Mert addig, amíg nem látták a gárda egyenruháját, igazán nem jelent nehézséget akármiféle jelmezhez, maskarához, uniformishoz hasonlítani, s abból messzemenő következtetéseket levonni a csoport céljairól, alkalmazandó módszereikről, feltételezhető barátaikról és ellenségeikről. Néhány nap múlva új témát kell keresniük a baloldali populistáknak, a hivatásos antifasisztáknak és a megélhetési rettegőknek, ám megnyugtatok mindenkit, találnak ürügyet az újabb hisztériára. A kormány is sajnálhatja, ha elhalkul a hangos perlekedés a gárdáról, hiszen az elmúlt hetekben legalább ezzel foglalkoztak a népek, s nem a reformok áldásait panaszolták. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök még szította is a vitát, egy feljelentéssel felérő levélben kérve a legfőbb ügyészt, hogy különös figyelemmel kövesse a Magyar Gárda működését. Az antiszemitizmus és a kirekesztő gyűlölet jelenségei „évek óta itt kopogtatnak az ajtókon” – állítja Gyurcsány, az antifasizmus és befogadó szeretet nemes példájaként. Túl azon, hogy az az antiszemitizmus, amelyik kopogtatni szokott, igazán diszkrétnek és jól neveltnek nevezhető, egy miniszterelnöknek legkevésbé sem az a dolga, hogy minden kézzelfogható bizonyíték nélkül, ködös feltételezéseken alapuló feljelentéseket írogasson, ahogy az sem feladata, hogy cenzorként egy internetes portál megszüntetését kezdeményezze. Megkockáztatjuk ama jóslatot, hogy a Kuruc.info publicisztikáiból soha nem lesz kötelező olvasmány a Havas-féle médiaiskolában, de egy internetes fórumot egyáltalán nem kötelező olvasni. Akit nem érdekel, az igazán könnyen elkerülheti. Ezek után minek minősítsük a kormányfő buzgólkodását, amikor éppen a sajtó- és a gyülekezési szabadságjogokat akarja önként és öntudatosan csorbítani? Nincs jobb dolga szegénynek, mint az alkotmányos rendet rongálni? Pedig egy miniszterelnöknek és kormányának lenne épp elég fontos és komoly feladata. Csak néhányat említenénk, sebtében és vázlatosan. Az egész ország javára gazdálkodjék a nemzet közös vagyonával, az állampolgárok által befizetett közterhekkel. Teremtse meg és védelmezze az állampolgárok személyes és vagyoni biztonságát. Lehetőségei szerint biztosítsa minden embernek a munkához, a megélhetéshez való jogot. Gondoskodjék azokról, akik önhibájukon kívül hátrányos helyzetben vannak. Tegye lehetővé, hogy az állampolgárok mind szélesebb körben hozzájussanak a konkrét és szimbolikus társadalmi javakhoz. Sorolhatnánk még, de minek? Ez a kormány bármely feladatát képtelen ellátni. Mert mit látunk, hogyan sáfárkodnak a reájuk bízott vagyonnal? Meglódult az infláció, csökkennek a reálbérek, zuhan a nyugdíjak vásárlóértéke. Évekig hizlalták a költségvetési hiányt, most karcsúsítani akarják, aminek következtében romlik az életszínvonal, stagnál a gazdaság, pont olyan rosszul élünk, mint tizenegy éve. A miniszterelnök számára nincs sürgetőbb ilyenkor, mint izmoskodni félszáz hagyományőrző fiatallal szemben? Most, amikor a kormány az ország utolsó pénzzé tehető értékeit is eladja, ám a kótyavetyének semmi látszatja nincs – legalábbis a tulajdonosok, az egyszerű mezei lakosok együttvéve egy árva fillért sem látnak belőle. Az egyszerű mezei lakosoknak csak az adósságok látványa jut, amit ők vettek fel és tapsoltak el, és kétszer annyi, amit az állam, s aminek elherdálásához nincs, csak a visszafizetéséhez van közük. Mit tehet ebben a helyzetben egy elhivatott miniszterelnök? Betiltatja a pár száz ember által olvasott Kuruc.infót. Bravó! Hazudnánk azonban, ha elhallgatnánk az eredményeket! Mert vannak azok is. Hiszen ennek a kormánynak az erkölcsi nívóját tükrözi, hogy már eddig 1232 vagyonosodási vizsgálatot kérő feljelentés érkezett az APEH-hez. Egy feljelentgetős kormányfőnek lesznek követői, reméljük, büszke rá! Vajon az adószedést mikor privatizálják? Az In-Kal beszedhetné az adókat is, sokkal nagyobb lenne a bevétel, s talán a feljelentések is tovább szaporodnának. Ám ez még csak a szebb, igazságosabb jövő, viszont napjaink eredménye az, hogy van esély a párducmintás betegbiztosítási rendszer bevezetésére. A beteg ugyan egyre nehezebben jut orvoshoz, vérző sebesültekkel, életveszélyben lévő betegekkel a fél országot körbejárják a mentők, életmentő műtéteket „ütemeznek át” a következő évtizedre, de az már tuti, hogy az egészségügyi biztosítás rendszere semmiképpen nem lesz sem tigriscsíkos, sem rojtos szélű. Ennyit haladtunk az elmúlt kettő plusz három évben. Mindent összevetve nem állunk túl jól, s a kormány tagjai elég sűrűn kényszerülnek pótcselekvéseikkel a hasznos tevékenység látszatát kelteni. Még a Kóka is, aki már hivatalosan lemondott arról, hogy a magyar gazdaságban valami minimális hasznot hajtson, egy külpolitikai kinyilatkoztatással kompenzálná tökéletes alkalmatlanságát és tehetetlenségét. Szerinte nem időszerű, hogy a határon túli magyarok önállóbbak és szabadabbak legyenek. A kormány tevékenysége alapján ez a hazai magyarok esetében sem látszik időszerűnek.

www.mno.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés