A nemzet érdeke Magyarország érdeke is

Vagyunk, nem is kevesen a határon túli magyarok között, akik Antall József emlékezetes nyilatkozata óta a magyar kormányfőket lélekben saját miniszterelnökünknek tekintjük. Akkor is, ha a gondos pártfogást sokszor hiába várjuk. S akkor is, ha a magyarországi politikai elit máig adós a nemzet egészére vonatkozó politikai stratégia alapelveinek meghatározásával.
A VMDP-ben úgy látjuk, ha Budapest nem tudja a kívülállók számára is érthető formában, egyértelműen, ciklusokon átnyúló érvénnyel megfogalmazni, mi a szándéka a határon túli magyar közösségekkel, akkor – EU-tagként is – bajban van. A szomszédok ugyanis az EU-ban sem változnak. Van világos nemzetstratégiájuk: a nemzetállami létezés lebeg a szemük előtt. S eközben a kisebbségi magyarokat a közösségi létük elsorvasztásával akarják „integrálni”, vagy ha ez nem megy, szétszéleszteni.
Európa e részében – a tények szorításában – a nemzetek, s az államaik közötti viszonyt felfoghatjuk a nemzeti stratégiák demokratikus formákban zajló kemény küzdelmeként is. Amiben a magyarországi politikai elit belső konszenzusára épülő nemzetstratégiájának hiánya nem előny, hanem inkább hátrány. Ha a szomszédok világos Trianon óta alkalmazott nemzetstratégiája csap össze a kisebbségi közösségeit csupán a szomszédos ország magyarul beszélő állampolgáraiként számon tartó magyar külpolitikai stratégiával, akkor ez utóbbi húzza a rövidebbet.
Íme egy szlovák példa.
Gyurcsány Ferenc következetesen keresi kapcsolatot Szlovákiával. A következetességet csak helyeselni lehet. Ugyanakkor látni kell: a világos (esetleg durván megjelenített) nemzeti stratégia képviselői a csupán az állami relációkra épülő szomszédság-politikával szemben rendre élnek a benemavatkozás elvének indokolatlan felhánytorgatásával. S azt is, hogy ez a magatartás nem váltja ki az EU haragját. Magyarország, ha nem kínál fel a szomszédoknak és az EU-nak egy demokratikus kisebbségvédelmi modellt, amely magában foglalja az autonómiákat, a számarányos kisebbségi parlamenti képviseletét és a kettős állampolgárságot, nemcsak a kisebbségeiről mond le, de az EU-n belül sebezhetővé teszi saját érdekérvényesítő képességét is.
A Malina Hedvig ügy történéseinek láncolata erre ékes bizonyíték.
Emlékezzünk: Fico miniszterelnök annak idején, a vélt, vagy valós szlovák nemzeti érdek védelmében, mellőzve a hatalmi ágazatok között kívánatos demokratikus egyensúly követelményét, rendkívüli sajtótájékoztatón sorakoztatta fel a „bizonyítékokat”, melyek szerinte arra utalnak, hogy a nyitrai magyar diáklány csupán színlelte a megveretését. S szlovák nemzeti érdeknek tűntette fel, hogy az ügyben megszüntették a bűnvádi eljárást.
Ha most, miután Szlovákiában (nem Ficónak köszönhetően) oszlik a köd Malina Hedvig megveretése ügyében, a magyar miniszterelnök továbbra is azt vallja, hogy „Magyarországnak tartózkodnia kell attól, hogy beavatkozzon egy másik állam igazságszolgáltatásának ügyeibe egy konkrét bűneset vagy annak gyanúja esetén”, Ficó viszont hallgat, akkor a kisebbségi magyarok csak szomorkodhatnak. A magyar diplomácia meg – a nemzetközi partnerek szemében mindenképpen – vállalja a sakkban tartott fél kényelmesnek aligha mondható szerepét.
A magyarországi politikai elit a határon túli kisebbségi magyar egypártrendszerek zajos agóniája közepette sem ébredt rá, hogy a nemzetközi kapcsolatainak építése közben nem mellőzheti kisebbségi közösségeit. Egyszerűen azért, mert azok még léteznek. Ha mégis megteszi, abból ma már nemcsak e kisebbségi közösségeknek származik kára.
A történelmi VMDK-ban, majd a VMDP-ben 1990-es évek óta valljuk: Magyarország trianoni hátrányából előnyt kovácsolva, csak a határon túli magyar kisebbségeinek demokratikus követeléseit vállalva, bátor kezdeményezőként szerezhet nemzetközi tekintélyt és foglalhatja el az őt méltán megillető helyet Európában. A nemzet érdeke Magyarország érdeke is.
Nem tévednek azok, akik Magyarország alapvető dilemmáját abban látják, külstratégiájában követni, vagy alakítani akarja-e a nemzetközi viszonyokat? Igaz az is, hogy biztonság egyik meghatározó eleme a nemzetstratégiának. A VMDP szerint van egy regionális jellegű kihívás, amelynek demokratikus, méltányos megoldása során Magyarország fontos szerepet vállalhatna.
A nyugat-balkáni válság ügyében a globális döntés kérdése, önálló legyen-e Koszovó vagy sem. Miközben az érdekeltek erről vitáznak, mindenki tudja: nem lesz béke ebben a régióban, ha a sok-sok kisebbségi közösség nem nyeri el autonómiára alapozott politikai szubjektivitását.
Ilyen értelemben a Nyugat-Balkán Magyarország esélye is. Feltéve, ha a nemzetközi viszonyokat nem csupán követni, de alakítani is akarja
Ágoston András (VMDP Hírlevél)

Kapcsolódó cikk: