell nőnie egy új nemzedéknek, el kell tűnnie a réginek.

Az ötödik fontos eleme megmaradásunknak az egészségügy. Az, hogy a vizitdíj következtében kevesebben és kevesebbet jár a magyar ember orvoshoz, mindent elárul. A népnek nem csak testben, lélekben is egészségesnek kell lennie, ennek pedig legfontosabb eleme a mindenki számára ingyenesen elérhető egészségügy. Az egészséges környezettel a bajt mérsékelni lehet, megszüntetni nem, így jelenleg ez csak másodlagos (persze ettől még égetően fontos). A nép megmaradását, gyarapodását ugyanis egy élhető, tiszta környezet is segíti.

Ami azonban talán a legfontosabb: kinek akarjuk építeni az új Magyarországot? Mert ha nem születik magyar? Ezen a földön emberek akkor is fognak élni. A mi felelősségünk tehát az, hogy a magyarság ne csak szellemileg gyarapodjon, de fizikai számában is. És aki ezt nem segíti, annak nincs maradása az ország vezetésében. Ha felkerültünk a keresztre, ha eltemettettünk, fel is kell támadnunk. De ez csak rajtunk múlik.

Kovács Imre
barikád.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés