Az egyház és az emberi jogok

Eva Maria Barkinak Csíkszentdomokoson elhangzott beszéde (2007. május 25.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Köszönöm a megtisztelő meghívást, örülök, hogy ismét Székelyföldön lehetek.
Már sok beszédet tartottam, de a mai nap valami különleges. Egy nap a Csíksomlyói Búcsú előtt, Márton Áron szülőfalujában ilyen nagyszerű hallgatóság előtt, különösen ünnepélyes hangulat, maestoso atmoszféra érezhető. Csíksomlyó szent helye mellett közelebb vagyunk az éghez és talán mélyebben és világosabban látjuk a dolgokat.
Ez a különleges helyzet késztet engem arra, hogy más szemszögből közelítsek a magyarság, Erdély és Székelyföld önrendelkezésének kérdéseihez. Eddig mindig az állami és nemzetközi jogrendszerekről, a politikusok feladatairól beszéltem, most pedig szeretném az egyház szerepét ebben a kérdésben felmutatni, és ebben gondolom, hogy Csíksomlyónak kiemelkedő jelentősége van.
Mit jelent nekünk Csíksomlyó, mit jelent a Csíksomlyói Búcsú?
Eddig csak egyszer volt lehetőségem részt venni – az első kitiltásom előtt – ezen a mindenki számára felejthetetlen, megható eseményen. Hallani, látni és érezni lehet, hogy itt dobog Székelyföld szíve, innen szállnak fel az égbe a magyar imádságok és remények, remények és imádságok egy jobb jövőért nemcsak Székelyföldön, hanem az egész Kárpát-medencében. Azok, akik még mindig nem vették észre vagy nem akarják észrevenni, milyenek a magyarság legégetőbb, legfájóbb gondjai, jöjjenek ide, és ők is látni, hallani és érezni fogják a nép kétségbeesett és áhítatos könyörgését. A magyarság tragédiája itt kézzel fogható.
De Csíksomlyó nemcsak a fájdalom kifejezésének a helye, hanem – és ez a legfontosabb – a hitnek a központja. Legfontosabb azért, mert meggyőződésem, hogy – ha pozitív eredményt akarunk elérni – annak első feltétele a hit. Hit nélkül semmi sem megy. A hit, az imádság nemcsak az egyes ember életében, hanem egy nemzet, egy nép életében is szükséges. Ha nem tudunk hinni, nem fogjuk elérni célunkat.
Csíksomlyó emiatt a nemzeti egység és a nemzeti megújulás szimbóluma. Azonkívül Csíksomlyó helyesen mutatja az egyház fontos feladatát a mai világban és ezzel Csíksomlyó fontossága európai dimenziót is kap.
A katolikus egyház itt azt a szerepet tölti be, amelyet az állami szervek elmulasztanak. Lelki és szellemi támogatást ad, célt mutat és segít az útkeresésben a cél elérésének érdekében.
Sokan kifogásolják, ha az egyház nemcsak vallási, hanem politikai kérdésekkel is foglalkozik, mert ez ellentmond az állam és az egyház elválása elvének, amelyre a nyugati demokráciákban nagyon figyelnek. Ez az elv egyre inkább korszerűtlen, anakronisztikus. Állam és Egyház ugyanahhoz az emberhez fordulnak – idem civis et christianus –, mindenki állampolgár és keresztény egyszerre, azonosak a ténybeli problémák és az életterületek, amelyeken a hivők kötelességeiket és az állampolgárok hitüket élik.
Az egyház szerepe az önrendelkezési küzdelemben nélkülözhetetlen, és remélem, hogy ezt a szerepet még tovább fogja építeni.

A katolikus egyház és az emberi jogok
Milyen segítség várható a katolikus egyháztól önrendelkezési harcunkban?
Mi köze az egyháznak az emberi jogokhoz? Van-e összefüggés az emberi jogok és a kereszténység között? Milyen álláspontja van a katolikus egyháznak az alapvető emberi jogokról, konkrétan a politikai emberi jogokról, a nemzetek és népek jogairól? Egybeesik a keresztény értékrend az alapvető emberi jogokkal?
Nézzük meg, mit mond a katolikus egyház a mi nemzeti problémáinkról és velük összefüggő nemzetközi jogról.
A magyar kérdésben konkrétan az önrendelkezési jog aktuális, hiszen minden népnek jár. Mivel a magyarság jogi értelemben nem kisebbség, nem nemzetrész és nem közösség, hanem nép, úgy a magyarságnak is jár az önrendelkezés. Az önrendelkezési jog természetjogon alapul, tehát nem az emberi autoritás alapján érvényesül, hanem attól függetlenül, fenntartás nélküli kötelezettséget követel.
Az önrendelkezési jog, amely 1966-ban a Polgári politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában az első cikkelyben szerepel, és ezzel kodifikált nemzetközi normává vált, így szól:
„Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.”
Ez a jog tehát alapvető szabadságjog és minden demokrácia feltétele, önrendelkezés nélkül, kollektív szabadság nélkül nem lehet demokráciáról beszélni.
A keresztény tan a szabadság és felelősség elvén alapul, tehát ilyen értelemben egybeesik a természetjoggal. A szabadsághoz való jog elválaszthatatlan kapcsolatban van az emberi méltósággal.
A II. világháború után az emberi jogok védelme először a történelemben a nemzetközi államközösség kötelességévé vált, először az ENSZ alapokmányában és az ENSZ Általános Emberi Jogi Nyilatkozatában. A katolikus egyház integrálta az elidegeníthetetlen emberi jogok és alapvető szabadságjogok elvét a katolikus szociális tanba. 1963-ban XXIII. János pápa a Pacem in terris enciklikában átvette az emberi jogok védelmét, azóta a katolikus egyház az emberi jogok védelmének szószólója. Ebben az enciklikában a pápa először szól nemcsak a katolikusokhoz, hanem minden jóakaratú emberhez.
A Pacem in terris enciklikában a pápa azt nyilatkozta, hogy földi békét csak úgy lehet teremteni, ha lelkiismeretesen betartjuk az Isten által teremtett rendet. Ebben az enciklikában először foglalkozott azon nemzetcsoportok problémáival, amelyek más határok között élnek.
A Populorum progressio enciklika, amelyet a pápa 1967-ben adott ki, hangsúlyozza az emberi jogok jelentőségét nemzetközi szinten, és követeli minden nép identitásának tiszteletben tartását, történelmi és kulturális téren egyaránt.
„Minden népnek joga van a közös asztalnál helyet foglalni, és nem szabad kint az ajtó előtt feküdnie, mint Lázár, mialatt a kutyák jönnek és nyalogatják a fekélyeit.”
János Pál pápa enciklikái abban jelentősek, hogy egyrészt a szociális igazságosságot és a szociális élet védelmét hangsúlyozzák, másrészt – és ez az aspektus a mi témánkban fontos – hogy az emberi jogok nemcsak személyi jogoknak minősülnek, hanem a népek és a nemzetek jogai is. Tehát a katolikus egyház elismeri a kollektív jogokat, amelyek ilyen formában semmilyen nemzetközi egyezményben nem szerepelnek, hanem csak az Európa Tanács 1203-as rezolúciójában. Ez a híres rezolúció, amelynek az elismerését a magyar külpolitika Romániától követelte, és amelyet Iliescu egy személyes levélben elismert Románia Európa Tanácshoz való csatlakozása előtt, és utána érvénytelennek nevezte.
II. János Pál pápa az igazságosság és a biztonság elemei mellett hangsúlyozta a szabadsághoz való jogot.
Különösen figyelemre méltó 1989-es újévi üzenete, amelyben az önrendelkezési jog terén először láttunk áttörést Európában.
Ebben az újévi üzenetben a szentatya kizárólagosan a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozik, és a kisebbségekkel. Békét teremteni, a kisebbségeket respektálni, ez a címe. A pápa ismét hangsúlyozza a kollektív jogokat és a kollektív identitáshoz való jogot, amely akkor is megillet egy népet, ha ez a csoport más nép közös értékei ellen cselekedett. Ezzel egyidejűleg elutasítja a kollektív bűnösség elvét.
Erre az újévi pápai üzenetre a magyar külügyminiszter egy ugyanolyan feltűnő és figyelemre méltó, az ENSZ Emberjogi Bizottsága előtti beszédben reagált, és idézte a pápai üzenetből az erdélyi magyarság helyzetére vonatkozó problémákat. Feltűnő és figyelemre méltó azért, mert ez a kommunista rendszer alatt történt, a külügyminiszter Horn Gyula volt. Ilyen beszéd az ENSZ keretében magyar részről a rendszerváltás után sohasem hangzott el.
II. János Pál pápa az 1999-i és a 2004-i újévi üzeneteiben is az emberi jogokkal mint békebiztosító eszközökkel foglalkozik. „Az igazi béke titka az emberi jogok tiszteletben tartásában rejlik. A béke szilárd és tartós alapja, ha a közérdek elsőbbséget kap. Ha ezzel szemben az emberi jogokat elhanyagolják vagy semmibe veszik, az egyéni érdekek felülmúlják a közérdeket, kétségtelen, hogy felülkerekedik az instabilitás, a lázadás és erőszak.”

A katolikus egyház másik értékalapja az emberi méltóság
Mind II. János Pál pápa, mind a mostani Szentatya foglalkozik az alapvető politikai és emberi jogokkal is, mert a különböző emberi jogok összefonódnak egymással, s egyetlenegy szubjektum többfajta dimenziójának kifejezéséről van szó, és ezt a szubjektumot személynek nevezzük.
Az emberi jogok védelme és oszthatatlansága döntő szerepet kap a népek és nemzetek fejlődésében mind az egyéni, mind a kollektív jogok esetében.
A katolikus egyház tehát foglalkozik a politikai jogokkal, a béke megőrzésével és ezzel kapcsolatosan a nemzetközi joggal is.
II. János Pál kijelentette, hogy a béke és a nemzetközi jog szoros összefüggésben van: „A jog előmozdítja a békét. A jog az első út, amelyen járni kell, ha békét akarunk. A népeket nevelni kell a jog betartására.” A jog mellett a Szentatya kiemelte az erkölcsi elvet is, hiszen a békéhez szükséges az erkölcsi rend betartása is. Sok dolog, ami jogilag elfogadott, nem biztos, hogy erkölcsileg is elfogadható. A mai Magyarország ennek a példája.
A jelenlegi Szentatya, XVI. Benedek még tovább megy, és még jobban kihangsúlyozza az állam alapjául szolgáló keresztény értékeket, összefüggést teremt a keresztény értékrend és az állampolitika között.
XVI. Benedek pápa mint Ratzinger bíboros és a katolikus kongregáció prefektusa a következő nagy horderejű kijelentést tette: „Az állam létének a feltétele, hogy alapszerkezete keresztény értékeken alapuljon. Ha ezt nem tartjuk be, és nem tanulunk abból, hogy a demokrácia a kereszténység felé és a kereszténység a szabad demokratikus állam felé irányuljon, biztosan »el fogjuk játszani« a demokráciát. Az államnak be kell látnia, hogy létezik egy olyan igazság, amely nem válhat konszenzus tárgyává, hanem az igazság a konszenzus előtt van és a konszenzust csak lehetővé teszi.” Más szavakkal: A keresztény értékrend az állam létének a feltétele. Az államnak el kell ismernie ezt az elvet, különben szét fog esni.
Miért tartottam fontosnak, hogy a katolikus egyház álláspontját ismertessem a politikai, a nemzetközi és az alapvető emberi jogokról?
Helyesnek tartom, hogy a katolikus egyház foglalkozik az alapvető politikai kérdésekkel, amelyek az állam és az egyén, az állam és egy népcsoport, valamint a népek közötti viszonyt érintik.
A katolikus egyház az autonómiai, önrendelkezési küzdelmekre is választ ad. Egyszerű választ: Tisztelni kell az erkölcsi értékeket. Az igazság nem kompromisszum tárgya. Az igazság mindennek az alapja. A Székelyföld jogos, erkölcsileg is megalapozott, igazságos követeléseit a katolikus egyház, a Vatikán is támogatja.
Az én személyes tapasztalataim szerint a Vatikán azon államokhoz tartozik, amelyek mindig pozitívan, konstruktívan és nagy figyelemmel kísérték tevékenységemet a magyar kérdésben. Ellentétben az Európai Unió véleményével, amely szerint Romániában nincs magyar probléma.
Fontosnak tartom továbbá azt, hogy itt is, Erdélyben, Székelyföldön az egyházak foglalkozzanak hangsúlyozottabban az alapvető politikai jogokkal. Az egyházaknak azért is kiemelkedő szerepük van ebben a vonatkozásban, mert az emberek már csak az egyházban bíznak. Ez nemcsak a kommunizmus alatt volt így, hanem most is így van. És érthető is.
Az a szervezet, amely érdekképviseletnek nevezi magát, egyáltalán nem a nép érdekeit tartja szem előtt, és nem képviseli a magyarság érdekeit. Hiányzik egy erős, hiteles, határozott képviselet. Amikor utoljára itt jártam, Csíkszeredában, a Makovecz-templomban, meghallgattam a püspök úr prédikációját, amelyben kitért arra, hogy hiányzik a vezér, aki a népet kivezeti a válságból. Hiányzik a vezér, aki nem karrierista, hanem a magyarság érdekeit szolgálja. Igaza van. A püspök úr ezzel rávilágított arra a problémára, hogy miért akadt el az önrendelkezési küzdelem. Keressünk egy személyt, aki lendületbe hozza az önrendelkezési harcot, aki tiszta, bölcs, karakteres, határozott, elszánt és nem zsarolható. Vajon az egyházi körökben lehet találni ilyen személyt!?
Az erdélyi egyházak említett feladatai és kihívásai európai dimenziót is kaphatnak. Európa és főleg az Európai Unió már búcsúzik a kereszténységtől és a keresztény értékektől. Az Európai Unió megtagadja Európa keresztény gyökereit és visszavonja azokat az alapvető emberi jogokat, amelyek az egyént megilletik. A kollektív jogokat, a nemzetiségi jogokat mint önrendelkezési jogot, vagy a jogot a hazához az EU egyáltalán nem ismeri el. Az EU – és ezzel Európa – erkölcsi és politikai válságba sodródott. Brüsszelben veszélyes eróziós tünetek mutatkoznak.
Az Emberi Jogok Chartája, de az EU alkotmánytervezete is azt mutatja, hogy nagyon távol kerültek a keresztény-görög hagyománytól. Nem akarom részletezni, hiszen ez egy külön előadás témája lenne.
Csak 2 pontot szeretnék kiemelni:
Az előbb említett két okmányban nem találkozunk azzal a szóval, hogy: Isten. Nem találkozunk a kollektív jogokkal, a hazához való joggal vagy a népek, nemzetek jogaival.
És különbséget tesz ember és személy fogalma között, ami azt jelenti, hogy szabad utat enged az abortusznak és talán az eutanáziának is, mert csak a személyt illetik meg az emberi jogok.
Kedves Barátaim!
Én azt gondolom, hogy ismét szükséges lenne, hogy Európa innen, a magyarságtól kapjon új impulzust. Mint már többször a történelemben. Itt van a regionalizmus és autonómia bölcsője, itt gyakorolták először a vallásszabadságot, Rákóczitól jött az impulzus a francia forradalomhoz, az 1848-as forradalom végett vetett az abszolutizmusnak, az 56-os szabadságharc véget vetett a kommunizmusnak.
Most is változásra van szükség. Két dologban:
Be kell fejezni az első világháborút. Be kell fejezni a még mindig befejezetlen békét. Helyre kell tenni a jogokat.
Európai szinten vissza kell állítani a keresztény-görög értékrendet. Szükség van a megújulásra. Érvényteleníteni kell a kereszténység lefokozását. Ismét védeni kell Európát, ismét menteni kell Európát.
Ehhez kell az egyház segítsége. A holnapi Csíksomlyói Búcsún könyörögjünk Szűz Máriához, hogy mutassa meg az igazi utat. Biztos vagyok benne, hogy segítségünkre lesz.
Imádkozzunk érte.

Eva Maria Barki

Kattintson a képre

Kapcsolódó cikk:

Eva Maria Barki: A revízót és a széles körü autonómiát is követelni kell !		2007.06.01. 16:24
Cikk 2005-ből: Az EU még a jelenlegi autonómiák státuszát is veszélyzeteti ! 2005.06.13. 14:15 Beszélgetés Eva Maria Barki nemzetközi jogásszal. Tovább >>