Még ebben a hónapban eldőlhet a koalíció sorsa. A Híradó információi szerint a szabaddemokraták már májusban meghozták az elvi döntést, hogy kilépnek a kormányból, ha rövid időn belül nem tudnak megállapodni a többbiztosítós rendszer, a villamosenergia-privatizáció, az ingatlanadó és az oktatási reform folytatásáról. Ha ugyanis ebben a hónapban nem fogadja el ezeket a kormány, akkor nem kerülhet szeptemberben a parlament elé, tehát megint hónapokat, esetleg éveket csúszhatnak a reformok. A televíziós hírműsor úgy tudja, most valóban szakítópróba előtt állhat a kormánykoalíció. A szabad demokraták pénteki egri sajtótájékoztatóján Kóka János pártelnök szavai már sejtették, hogy az eddigieknél határozottabban akarják képviselni álláspontjukat a reformok ügyében. „Kötelességünk a reformok továbbviteléről gondoskodni, ez a mi missziónk a koalícióban. Az, hogy a 194 szavazat, hogy jön ehhez össze, a 174 a 20 liberális szavazat mellett, az a koalíciós partner felelőssége” – mondta a pártelnök. Az SZDSZ-ben a legfőbb téma az, hogyan lehetne elérni a megegyezést az MSZP-vel a reformok felgyorsításában. Állítólag Horn Gábor feladatként kapta, hogy dolgozzon ki különféle forgatókönyveket a helyzet megoldására. Vannak olyan szabaddemokrata képviselők, akik azt mondják: ha nem sikerül meggyőzni a szocialistákat, ki kell lépni a koalícióból. Annál rosszabb ugyanis szerintük nem történhet, ha megállnak félúton, és a reformoknak csak a hátrányait érzékelhetik az emberek, mert az előnyök csak később jönnek. Ezt igazolhatja, hogy a Híradó információi szerint Kóka Jánosnak hosszú listája van arról, hol akadtak meg a reformok, leginkább a szocialisták kerékkötése miatt, de az igazi szakítópróbát három témában látják: ezek: az egészségügy, a villamosenergia privatizáció és az oktatás. A Híradó értesüléseire szocialista kormányzati körökben úgy reagáltak, hogy ez egy játszma, és az SZDSZ emeli a tétet, de komolyan kell venni őket. Nyakó István, a szocialisták szóvivője viszont azt mondta: jelét sem látják, hogy az SZDSZ felbontaná a koalíciót. „Azt gondolom, ha bármilyen problémája lenne az SZDSZ-nek, megvitatandó kérdése, akkor egy ilyen fórumon lehetne felvetni, de még egyszer ki kell hogy ábrándítsam önöket, nem volt ilyen kérdésről szó” – mondta Nyakó. A szóvivő kifejtette: a reformokra a szocialisták szerint is szükség van, de negatív példaként említette az egészségügy átalakítását; szerinte a gyorsaság nem mehet a minőség rovására. (hirado.hu) Szakad a koalíció? Torkos Matild 2007. június 4. 0:01 Magyar Nemzet Sajtóhírek – pontosabban jól átgondolt kiszivárogtatások – szerint az SZDSZ ultimátumban követeli az MSZP-től a reformok felgyorsítását, különben kilép a koalícióból. A szabad demokraták azt akarják, hogy a kormány azonnal döntsön a több-biztosítós modell bevezetésének felgyorsításáról. Hozzácsapták még az igénylistához a villamosenergia-privatizációt, az ingatlanadót és az oktatási reformot is, nehogy kilógjon a lóláb. Első ránézésre úgy tűnik, az SZDSZ mintha politikai sikert akarna kovácsolni abból, amit Molnár Lajos ámokfutásával okozott a magyar egészségügy „megreformálásában”. Ne feledjük: a megszorítócsomag – Molnár állítása szerint – szervesen illeszkedett a több-biztosítós modellhez, amelyre olyan nagyon vár az SZDSZ mellett még vagy féltucatnyi biztosítótársaság. Most, hogy a választók bizalmát vészes mértékben elveszítő MSZP-ben Gyurcsány pozíciója is gyengülni látszik, ráadásul a több-biztosítós modellnek az MSZP-ben sincs egyetlen számottevő pártolója sem, fennáll a lehetősége, hogy az SZDSZ által kierőszakolt Molnár-féle reformról kiderül: sok hűhó volt a nagy semmiért. Nem lehet kizárni persze azt sem, hogy a tüntetések szétverését támogató SZDSZ-eseknek valóban büdös lett valami miatt a koalíció, még ha úgy tűnik is: nagyon nincs ellenükre. Az azonban tény: soha nem volt még ekkora a veszély, hogy a párt eltűnik a süllyesztőben, ma már a szabad madarak fővárosi fészkét a fideszesek mellett a szocialisták is ott fúrják, böködik, ahol csak tudják. A párt a közvélemény-kutatók jelentései szerint hónapok óta a parlamenti küszöb alatt tanyázik, nem segített rajta az izgalmas pártelnök-választási színjáték sem. Azzal, hogy bejött a papírforma, és Kóka lett a király, ráadásul a kihívó herceg, Fodor is behódolt egy miniszteri tárcáért cserébe, a maradék érdeklődés is elillant a párt iránt. A szabad madarak ma szürkébbek és unalmasabbak, mint eddig bármikor. Ilyen körülmények között nehezen hihető, hogy az SZDSZ céljait maximálisan kiszolgáló kormányfőt épp Kóka János, az SZDSZ Gyurcsánya döfje hátba. Az SZDSZ-esek nem véletlenül időzítették az állítólagos ultimátumuk kiszivárogtatását mostanra. Vélhetően Gyurcsánynak akarnak segíteni. Azért, hogy a koalíció felmondásával való „zsarolás” eljátszásával ugyanazt a hatást érjék el, amit tavaly ősszel a Fidesz ért el – szándéka ellenére – az ultimátumával, hogy tudniillik összezárjanak Gyurcsány mellett ismét a szocialista képviselők. Bár Orbán szándéka az is lehetett tavaly ősszel: bukjanak egyszerre a szocialisták, ha nem is most, de Gyurcsánnyal együtt mindannyian, és akkorát, hogy hosszú ideig ne bírjanak felállni. Gyurcsány veszíteni látszik politikai hatalmát a pártban: hiába ünnepeltették meg holdudvari publicistáikkal az őszödi „igazságbeszéd” egyéves évfordulóját, a frakciót tavaly májusban még Gyurcsány cinkosává züllesztő trágár szónoklat mára elvesztette mágikus hatását. Az SZDSZ-esek lehet, hogy tényleg azt gondolják: még ki tudják zsarolni a szocialista frakcióból a nagy haszonnal járó több-biztosítós rendszer jövő évi bevezetését. Ha az SZDSZ reformőrületeinek keresztbe fekvő szocialisták közül néhányan úgy vélik, hogy előre hozott választások nélkül könnyen lecserélhetik Gyurcsányt is másra, könnyen tévedhetnek. Gyurcsány háta mögött ott áll a Kóka vezette SZDSZ is. És nem tudni pontosan azt sem, az MDF politikai kiszámíthatatlansága felett most éppen ki diszponál. Így válik érthetővé az MSZP szóvivőjének, Nyakó Istvánnak az ügy kapcsán kiadott nyilatkozata, miszerint szombaton „találkozott a két párt elnöke, de Kóka János egy szót sem ejtett arról, hogy lenne SZDSZ-es ultimátum”. Világos: vajon miért is szólt volna erről Kóka? Hiszen az ultimátum nem is Gyurcsánynak szólt. Még az is lehet, hogy együtt találták ki az egészet.

www.mno.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés