Ha a csomag néhány eleme erősen vitatható is, másrészt hiányoznak belőle fontos intézkedések, például a gyermeknevelés és a munkavállalás összeegyeztetését megkönnyítő lépések, nagyon is valószínű, hogy ilyesféle sokirányú cselekvés, egymás hatását erősítő elemekből álló program nélkül még lefékezni se igen sikerülhet a hazai népesedési válság elmélyülését. 

Vukovich Gabriella is alighanem épp azért zárja igen visszafogott optimizmussal a cikkét, mert nem látja a horizonton egy efféle radikális fordulat, mélyre hatoló, a problémát a gyökerénél megragadó beavatkozás közszemléleti, politikai feltételeit.

„A mostanra kialakuló korstruktúra, a szülőképes korban levő generációk csökkenő létszáma miatt a népesedési helyzet jelentős javulására két-három évtizeden belül nem lehet számítani - írja. Társadalompolitikai, családpolitikai eszközökkel viszont lassítani lehet a népességfogyás és az öregedés ütemét.”

Hogy szavunkat ne felejtsük, a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint három fontos mutató is azt jelzi, a népesedési helyzetünk a múlt év első öt hónapjához képest is tempósan tovább romlik. Holott már eddig is elképesztően rossz volt.

Európában, az öreg, depressziós kontinensen Albánia kivételével mindenhol kisebb a születésszám, mint ami a népesség egyszerű újratermeléséhez szükséges lenne. Korántsem árválkodunk tehát egyedül a közösségi életképtelenség, önfelszámolás pályáján. De ami a termékenységi arányszámot illeti, még ebben a sorvadó európai civilizációban is a sereghajtók között vagyunk az 1,3-es,  egy nőre jutó születésszámmal.  (Az egyszerű újratermeléshez, azaz a népesség szinten tartásához legalább 2,1-2,2-es arányszámot kéne elérni.) Ráadásul nálunk jóval korábban kezdett csökkenni a születésszám, mint az európai országok nagy részében. S helyzetünk súlyosbodásához hozzájárul, hogy kirívóan magas a korai elhalálozások száma.

Az adatok szerint 2007 első öt hónapjában tíz százalékkal kevesebb volt a házasságkötés, 3 százalékkal (1.200) kevesebb gyermek született és 2,9 százalékkal (1,290) többen haltak meg, mint az előző év azonos időszakában.

Hogy kezemre játszanak a véletlenek! Épp ma nyitom ki a Hitel júliusi számát s benne Fekete Gyula „Európa S.O.S.!” című esszéjét, a népesedésről 44 év óta írt kötetei, cikkei, előadásai zárszavát.

A 86-ik évében járó Fekete Gyuláét, akihez fogható érdemei a népesedési gondjaink tudatosításában senkinek sincsenek a magyar nyelvterületen. Képzeljük el, hol tartanánk nélküle?! Magyarország, a magyar nemzet sokkal tartozik neki, csak persze ennek sincs tudatában. Kormányaink legalábbis nem voltak, nincsenek, hiszen   még egy rongyos Kossuth- vagy Széchenyi díjat se adtak neki.

Elek István

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés