– Milyen jelentősséggel bír Tőkés László és Fodor Imre strasbourgi látogatása?
– A kezdetektől szorgalmaztam, hogy meg kell ismerni az Európai Parlament szintjén is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét, mert ha közös forrásból jön a hang, akkor az erősebb. Úgy érzem, jelzés értékű, hogy ajtót nyitott nekik az Európai Parlament elnöke, az Európai Néppárt elnöke, s olyan meghatározó EP-képviselők, akik mindig is odafigyeltek az erdélyi magyarság jogfosztottságára, de olyanok is, akik figyelmét ez eddig elkerülte. Ez azt jelenti, hogy górcső alá kerültünk, nagyobb az érdeklődés irányunkba, igény van arra, hogy egy teljes és hiteles erdélyi hang jelenítődjön meg. Úgy vélem, hogy ez az utolsó próbálkozásunk teljes volt, a jogfosztottsági paletta megismerését szolgálta. Mert nem lehet elhallgatni immár az autonómia-törekvéseket, az ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyét, a felsőfokú oktatás kérdését, s mindazt, ami nagyon fontos az erdélyi magyar közösségnek. Nem tudom elégszer hangsúlyozni annak fontosságát, hogy az erdélyi magyar közösség képviselői közvetlenül mondják el elképzeléseiket. Ez hatványozottá teszi a mi munkánkat is. Mindig az volt velünk szemben a kétely, hogy miért mi mondjuk mindezt, miért nem teszik mások, például az erdélyi magyarság képviselői. Miért tudjuk mi jobban, mint az RMDSZ, az erdélyi magyar közösség legitim képviselete? Végre lehetőség adódott a megnyilvánulásra, lehetőség nyílt bemutatni Brüsszelben és Strasbourgban is az erdélyi magyarság jogos követeléseit, s megértetni, hogy azt miért nem képviseli az RMDSZ. Megértették, hogy ez nem csak Gál Kinga heppje, hanem ezek az erdélyi magyarság komoly, megoldatlan kérdései, melyek megértek már a kezelésre.

A másik fontos vetülete a látogatásnak: Tőkés László maga mögött tudja azt a rengeteg összegyűjtött aláírást, ami itt is bizonyította, hogy Erdélyben igény van arra, hogy jelen legyen Brüsszelben. Az meg végképp nem mindegy, hogy ki képviseli az erdélyi magyar közösséget. Gyakorlatilag a kisebbségbe szorult erdélyi magyar közösségnek először adatik meg, hogy direkt módon, önállóan, egy nemzetközi fórumon jelenítheti meg az érdekeit, elmondhatja panaszát. Ez nem csak lehetőség, hanem hatalmas felelősség is. Erről kell szóljon a vita, ami az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban zajlik: kik legyenek a brüsszeli képviselők? Mert ők nem csak egyszerű képviselők lesznek a több mint hétszáz között, hanem ennyi évtized után az erdélyi magyar közösség önállóan megjelenő, nemzetközi szintérre fellépő képviselői lesznek.

– Milyen esélyt lát arra, hogy befogadó fülekre talált a panasz, s elindul egy sorskérdésünket megoldó folyamat?
– A parlamenten belül a folyamatok már gerjednek. Az, hogy két jelentésben is vissza-visszacsengett az erdélyi magyar közösség kérdése, már jelent valamit. De ezek tudnak hatványozódni, ezeket a kérdéseket újra meg újra fel kell vetni. Nem egyik napról a másikra változtatnak valamit a helyzeten, de lassan őrölve csak beindulnak a malmok. Az a fontos, hogy eljusson a nemzetközi köztudatba az a problémacsomag, mellyel az erdélyi magyar közösség szembesül, s melyet oly sok évtizeden keresztül elhallgattak.

Gazda Zoltán, Polgári Élet 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés