Eva Maria Barki beszédei

Emlékeztető !

 Eva Maria Barki: A revízót is és a széles körü autonómiát is követelni kell !
2007.09.08. 18:50

Eva Maria Barki két évvel ezelőtti szavai ( részletek) :

..."A békediktátumok felülvizsgálatának esélye 1990 után megvolt, amikor Európa újjárendezése alkalmával ismét megkeverték a kártyákat, és számtalan határt újrarajzoltak. Azok a népek kapták meg szabadságukat és függetlenségüket, amelyek élén nem reálpolitikusok, hanem államférfiak voltak.

A kelet-németek, litvánok, lettek, észtek, szlovének, horvátok, bosnyákok és a koszovói albánok nem azt hallották politikusaiktól, hogy mit nem szabad, hanem merték követelni jogaikat, és ezért készek voltak harcolni is. Segítség nélkül, saját erejükből. Annak ellenére, hogy ez az európai államok kancelláriáinak nem tetszett.

Ezzel szemben a magyarság türelmesen várt. A nagyra tartott demokratikus Európától várta a segítséget, és bízott az anyaországi kormányok felelősségtudatában. Az anyaország azonban nem ismerte fel a történelmi pillanatot.."

...Ami Trianonban történt, és ami azt követően, 85 éve történik, az az önrendelkezési jog súlyos megsértése. Önrendelkezési jog nélkül nem lehet a szabadságjogokkal és a demokratikus politikai jogokkal élni. Ide tartozik a hazához való jog, és az embereknek azon joga, hogy szabadon megválaszthassák a politikai rendszert, amelyben élni szeretnének.

Nem véletlen, hogy az ENSZ mindkét emberi jogi egyezményében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményében, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Egyezmény 1. cikkelyében rögzítve van az önrendelkezési jog, amely valamennyi EBESZ záródokumentumban és számtalan ENSZ határozatban is alapvető szerepet kap.

Trianonba nem lehet belenyugodni, ezt nem lehet feldolgozni: a magyarságnak nap, mint nap szembe kell néznie a megalázó helyzettel, amely hosszú távon nem javul, hanem rosszabbodik. "

..." Nagy hiba lenne az Európai Uniótól segítséget várni. Igazi, széles körű autonómiához az Európai Uniótól a legcsekélyebb támogatás sem fog jönni. Azok, akik ezt megígérik, vagy ilyen reményt keltenek, nem mondanak igazat.

Az Európai Unió Alapvető Jogok Kartájában vagy az EU alkotmányában nincsenek biztosítva a nemzeti kisebbségek jogai, legkevésbé az autonómiához, az önrendelkezéshez való jog.

A nyugati népcsoportok, elsősorban a baszkok, katalánok és a korzikaiak közös beadványban tiltakoztak az EU alkotmánya ellen. A magyarok, sajnos, nem csatlakoztak ehhez a határozathoz. Sokan úgy tartják, hogy az Európai Unióban a most létező autonómiák is veszélyben vannak. Elhallgatják, hogy a dél-tiroli kormány szívós közbenjárására és kemény osztrák támogatás révén az utolsó pillanatban sikerült elhárítani azt a keresetet, amelyet az EU bizottsága készített a dél-tiroli autonómia kérdésében. Az Európai Unió azt kifogásolja, hogy a dél-tiroli autonómia ellentmond az esélyegyenlőség elvének."



Trianon öröksége - Eva Maria Barki: A revízót és a széles körü autonómiát is követelni kell !
2007.06.14. 13:03

Erdélyi Napló, 2007.06.14.



A tények közismertek: az 1920. június 4-én a versailles-i Nagy-Trianon nevű kastélyban aláírt békeszerződéssel Európa hatodik legnagyobb államát, Magyarországot kivégezték.

325 411 négyzetkilométernyi területének (Horvátországgal együtt) kétharmadát vették el, és a békeszerződés után megmaradt 92 833 négyzetkilométer. A területrablás során a legnagyobb rész, 103 ezer négyzetkilométer (nagyobb, mint a meghagyott Magyarország) Romániának jutott, Csehszlovákia 63 ezer négyzetkilométert, Jugoszlávia 21 ezret, Ausztria négyezer négyzetkilométert kapott. A 20,9 milliós lakosságból 7,98 millió maradt Magyarországon… 3,2 millió magyar került utódállamok területére és fennhatósága alá.

A Versailles-ba érkező magyar küldöttséget kész tények elé állították: gróf Apponyi Albert, gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál nem tudta meggyőzni az elvakult politikusokat. Jelenlétük semmit nem változtatott a nagyhatalmak által megszerkesztett békeszerződés szövegén. A modernkori történelem legnagyobb fosztogatásának lehetett tanúja a világ 87 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én.

A következményekkel mindannyian tisztában vagyunk. Legtalálóbban Duray Miklós felvidéki politikus írt erről a napokban: „Trianon után bizonyíthatóan kettévált a nemzet, mégpedig úgy, ahogyan az megterveztetett: maradék magyarokra és elcsatoltakra. Úgy, mint a hóviharban, a menedékházban melegedőkre és a kint szorultakra. A bentiek – helyszűke miatt vagy hitevesztettségükben – marják egymást, a kívül rekedteket pedig a vihar tizedeli, meg az itt-ott rájuk csapó farkashordák. Be, a többiek közé nem mehetnek, de az is lehet, hogy egyre kevésbé kívánkoznak közéjük. Sem új házat, sem hazát nem tudnak maguknak építeni.”
87 évvel a gyalázatos döntés után a magyarság legalább annyira fásult, mint egy emberöltővel ezelőtt. A Horthy Miklós vezette magyar hadsereg terület-visszaszerzési sikereit leszámítva e közel kilenc évtizedben egyetlen átfogó terv, elképzelés sem született a Kárpát-medencei magyar kérdés méltányos és tisztességes rendezésére.

E tekintetben a rendszerváltás és az azt követő 17 esztendő sem hozott lényegi előrelépést. A Gyulafehérvári Nyilatkozatban megfogalmazott önrendelkezési jogtól ma is éppen olyan távol állunk, mint 89 évvel ezelőtt, annyi különbséggel, hogy néhány éve az autonómiáról szabadabban beszélhetünk, a hiányzó, össznemzetben gondolkodó magyar politikai elit nélkül azonban kivitelezése a jövő ködébe vész.

Trianon nemcsak azért gyásznap minden magyar életében, mert elvette a magyarságtól ősi jussát, az ezeréves magyar állam területeinek zömét, hanem emberöltőkön át meghatározta mindennapi létét, gondolkodásmódját határon innen és túl. Trianon bennünk él, egyféle gyógyíthatatlan betegségként, amivel megtanultunk ugyan élni, de láthatatlan vasfogai minduntalan belénk marnak.

Trianon öröksége orvoslásra vár. Jönnie kell egy olyan kornak, amikor nálunk bátrabb és merészebb magyarok egyszer kimondják: eddig volt, de tovább nincs. A mindenkori magyarságnak ehhez joga van.

(Erdélyi Napló)