Hírek : A mellény újragombolása |
A mellény újragombolása
2007.09.06. 15:18
2007.09.06. VajdaságMA - A határon túl sokasodnak a bajok, a helyzet orvoslására a mindenkori magyar kormány erőfeszítései elégtelenek. Újra kell gondolni az anyaország és a határon túliak kapcsolatrendszerét, új támogatási formákat, hiteles embereket, friss korszellemet, termékeny gondolatokat, cselekvési tervet kellene felmutatni. Vagyis össze kellene hívni a Máértet.
Ha a szomszédos országokban élő két és fél, hárommillió magyar politikai pártjai gondolnak egyet, és tanácskozni óhajtanak közös ügyeikről, ez szívük joga. 2004. december 5. óta azonban nem képzelheti senki, hogy a budapesti kormány és a határon túliak bármikor leülhetnének csak úgy elcseverészni. Így aztán a kis Máértnek (Magyar Állandó Értekezletnek) nevezett találkozón immáron negyedszer tanácskozott úgy tizenöt szervezet, hogy nem kértek az anyaországiakból. Nem kértek, mert nem kérhettek – Gyurcsányék elvették tőlük az eredeti, az igazi Máértot, így aztán szegény ember vízzel főz, maradtak magukban ők, akik nem kellettek a kényes ízlésű Magyar Köztársaságnak. Párkányban is beigazolódott, amit már annyiszor leírtunk, éreztünk, megbeszéltünk. Hogy tudniillik azt a bizonyos mellényt újra kellene gombolni, módszeresen és következetesen. Mert kétség nem férhet ahhoz, hogy miután a Gyurcsány-kormány nemes egyszerűséggel kiradírozta, lenullázta, kitaszította a határon túli magyarokat, az egész nemzetpolitika kártyavárként dőlt össze. Nem pusztán arról van szó, hogy jött egy böszme indulattal telt ember, és felborította a magyar külpolitikai konszenzust (amelynek szentháromságát, az euroatlanti integrációt, a szomszédságpolitikát és a nemzetpolitikát már a kisiskolások is kívülről fújják), valójában régóta recsegett-ropogott az egész rendszer. A rendszerváltozás utáni néhány évben, amikor az anyaországnak és a szomszédoknak is távoli álomnak tűnt a NATO és az unió, magától értetődött az integrációs igyekezet. Aztán az érintettek nagyobbik része belépett az európai klubba, a kárpátaljaiak, délvidékiek, horvátországiak pedig kinn rekedtek. Ez a tény már önmagában olyan törést okozott az egységesnek remélt magyar nemzetpolitikában, amelyet máig sem sikerült helyrebillenteni. A másik tényező a magyar közösségi politizálás szétaprózódása. Ha belegondolunk, szinte valamennyi szomszédos országban felbomlott a rendszerváltozások idején kikovácsolt vagy jótékonyan annak füllentett magyar érdekképviselet. Kettévált az RMDSZ, a felvidéki egyesülés után éppen most tapasztaljuk, micsoda ellentétek feszítik az Magyar Koalíció Pártját, a délvidéki magyar pártok továbbra is egymást gyengítik, még Kárpátaljára is jutott két érdekképviselet. Ez a helyzet a többségi nemzetek mellett annak a budapesti kormánynak kedvez, amely kirakatpolitikája részének tekinti az országon kívül élő magyarokat. Gyurcsány Ferenc nemrégiben azt mondta Jakab Sándor horvátországi magyar politikusnak, hogy határon túli partnereit majd ő nevezi meg. Mondott is néhány számára elfogadható nevet, csakhogy rövid időn belül szinte valamennyi megnevezett távozott posztjáról. Vagyis ha partnerei már nem tényezők, Gyurcsány Ferenc inkább lemond a nemzetpolitikáról? A jelek szerint igen. A párkányi kis Máért voltaképpen testületileg megvédte az autonómiát, amelyet előzőleg a magyar miniszterelnök és az SZDSZ elnöke korszerűtlennek és veszélyesnek nevezett. A nemzeti önrendelkezés persze nem valamifajta szent tehén, és időről időről fel kell tennünk a kérdést: valóban megvalósítható-e a határon túli magyar közösségek számára? Bizonyos, hogy az autonómia csakis akkor jöhet létre bármelyik szomszédos országban, ha valamennyi fél – az ott élő magyarok, a többségi nemzet kormánya és parlamenti többsége, valamint a budapesti kormány – áldását adja az elképzelésre. Másképp nem megy. Valljuk be, erre nagyon kevés az esély, de ahogyan mondani szokás, a remény hal meg utoljára. Mindez azonban nem jogosítja fel Gyurcsány Ferencet, hogy lesöpörjön az asztalról egy olyan közösségformáló gondolatot, amelyet az érintettek fogalmaztak meg saját használatra. Javasoljon a kormány más megoldást, ha már az önrendelkezést veszélyesnek tartja a Kárpát-medencében, bár adott esetben üdvözli a baszk, katalán, dél-tiroli autonómiát. A határon túl sokasodnak a bajok, a helyzet orvoslására a mindenkori magyar kormány erőfeszítései elégtelenek. Újra kell gondolni az anyaország és a határon túliak kapcsolatrendszerét, új támogatási formákat, hiteles embereket, friss korszellemet, termékeny gondolatokat, cselekvési tervet kellene felmutatni. Vagyis össze kellene hívni a Máértet. Szentesi Zöldi László vezető szerkesztő (Magyar Hírlap)
|