Diszkrimináció
2007.07.05. 19:54
Erdélyi Napló, 2007.06.28.
Minduntalan azt hallom, hogy az Unió, a fejlett és együtt érző Nyugat – amelyhez a gazdasági értelemben vett csatlakozás érdekében feláldoztak érdekképviseletet itthon és nemzetpolitikát otthon – nem érti a mi gondjainkat. Azokat a gondokat, amelyekről a nemzetpolitikában gondolkodni nem akaró vagy képtelen össznemzeti politikai vezérkarunk azt ígérte: majd éppen az Unió fogja megoldani.
No, de még sincs minden veszve, mondják ugyanazok, mert ha a kirabolt és kisemmizett nemzetrészek problémáira nem is, a diszkriminációra érzékeny az EU. Még szerencse, hogy vannak homoszexuálisok, vagyon elleni bűncselekménnyel sorozatosan megvádolt romák és mások, akiknek köszönhetően mégiscsak van mód arra, hogy a keresztre feszített Magyarország amputált részein élők, velük egy sorban állva elmondhassák: őket is diszkriminálják. Engem legalábbis diszkriminálnak, kérem. Az első említésre méltó diszkrimináció az volt, mikor az idők során egyre elszemtelenedő vendégmunkások magukévá nyilvánították, a nagyhatalmak pedig háborús áldozatokért nekik ajándékozták az őseim vérével áztatott hazám földjét, engem pedig – bő kétmillió sorstársammal együtt – nem kérdeztek meg erről. Bátorkodom úgy érezni, hogy ez mégiscsak diszkrimináció volna. Ezt követően is sorozatos diszkriminációnak voltunk kitéve. A különböző, megszállások kapcsán megejtett magyarellenes vérengzések megítélésem szerint ugyancsak diszkriminációnak minősülnek. Ugyancsak diszkrimináció volna megítélésem szerint az, hogy nemcsak beleegyezésem nélkül, de ellenemre és az erdélyi magyarság ellenére tombolt itt több évtizednyi fasiszta kommunizmus, mely gyöngéden fogalmazva nem az 1918–20-as diszkrimináció-sorozatot elkövetők fiainak a lelkiismeret-furdalását élesztgette. Továbbá folyamatos diszkriminációnak érzem azt, hogy őseim földjén nem használhatom őseim nyelvét (legfennebb otthon és a csárdában), miközben elvileg példásan meg vagyon itt oldva, és hallgatólagosan tudomásul vétetik a kisebbség beolvasztásának folyamata. Szintén diszkriminációnak könyvelném el, hogy a minden törekvés ellenére homogén területekkel rendelkező Székelyföld őshonos lakosai nem szólhatnak bele sorsuk alakulásába, mert a román politikai elit diszkriminatív módon magából indul ki a követelésük értelmezése során, és meggyőződése, hogy amikor területi autonómiát követelnek, akkor az elszakadást készítik elő, magyarán hazudnak. És mellesleg: zárjanak be, de diszkriminatívnak érzem, hogy nem vethetem fel a külső önrendelkezés kérdését, minekutána a román hatalom nem tartotta be azokat a szerződéseket, amelyeket Erdély kézre kerítésekor tett, ellenkezőleg, minden lehetséges alkalommal diszkriminatív módon népem elüldözésén vagy eltüntetésén munkálkodott, amikor a nemzetközi helyzet megengedte (mely gyakorlatot azóta sem tévesztették szem elől a vezető politikusok). Tele tudnám írni ezt a lapszámot diszkriminációs sérelmeimmel (az egyetemünk elrablásától egészen a székelyföldi magyarverésekig), de attól tartok, sem a Diszkriminációellenes Tanács, sem az írás címére a fejét esetleg érzékenyen felkapó Brüsszel nem rugaszkodna neki az elolvasásának, és nem vizsgálná ki ügyemet, hogy segítsen, ahogyan az megígértetett. Hiszen, engedtessék meg nekem, de az egész létünk csupa diszkrimináció, ezt ezennel elpanaszolnám, elvégre így csak megértik, akiknek kell. Még csak egyet végezetül: alulírott úgy érzem, diszkrimináció, hogy az erdélyi magyarság érdekeit képviselni hivatott szerveződés figyelmen kívül hagyja az erdélyi magyarság érdekeit és véleményét, kizárva a döntéshozatalból, mi több, ellene dolgozik nap mint nap, részévé válva a diszkrimináció fő forrásának, a román hatalomnak. És nem kevésbé diszkriminatív az sem, hogy a csonkaországi, az RMDSZ-hez hasonlóan hatalombitorló politikai csőcselék kirekeszt a nemzet kötelékéből verbálisan és tettekkel egyaránt, csendesen közreműködve a hajdani Magyarország romjain felépült és ezért annak őshonosait gyűlölő utódállamok vezetőinek beolvasztó törekvéseivel. Ami nem kis diszkrimináció, hanem nagy. És ez még mind semmi. Gondoljanak bele: vannak erdélyi magyar homoszexuálisok, erdélyi magyar cigányok és erdélyi magyar zsidók. Akkor mit mondjanak ők?! És akkor mi most mind hova forduljunk, kérem?
Bagoly Zsolt
|