Azonosítani a magyarországi két nagy párt mentalitását, mögöttes céljait, motivációját és (nemzet)politikai teljesítményét, en bloc megbélyegezni a politikai elitet, hosszabb ideig csak az agymosott közép- és alsó rétegek sajátja volt. (S persze e hamis sztereotípiát forgalmazó „médiaszakembereké”.) Ami nem csoda, hisz a FIDESZ és az MSZP egyazon morális és/vagy politikai szintre helyezése a felszínes gondolkodás, a média általi manipuláltság iskolapéldája. Egy ideje sajnos a nemzeti oldalon is lehet hasonló szövegeket hallani. Az „érted haragszom, nem ellened” jóindulatú bíráló alapállást a nemzeti sorskérdéseket komolyan vevők egy része feladta, s ma egyre inkább „az egyik kutya, másik eb” álláspontjára helyezkedik. És sorolják, a maguk helyén egyébként jogos, érveket: a FIDESZ az alapkoncepciójában is gyenge státustörvényt kedvezménytörvénnyé degradálta, rajtaütésszerűen megvonta a Magyarok Világszövetsége állami támogatását, nem szavazta meg a Körömi–Gaudi-féle törvényjavaslatot a délvidéki magyarok állampolgárságának visszaadásáról, nem kéri meg nemzetpolitikai szempontból a kétharmados törvényekhez való hozzájárulás árát, megszavazta feltétel nélkül Románia EU-csatlakozását, megvolt a hozzájárulása a magyar föld áruvá tételéhez stb. Nem kétséges, ezek mind súlyos nemzetpolitikai hibák.
De egy politikai bűnszövetkezetet, amely törvényellenesen szerezte hatalmát – kizárólag a fegyverek erejével uralkodik ma (hisz demokratikus legitimációja tavaly október 23. óta nincsen) – és az ország tönkretételét célozza minden lépésével, egy szintre helyezni a mégoly sok hibát elkövető, de alapvetően pozitív célokat kitűző és azok egy részét megvalósító FIDESZ-szel: szűklátókörűség. Még akkor is így van ez, ha a FIDESZ-ben sem gondolkodik mindenki nemzetben, ha e pártban is akadnak szép számmal karrieristák.
E jelenségkörre építenek azok, akik ma e párhuzamot Gyurcsány és Orbán egy szintre helyezésére redukálják, azt sugallva, hogy ők ketten hatalmi ambícióból „szakítják szét” az országot. Miközben itt nem két ember viaskodik, hanem egy nemzetellenes hatalmi konglomerátum egy gyűjtőpárttal, melynek egyes erői nemzeti célokat követnek. Nem politikusok állnak szembe elsősorban, hanem világképek és jövőképek. Hogy féktelen demagógiával mégis azt sugallják egyesek, hogy Gyurcsány és Orbán vetélkedése akadályozza a nemzeti kiegyezést, annak minden bizonnyal az a célja, hogy a lassan-lassan vállalhatatlan Gyurcsány várható lecserélésekor, Orbán Viktorra is nyomást lehessen gyakorolni a visszaléptetése érdekében. Hogy erre építették az elmúlt hónapokban a TV2 egyik legnézettebb műsorának, a Frei-dossziénak egy adását, az nem meglepő, mint ahogy az sem, hogy az említett hamis mítosz népszerűsítésében partner mondjuk Hankiss Elemér vagy Konrád György. De hogy Schmidt Mária, Orbán volt kormány-főtanácsadója is belemegy Orbán Viktor implicit gyalázásába (érhet valakit nagyobb erkölcsi gyalázat, minthogy azonos szintre helyezik Gyurcsánnyal?), az bizony azokat látszik erősíteni, akik szerint Schmidt Mária egy Orbán Viktor nélküli jobboldalban gondolkodik.
Nem kétséges, Orbán Viktor egész sor mulasztást követett el nemzeti szempontból. Az is tény, hogy a balliberális média demonizálta és sokat rombolt népszerűségén. Mindazonáltal nem nehéz belátni: a FIDESZ nélkül nem lehet leváltani a Gyurcsány-kormányt, s a FIDESZ-en belül nincs hozzá fogható nemzetstratégiában gondolkodó személyiség. Az Orbán Viktor elleni körmönfont támadások valójában a magyar nemzetstratégiai esélyek csökkentését célzó nemzetellenes manőverek.

Borbély Zsolt Attila

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés