– A lakiteleki mozgalom alapítói közül a rendszerváltás elmaradása miatt már mindenki megkongatta a vészharangot, csak ön hallgat. Miért?
– Az elhallgatás fala vesz körül a MIÉP-pel együtt, legfeljebb a velünk kapcsolatos negatív híreket teszi közzé a sajtó. Hiába tartunk sajtótájékoztatót, még a közszolgálati MTI sem jön el, holott ez kötelező volna. Minden mozdulatunkat elhallgatják, nekünk pedig nincs eszközünk a tájékoztatásra. Volt rádiónk, de kitépték az antennáját.

– Lehet, hogy ezért a MIÉP is felelős. Orbán Viktoron kívül ön az egyetlen, aki képes százezres tömeg mozgatásra, de mintha megfogyatkozott volna a nagygyűlések és az azokon részt vevők száma. Lehet, hogy igazuk lesz azoknak, akik szerint a MIÉP is egyszemélyes párt?
– Amióta létezik a MIÉP, én vagyok az elnöke, de attól még nem egyszemélyes a párt. Azért keletkezik az a látszat, hogy jelentősen csökken a gyűléseimen részt vevők száma, mert nem adnak hírt a valóságról. Március 15-én nagyon sokan voltak a Hősök terén, remélem, augusztus 20-án is meg tudjuk mutatni, hogy élünk.

– A hallgatás falát pártdiplomáciával, a kapcsolatok ápolásával is át lehet törni. Miért nem áll gyakrabban a MIÉP a legnagyobb ellenzéki párt mögé?
– Megtettük, ennek sem volt nagy visszhangja, sőt néhányszor visszautasításban volt részünk. Amikor a Fidesz Orbán vezetésével végbevitte a kordonbontást, Szép volt, fiúk! címmel írást jelentettem meg a Magyar Fórumban, röplapot is nyomattunk ebből alkalomból, én magam osztottam szét sok ezret az utcán. Tehát amikor tettet észleltünk, nyomban nyugtáztuk. Sajnos a Fidesz nem folytatta a polgári engedetlenségi jellegű fellépést, most meg tart a népszavazás kioltásának folyamata. Egyetlenként, határozottan támogatásunkról biztosítottuk a népszavazási kezdeményezés minden pontját, és üdvözöltük mint kormánybuktató alkotmányos lehetőséget.

– Mintha nem lenne állandó a kapcsolat a Fidesz és a MIÉP között. Talán a tavalyi országgyűlési választások előtti MIÉP-es ultimátum túlzottan megterhelte a viszonyt. Jó döntés volt előre kérni a Fidesz hűségfogadalmát cserébe a támogatásért?
– Okultunk a 2002-es esetből, így legutóbb már nem ajánlottuk fel az együttműködésünket mindaddig, amíg ki nem derült, hogy van-e rá fogadókészség. A bűn tehát 2002-ben lett elkövetve, amikor a felajánlott segítséget a Fidesz visszautasította, majd szétkürtölte, örül, hogy nem jutottunk be a parlamentbe. De 2006-ban már sokkal drámaibb volt a helyzet, mert szerencsétlen, számunkra hátrányos együttműködést kötöttünk a Jobbikkal.

– Milyen szempontból volt hátrányos?
– Szélhámosság az egész Jobbik, mert semmi ereje nincs, a vállalt feladatot sem teljesítette.

– Miért látja elérkezettnek az időt a tanulmányírásra?
– Mert komolyra fordul a helyzet, ezért augusztus 20-án meg akarom hirdetni a kilábalás programját, amelyből kiderül, miként lehetne átalakítani a magyar életet annak érdekében, hogy megmaradjon a magyarság. Ha egyszer a Fidesz nem képes forradalmat csinálni, ha a hazugság mindent elfojt, ellenállás nincs, a nemzet öregszik és borzasztóan fogyatkozik, miközben kilopják a szemét a kormányon lévő gazemberek, akkor valamit tenni kell. Van egy tervem arra, hogy a Lámpás programmal, embertől emberig tartó felvilágosítással és össznemzeti szerződéskötéssel miként egyesíthetjük a nemzet erejét. A cél, hogy akár előre hozott választáson, akár 2010-ben, de kétharmados győzelmet arassunk, hogy végre megtörténjék a rendszerváltás. Ehhez azonban olyan politikai szerződést kell kötni mindenkivel, amely szerint a győztesnek – ez nyilvánvalóan a Fidesz lesz – vállalnia kell, hogy hatalomra kerülve új választási rendszert dolgoz ki, és nem pártkatonákra bízza a jövőt, hanem tudományos felkészültségű szakemberekre. Ha pedig a győztes párt nem tartja be vállalt programját, akkor a szerződés alapján kész lemondani a hatalomról, és új választást kell kiírni. Ez a 21. századhoz méltó program, kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatása.

– Nem utópia, amit remél?
– Akadt erre már példa a magyar történelemben, amikor a 19. század első felének reformnemzedéke lemondott nemesi előjogairól, felszabadította a jobbágyokat, és amennyire tudta, földhöz juttatta őket. A hatalomról való lemondásával tiszteletre méltó gesztust gyakorolt, hiába verték le a szabadságharcot, ez az eredmény megmaradt.

– Talán tizenhét évvel ezelőtt jobban hangzottak volna ezek a gondolatok, akkor a baloldalon még voltak valódi reformerek.
– Nekünk, akik akkor a rendszerváltásért a legtöbbet tettük, egyik nagy hibánk volt, hogy a becsületes magyar reformkommunistákkal nem szövetkeztünk. Megakadályozta az SZDSZ, pontosan átlátva a helyzetet, miközben maga szövetkezett a kommunistáknak azzal a ma liberálisnak nevezett Aczél-szárnyával, amelytől soha el sem vált. Az SZDSZ ezzel a szövetséggel azóta mindenre rátelepedett. Ezt kellett volna tennünk nekünk is, mert vannak helyzetek a történelemben, amikor igazi változást csak belülről lehet elérni.

– Nem volt-e legalább ekkora hiba nem megkeresni Németh Miklóst a 2002-es országgyűlési választások előtt?
– A MIÉP nem volt ehhez eléggé erős, de a Fidesz megkereshette volna. Úgy látszik, a magyar a kései felismerések nemzete.

– Ön már néhányszor bizonyította, hogy tanulmányával képes felzaklatni a politikai közéletet. Mire számít most?
– Szétküldöm a tanulmányt, és elvárom, hogy elgondolkodjanak a Lámpás programon az emberek. A helyzet nem reménytelen, még felállhatunk, de ezt a garnitúrát, amely most rabolja ki az országot, el kell takarítani. Mert mi történik most: azok, akik a jogállamot bitorolják, és a rendszerváltást meghiúsították, akik csalás útján ragadták magukhoz a hatalmat, most a jogállamot és a demokráciát védik magától a néptől. Ezért kell összefogni, és minden erőt megmozgatni, mert ilyen képtelenség még sohasem történt a magyar történelemben.

– Szeretné, ha a tanulmányról szót váltana önnel Orbán Viktor?
– Volt rá alkalom többször is, hogy beszéltünk egymással. Most pedig biztos vagyok benne, hogy létrejön köztünk a találkozó, ha elküldöm neki is a tanulmányt. De félreértés ne essék, nem a MIÉP-pel kell ezt a szerződést megkötni, ezt a pártoknak egymás között és a nemzet színe előtt kell aláírniuk, én csak az ötletadó vagyok. A pártoknak, a civil szervezeteknek és az egyházaknak kell végrehajtaniuk a rendszerváltást, mert új alkotmányra is szükség van, hogy a következő évtizedekben ne folytatódjon a késhegyig menő, értelmetlen, piszkos pártharc. Következzék a megmaradási programok versenye, a választók becsapásának végérvényesen véget kell vetni.

– A Fidesz vezetésével sikerülhet legyőzni a baloldalt?
– Ha a választás tiszta, a győzelem a jelenlegi népszerűségi mutatók mellett nem nagy ügy. A kétharmados győzelemért azonban nagyon sokat kell dolgozni, hiszen nincs polgári ellenállás, nincs forradalmi akarat, és az értelmiséget kiüldözik az országból, állandóan fogyatkozunk. Emiatt van szükség arra, hogy átálljunk a szerződéses rendszerváltásra.

– Lesz-e szerződés az MDF és a MIÉP között?
– Nekik el sem küldöm a tanulmányt, semmilyen módon nem jönnek számításba. Úgyis beolvadnak majd az MSZP-be vagy az SZDSZ-be, ilyen árulást a rendszerváltás óta egyetlen párt sem követett el.

– Thürmer Gyulával kötne megállapodást? A Munkáspárt és a MIÉP néha meghökkentően hasonlókat mond.
– Vele kötnék, és el is fogom küldeni a tanulmányomat. Az pedig, hogy sok mindenről azonos az álláspontunk, engem inkább örömmel tölt el. Természetesen a Kádár-korszak megítélése és a pártok politikai irányvonala nagyban különbözik egymásétól, de hát kinek ártott Thürmer Gyula? Egyáltalán, volt-e módjában ártani valakinek?

– Szinte valamennyi pártban feszegetik a fiatalítás szükségességét. A MIÉP-ben várható-e generációváltás?
– Ameddig úgy érzem, hogy én tudom legjobban csinálni, akárhány éves vagyok, addig maradok. Látok magam mellett olyan embereket, akik fiatalok, és hasonló szellemben folytathatják a munkát, mint én, de pusztán azért, mert ez a divat, mert más pártokban is kampánytéma a fiatalítás, nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Nagyon sokan akarták már az idők során, hogy menjek a fenébe, de engem nem lehet csak úgy elküldeni.

Pályakép

Csurka István Budapesten született 1934-ben. A főiskolai nemzetőrség vezetője 1956-ban, ezért fél évre internálják. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1957-ben diplomázik dramaturgia szakon. Írásaiból él, fő tevékenységi köre: novella, dráma. Tíz évig a Magyar Nemzet tárcaírója. 1981-től az írószövetség elnökségi tagja. Az MDF egyik alapítója, elnökségének tagja 1988 és 1993 között. Ekkor kizárják az MDF-ből, és megalapítja a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek máig elnöke. Parlamenti képviselő az MDF, majd a MIÉP színeiben 1990 és 1994, illetve 1998 és 2002 között.

Varjú Frigyes