Zászló, villanyrendőr – nemzeti színben

1990 előtt, mikor a román pártvezetés a Nyugat megnyerése érdekében úgymond szembefordult a szovjetekkel, sok vicc kelt szárnyra. Például a nyugati és keleti hadseregek felszereltségéről szóló: Díszszemlére sorakoztak a katonák. Az amerikaiaknál egy katona, egy rakéta. A szovjeteknél ugyanígy. Franciáknál, briteknél egy katona, egy repülőgép. A németeknél egy katona, egy harckocsi. A románoknál egy katona, egy nemzeti zászló. Kérdik a román parancsnoktól, mire jó a sok zászló? Hát arra, mondja, hogy lássuk, merről fúj a szél.
Fontos tehát mifelénk a lobogó. Persze, a „széljárás” mutatásán túl nemzeti „tudaterősítő” is. Az 1989 utáni események ezt igazolják. Az addig úgy-ahogy fékezett soviniszta szellem kiszabadult a palackból. Vagy kiszabadították. Fő zászlóvivője a Román Nemzeti Egységpárt volt, majd a Nagy-Románia Párt lett. Kolozsvárt az 1992-ben megválasztott „polgármester”, aki tizenkét évig zászlóerdőbe borította a város utcáit, tereit, nemzeti színre festtette a köztéri padokat, kerítéseket, játszóterek játékait, utcai szemetesládákat, piros-sárga-kék villanykörte-füzérekkel nemzetiesítette a főbb utcákat. Nemzetiszín golyóstollal „kedveskedett” az önkormányzati tanácsosoknak, a városháza tisztviselőinek. Részükre nemzetiszín egyenruhát szándékozott készíttetni. Erre akarta pingáltatni a városházát, hogy „a szemnyugtató színek alapján bárki könnyen rátaláljon”. Ügyködéséért „világhíres” lett, s ezzel fenemód büszkélkedett is. Amikor a parkolást akadályozó járdaszéli cölöpöket is nemzetiszínűre festtette, olyan „sikere” támadt, hogy csodát látni baszkföldi lap is ideküldte a tudósítóját. Nem sokkal bukása előtt egy külföldi újságíró megkérdezte, nem vette észre, hogy a sok zászlótól úgy néz ki a város, mintha a tegnap szállta volna meg a román hadsereg?
A mondás szerint egy bolond százat csinál: a lobogózás hóbortjában számtalan település kelt versenyre Kolozsvárral.
A 2004. évi helyhatósági választások után az új tanács és polgármester fokozatosan ritkíttatta a zászlóerdőt, kicseréltette a köztéri padokat, szemetesládákat. De a Funar főterévé lett egykori Bocskai téren, Avram Iancu szobra körül, s a közeli Szent György-laktanya előtt valamennyi maradt. Amikor az ország az Észak-atlanti Szövetség tagja lett, a város- és megyeházára, több középületre a nemzetiszínű mellé kitűzték a NATO-zászlót is.
Fura színfoltjai történetünknek a templomok. Funar és a kormány az akkori súlyos gazdasági helyzetben odaadóan támogatta a már-már nemzetinek minősített görögkeleti egyházat. Ennek köszönhetően legalább tucatnyi templomuk épült a városban. Amint felhúzták a falakat, nyomban kitűzték a nemzeti zászlót. Érdekes szokás. Számunkra. Mert a magyar lobogót csak kivételes ünnep, mint 1940. augusztus 30-a, a második bécsi döntés után tűzték ki a visszatért észak-erdélyi települések magyar templomaira.
De a görög katolikusok sem akarnak lemaradni, ők is kitűzték templomaikra a nemzeti lobogót. Arra a kevésre, amit 1989 után visszakaptak, visszavettek, mint a makacskodó görögkeleti testvéreiktől rohammal visszaszerzett Deák Ferenc utcai, 1924-ig római katolikus templomra. Ők, a Rómával egyesültek, a pápai sárga-fehérről sem feledkeztek meg.
Funar idején, az országnak az Észak-atlanti Szövetségbe való felvétele előtt a tagországok hadseregének képviselői Kolozsvárt tanácskoztak. Ez alkalommal a Bocskai (Avram Iancu) téren annyi zászlórudat állítottak, zászlót vontak fel, ahány tagországa van a szövetségnek. De amint a találkozó véget ért, őpolgármestersége, nehogy csorba essék a becsületén, valamennyit románra cseréltette.
2005-ben, majd 2006-ban, miután számítani lehetett arra, hogy Románia az Európai Uniónak is tagja lesz, mind több középületen jelent meg a csillagos, kék lobogó. 2007. január 1-je után a fő utcákon minden második villanyfán is. A már említett téren minden második zászlórúdon.
A szemlélőnek feltűnt, hogy noha előírás szerint az EU-zászlónak minden középületen ott kell lennie, sok helyt nincs. Románia ugye nem Magyarország, ahol 2004. május elsején a határállomásokon bevonták a magyar zászlót, és csak jókora közfelháborodás után tűzték ki újból. És ne feledjük, hogy bár Funar most a szenátusban fejti ki sokak számára „áldásos”, magyarellenes tevékenységét, „nagynemzeti” szelleme ma is belengi a várost. Talán ennek tulajdonítható, hogy a Tartományi Vasút-igazgatóság épületén egy nyeszlett EU-zászló mellett mintegy másfél tucat nemzeti díszeleg. A Szent György-laktanyán és a hadsereg más épületein, mint a tiszti szálloda, sem NATO-, sem EU-lobogó. Pedig a katonai intézményekre vonatkozó jogszabály szerint ezekre az ország zászlaja mellé az Észak-atlanti Szövetségét is kötelező kitűzni.
A rendőrség épületén sincs EU-zászló. A Hadsereg házának nevezett, most ismét Tiszti Kaszinó bejárata fölött ott a csillagos kék zászló, de a tetején, akár a Szent György-laktanyán, csak egy hatalmas piros-sárga-kéket lenget a szél.
És mit ad Isten, május elején az említett Bocskai téri zászlórudakon változás, sőt visszaváltozás következett be. A Traian Băsescu felfüggesztése körüli hajcihőben az őt támogató, őrjöngő tüntetés előtt, a nagy nemzeti felbuzdulásban valamennyi EU-zászlót nemzetire cserélték. Utóbb a nagy mellől is bevonták a csillagos kéket.
Funarnak nemzetiszín-ragozó hóbortjában volt még egy, épeszű ember agyából soha ki nem pattanó ötlete, melynek széleskörű gyakorlatba ültetésére már nem volt ideje. Szerinte a piros-sárga-zöld lámpás villanyrendőrök helyett piros-sárga-kék lámpásoknak kell irányítaniuk a forgalmat. Ez a „szemnyugtató”. És ezt el kell fogadtatni nemzetközileg is. Senki sem hitte, hogy ebből lesz valami. Pedig lett: a mostani városháza előtt, a Monostori út (Mócok útja) sarkán álló villanyrendőrök legalsó lámpája kéken világít. A rendőrség nem tiltakozott. Egy húron pendült őkelmével. Ez derült ki abból a helyi tévéműsorból, melybe be lehetett telefonálni. Néző kérdésére a rendőrtiszt azt felelte, hogy az nem kék, hanem zöld. Ausztriából hozták az üveget, így abban nincs hiba. A kérdés csak az, hogyha ez zöld, akkor milyen a kék?
Ilyen villanyrendőr áll a Kossuth Lajos (1989. December 21.) utca végén, a megyeháza előtt, a Pata utca végi gyalogátjárónál, a Tordai út elején. Úgy tűnik, szaporodásnak indultak. Mert „szemnyugtatóra” szükség van.

Asztalos Lajos

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés