Eva-Maria Barki kifejtette, sem az erdélyi magyarság, sem a Székelyföld sorsa az önrendelkezés tekintetében nem javult. Az RMDSZ 1994-ben a brassói kongresszuson átlépte a Rubicont, kinyilvánította a magyarság többlépcsős autonómiaigényét, de később bebizonyosodott, a szövetség a hatalmi pozíciók megőrzését többre tartotta saját programjánál. Zavart okoz e küzdelemben az is, hogy valójában mindenki mást gondol az autonómiáról, és ráadásul még a legradikálisabb elképzelések sem léptek túl a belső autonómiakövetelésen. A dolgok már a kezdet kezdetén rosszul indultak, a romániai magyarság kisebbségként határozta meg önmagát, a nemzetközi jog ellenben csak a népek önrendelkezéshez való jogát fogadja el és támogatja. Nem jó az sem, hogy legmerészebb és legtávlatosabb célja a romániai magyarságnak a belső autonómia.

Ha keveset követelünk, az gyengíti a tárgyalási pozíciónkat. Aranyszabály: hasonló esetben a közösség vezetőinek — ahogyan ezt a dél-tiroliak is tették — a maximumot, azaz a külső önrendelkezést kellett volna zászlajukra tűzniük. Elismerte, ezt csak határozott és kemény anyaországi támogatással lehetett volna nemzetközi fórumokon képviselni, ami esetünkben — sajnos — nem létezik. S nincs erős belső akarat sem az önrendelkezés kiharcolására, a politikusok kerülik a számukra kényes kérdést, a népakarat meg egyelőre erőtlen. A belső népszavazás — melyet a Székely Nemzeti Tanács bonyolított le — igen fontos lépés volt ezen az úton, de nem elég. Az erdélyi, székelyföldi magyarságnak tudomásul kell vennie, hogy politikusai félrevezették, az Európai Unió nem autonómiapárti, ha tőle függne, az älandi és dél-tiroli autonómiákat is felszámolná, mert célja egy egybemosódó, multikulturális, a globalizációt befogadó Európa megteremtése.

Eva-Maria Barki leszögezte: az autonómiát nem adják, azt ki kell harcolni. Jó lenne, ha a magyarság nem késné le a második, Európában épp most érlelődő önrendelkezési hullámot, mikor is Koszovó, Írország, Skócia, Montenegró követeli önállóságát. Mert ma már világos, elszalasztotta a kilencvenes évek hasonló folyamatát, amikor a szlovákok, észtek, lettek, litvánok, szlovének, horvátok stb. nyerték vissza önálló államiságukat.

Egy nép, ha nagyon akar valamit, eléri — jelentette ki, össze kell gyűlni — nem egyszer, nem is kétszer, hanem mondjuk havonta vagy hetente. Ha több tízezer ember következetesen követeli az önrendelkezést, az önállóságot, a csatlakozást vagy az autonómiát — illő lenne már azt is eldönteni, hogy valójában mit akarunk —, akkor annak sikerülni fog — fejtegette előadásában a nemzetközi jogász.

Simó Erzsébet, Háromszék

Kapcsolódó cikkek:

  A ditrói kultúrház nagytermében a figyelő hallgatóság előtt köszönthette Bardócz Ferenc polgármester a helyi Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács meghívására előadást tartó Eva Maria Barki nemzetközi jogászt.

Barki asszony a „merjünk kicsik lenni" helyett a „merjünk nagyok lenni" üzenetet hirdetve, az európai önrendelkezési formákat, autonómiákat ismertette, kiemelten a dél-tiroli helyzetet, de szóba kerültek Gibraltár, a koszovói, skóciai stb. törekvések, illetve a nagy keleti szomszéd darabokra hullása után a krími tatárok újabb gyökéreresztése is.

A más népek törekvéseit és eredményeit ecsetelő példákból a hallgató megállapíthatta, hogy esetünkben hiányzik az igazi vezető, a rátermett, az önzetlen, a zsarolhatatlan. Azt is megjegyezhette, hogy Székelyföld önrendelkezésének elnyeréséhez elsősorban az itt élő őshonosok összefogására van szükség, de nem hiányozhat az a melléállás sem a magyar kormányok részéről, amire az osztrák kormány vállalkozott Dél-Tirol esetében.

– Mindenkinek joga van a szabadsághoz. Vissza kell állítani a jogot. Ez a szülőföld törvénye. Csakhogy akarni is kell! Az autonómia megadása minden ország belügye. Az önrendelkezés ellenben más minőség, annak kivívásában már lehet nemzetközi segítségre is számítani – hangsúlyozta többek között az előadó.

A hozzászólásokból kiviláglott: szükség van a bátorításra. Az agymosások túl nagy kárt okoztak az itt élők tudatában, ennek is köszönhető, hogy a szabadságtörekvéseknek még meglehetősen gyenge a támogatottsága, kevesen vannak, akik ki mernek állni, meg mernek jelenni akár egy-egy önrendelkezést követelő rendezvényen is. Márpedig erőnk ilyenképpen való megmutatása nélkül aligha ejtünk gondolkodóba bárkit is, jogos igényeinkkel kapcsolatosan.

Hosszú úthoz kívánt erőt, kitartást és bátorságot búcsúzó szavaiban Eva Maria Barki, hangsúlyozva, hogy őt ki lehet tiltani Romániából, de a székely népet nem lehet kitiltani szülőföldjéről.

Bajna György, Hargita Népe

  A ditrói kultúrház nagytermében a figyelő hallgatóság előtt köszönthette Bardócz Ferenc polgármester a helyi Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács meghívására előadást tartó Eva Maria Barki nemzetközi jogászt.

Barki asszony a „merjünk kicsik lenni" helyett a „merjünk nagyok lenni" üzenetet hirdetve, az európai önrendelkezési formákat, autonómiákat ismertette, kiemelten a dél-tiroli helyzetet, de szóba kerültek Gibraltár, a koszovói, skóciai stb. törekvések, illetve a nagy keleti szomszéd darabokra hullása után a krími tatárok újabb gyökéreresztése is.

A más népek törekvéseit és eredményeit ecsetelő példákból a hallgató megállapíthatta, hogy esetünkben hiányzik az igazi vezető, a rátermett, az önzetlen, a zsarolhatatlan. Azt is megjegyezhette, hogy Székelyföld önrendelkezésének elnyeréséhez elsősorban az itt élő őshonosok összefogására van szükség, de nem hiányozhat az a melléállás sem a magyar kormányok részéről, amire az osztrák kormány vállalkozott Dél-Tirol esetében.

– Mindenkinek joga van a szabadsághoz. Vissza kell állítani a jogot. Ez a szülőföld törvénye. Csakhogy akarni is kell! Az autonómia megadása minden ország belügye. Az önrendelkezés ellenben más minőség, annak kivívásában már lehet nemzetközi segítségre is számítani – hangsúlyozta többek között az előadó.

A hozzászólásokból kiviláglott: szükség van a bátorításra. Az agymosások túl nagy kárt okoztak az itt élők tudatában, ennek is köszönhető, hogy a szabadságtörekvéseknek még meglehetősen gyenge a támogatottsága, kevesen vannak, akik ki mernek állni, meg mernek jelenni akár egy-egy önrendelkezést követelő rendezvényen is. Márpedig erőnk ilyenképpen való megmutatása nélkül aligha ejtünk gondolkodóba bárkit is, jogos igényeinkkel kapcsolatosan.

Hosszú úthoz kívánt erőt, kitartást és bátorságot búcsúzó szavaiban Eva Maria Barki, hangsúlyozva, hogy őt ki lehet tiltani Romániából, de a székely népet nem lehet kitiltani szülőföldjéről.

Bajna György, Hargita Népe

 2007.06.08. www.fuggetlenseg.hu

Străchinaru kitiltaná Eva Maria Barkit

Eva Maria Barki, Ausztriában élő nemzetközi jogász Romániából való kitiltását kezdeményezi Petre Străchinaru demokrata képviselő. A hivatalos eljárás elindítását pártja parlamenti csoportjában és állandó bürójában javasolja. Indoklása szerint Eva Maria Barki nyilatkozatai veszélyeztetik Románia területi épségét, és sértik az alkotmányos rendet. A nemzetközi jogász május végén tartott előadást Sepsiszentgyörgyön Székelyföld területi autonómiájáról. Itt egyebek mellett azt hangoztatta, hogy az autonómiát nem megadják, hanem ki kell harcolni, különböző megmozdulásokat kell szervezni, és beadványok sorozatát kell hazai és nemzetközi fórumokhoz intézni. Străchinaru értelmezése szerint Barki asszony az autonómia fogalmát túlhaladva függetlenség kivívására buzdította a székelységet, és ez véleménye szerint veszélyes játék lehet. Eva Maria Barkit már két ízben — 1994-ben és 1998-ban — kitiltották Romániából. Akkor szintén az autonómiaformákról tartott előadásait kifogásolta a román hatalom. A hivatalos eljárás elindítását pártja parlamenti csoportjában és állandó bürójában javasolja. Indoklása szerint Eva Maria Barki nyilatkozatai veszélyeztetik Románia területi épségét, és sértik az alkotmányos rendet. A nemzetközi jogász múlt hétfőn tartott előadást Sepsiszentgyörgyön Székelyföld területi autonómiájáról. Itt egyebek mellett azt hangoztatta, hogy az autonómiát nem megadják, hanem ki kell harcolni, különböző megmozdulásokat kell szervezni, és beadványok sorozatát kell hazai és nemzetközi fórumokhoz intézni. Străchinaru értelmezése szerint Barki asszony az autonómia fogalmát túlhaladva függetlenség kivívására buzdította a székelységet, és ez véleménye szerint veszélyes játék lehet.

(forrás:Háromszék)