Kapcsolódó cikkek:Eva Maria Barki beszédei

Beszélgetés Eva Maria Barki nemzetközi jogásszal

– Erdélyben politikai és civil szervezetek a romániai magyarság megmaradásának egyetlen esélyeként a széles körű autonómia megteremtését tartják. Erről több rendezvényt, értekezletet is tartottak az elmúlt időszakban. Az Európai Parlament, illetve az Európai Unió háza tájáról viszont nem érkezett határozott biztatás a kárpát-medencei magyarság számára. Az elfogadott határozatok kétértelműek: az unió úgy szeretné védeni a kisebbségek jogait, hogy lehetőleg ne sértse a többségi nemzet „érzékenységét”. Ön hogyan látja ezt?       – Nagy hiba lenne az Európai Uniótól segítséget várni. Igazi, széles körű autonómiához az Európai Uniótól a legcsekélyebb támogatás sem fog jönni. Azok, akik ezt megígérik, vagy ilyen reményt keltenek, nem mondanak igazat. Az Európai Unió Alapvető Jogok Kartájában vagy az EU alkotmányában nincsenek biztosítva a nemzeti kisebbségek jogai, legkevésbé az autonómiához, az önrendelkezéshez való jog. A nyugati népcsoportok, elsősorban a baszkok, katalánok és a korzikaiak közös beadványban tiltakoztak az EU alkotmánya ellen. A magyarok, sajnos, nem csatlakoztak ehhez a határozathoz. Sokan úgy tartják, hogy az Európai Unióban a most létező autonómiák is veszélyben vannak. Elhallgatják, hogy a dél-tiroli kormány szívós közbenjárására és kemény osztrák támogatás révén az utolsó pillanatban sikerült elhárítani azt a keresetet, amelyet az EU bizottsága készített a dél-tiroli autonómia kérdésében. Az Európai Unió azt kifogásolja, hogy a dél-tiroli autonómia ellentmond az esélyegyenlőség elvének. Szándékosan feledtetni akarják, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösség több jogot élvezhet, mint a többség. Az EU jogrendjében a népcsoport védelme nem kapott helyet, de olyan fogalmak sem, mint haza vagy a nemzeti identitás. A cél a globalizált világ multikulturális identitása.       – Június 4-én emlékeztünk a Trianoni Békediktátum 85. évfordulójára. A több mint egy emberöltő óta bekövetkezett határrevíziók következményei közismertek a magyarság életére. Ön szerint a kárpát-medencei magyarságnak sikerült-e feldolgoznia a mérhetetlen traumát, belenyugodott-e sorsába? Esély lehet-e arra, hogy magyar politikusok újra szóba hozzák a békediktátumok érvényességének kérdését?       – Ami Trianonban történt, és ami azt követően, 85 éve történik, az az önrendelkezési jog súlyos megsértése. Önrendelkezési jog nélkül nem lehet a szabadságjogokkal és a demokratikus politikai jogokkal élni. Ide tartozik a hazához való jog, és az embereknek azon joga, hogy szabadon megválaszthassák a politikai rendszert, amelyben élni szeretnének. Nem véletlen, hogy az ENSZ mindkét emberi jogi egyezményében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményében, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Egyezmény 1. cikkelyében rögzítve van az önrendelkezési jog, amely valamennyi EBESZ záródokumentumban és számtalan ENSZ határozatban is alapvető szerepet kap. Trianonba nem lehet belenyugodni, ezt nem lehet feldolgozni: a magyarságnak nap, mint nap szembe kell néznie a megalázó helyzettel, amely hosszú távon nem javul, hanem rosszabbodik. Amíg Erdélyben magyarok élnek, ez a trauma fennmarad. A békediktátumok felülvizsgálatának esélye 1990 után megvolt, amikor Európa újjárendezése alkalmával ismét megkeverték a kártyákat, és számtalan határt újrarajzoltak. Azok a népek kapták meg szabadságukat és függetlenségüket, amelyek élén nem reálpolitikusok, hanem államférfiak voltak. A kelet-németek, litvánok, lettek, észtek, szlovének, horvátok, bosnyákok és a koszovói albánok nem azt hallották politikusaiktól, hogy mit nem szabad, hanem merték követelni jogaikat, és ezért készek voltak harcolni is. Segítség nélkül, saját erejükből. Annak ellenére, hogy ez az európai államok kancelláriáinak nem tetszett. Ezzel szemben a magyarság türelmesen várt. A nagyra tartott demokratikus Európától várta a segítséget, és bízott az anyaországi kormányok felelősségtudatában. Az anyaország azonban nem ismerte fel a történelmi pillanatot. A marosvásárhelyi események idején az egész világ a magyarok mellett volt. Olyan nemzetközi médiavisszhangot kaptunk, mint még soha. Akkoriban a nemzetiségi jogok kérdése foglalkoztatta a világot, ráadásul más válsággócok nem vonták el a politikusok figyelmét. Ekkor az anyaország az első szabad választások előtt állt, a felelős politikusok a belpolitikai átrendezéssel és a hatalomelosztással voltak elfoglalva. A magyar külpolitika a háttérbe szorult, ha egyáltalán beszélhetünk önálló külpolitikáról. Minden külpolitikai lépés a nyugati hatalmak felé történő egyeztetéssel történt. Trianon revíziója nem áll a nyugati hatalmak érdekében. A magyar kérdéssel végül is nem foglalkozott senki.       – Ezek szerint a békeszerződés ügyét lezártnak tekinthetjük?       – Az önrendelkezési jog kiharcolása soha nem késő. A nemzetközi jogászok, élen a román Aureliu Cristescuval, egyhangúlag azon a véleményen vannak, hogy az önrendelkezési jog minden nép számára elévülhetetlen, úgynevezett ius cogens. Bármikor lehet vele élni. Az erdélyi politikusok miért nem idézik Cristescu 1981 megjelent írását a The Right to Self-Determination-t, ha ugyanezt az osztrák jogászoknak nem hiszik el? Nézzünk szét a világban. A spanyol kormány a mai napig visszaköveteli Gibraltárt, amelyet az Utrechti Békében (1474!) Nagy-Britanniához csatoltak. Indoklása szerint az Utrechti Békeszerződés semmis, mert nem tárgyalások alapján jött létre, hanem kényszeren alapuló diktátum volt. Annak ellenére, hogy Spanyolország később többször elismerte az Utrechti Békediktátumot és Gibraltár Nagy-Britanniához tartozását, az ENSZ közgyűlés határozata igazat adott Spanyolországnak, hogy joga van Gibraltár visszakövetelésére. Mivel ott már nem élnek spanyolok, a népszavazás Nagy Britannia javára dőlt el. Az ENSZ közgyűlés határozatban kimondta: mérvadó, hogy Gibraltár történelme és kultúrája mindig Spanyolországhoz tartozott, Spanyolország szerves része volt. Gibraltár 6,5 négyzetkilométeren fekszik, 28 000 lakója van. A spanyolok mégis harcolnak érte, több mind 500 éve a békediktátum után is. A brit trónörökös gibraltári látogatását Spanyolországban súlyos sértésnek tekintették, diplomáciai feszültséget okozott. Ebből a példából is jól látható, hogy a revíziót bármikor lehetne kérni. A jogi feltételek adva vannak: abból indulok ki, hogy ez a magyarság akarata. Ezt az akaratot azonban mutatni, hallatni kell a nagyvilágban, másképpen nem vesznek róla tudomást. A politikai feltételek persze ma sokkal roszabbak, mint 15 évvel ezelőtt. Újból fel kellene hívni az államközösség figyelmét, támogatókat és szövetségeket kellene keresni, és politikai nyomást gyakorolni.       – A magyarság széles körű autonómiájának jövőbeni megteremtése milyen mértékben jelenthet hatásos gyógyírt Trianonra?       – Örvendetes, hogy az autonómiakövetelés már az asztalon van, nem világos azonban, hogy milyen autonómia-modellt képzelnek el. Mindenki mást ért autonómia alatt. A legtöbb elképzelés nem autonómiát, hanem mindössze decentralizált közigazgatást tartalmaz. Széles körű autonómiáról akkor beszélünk, ha egy autonóm területen saját törvényhozás, saját közigazgatás és saját bíráskodás van, és csupán a külpolitika, a hadsereg és a pénznem tartozik a közös ügyekhez. Ilyen autonómiát csak a Feroer és Åland Szigeteken találunk. Dél-Tirolban sincs igazi autonómia. Az autonómia eleve egy kompromisszum, egy kiegyenlítő eszköz. Működése és hatékonysága attól függ, hogy sikerül-e fenntartani az egyensúlyt a központi hatalom és az autonóm terület között. Ez Romániában nagyon nehéz feladatnak látszik, mert túl nagy a különbség Bukarest és Erdély között. A problémák Bukaresttel autonómia esetében is megmaradnának. Hosszú távon csak egy önálló Erdélyben látok minden erdélyi nemzetiség számára igazságos megoldást. Vagy egy olyan messze mutató autonómiában, amelyhez nemzetközi garanciákat biztosítanak. Erdélynek saját identitása, saját kultúrája és saját történelme van. Bukaresttől és Budapesttől egyforma távolságot kellene tartani. Ez a magyarság, de az erdélyi románság érdeke is lenne. Mindez akadémikusi vita marad, ameddig az autonómiát nem követeljük komoly, hatékony formában. Az autonómiát nem parlamenti beadványokkal és petíciókkal lehet elérni, hanem faktumok teremtésével. A faktumok normatív ereje nélkül nem lesz autonómia, mert minden kormány csak akkor reagál, ha nyomás alatt van. Nyomás nélkül semmilyen autonómiát nem lehet elérni. A nép akarata a legfontosabb fegyver: ezt a német, a szerb, az ukrán és a grúz példa mutatta meg az utóbbi időben. A „Mi vagyunk a nép“ felkiáltás a klasszikus önrendelkezés kifejezése lett: képes kormányokat megdönteni, és politikai akarat végrehajtását kikényszeríteni. Ha az Åland vagy Feroer Szigetek mintájára sikerülne széles körű autonómiát kiharcolni, gondolom, ezzel elégedettek lehetnénk. Ezt azonban csak akkor lehet megkapni, ha először a teljes autonómiát szakadás formájában követelik. Akkor az autonómia lehet a kompromisszum. De ha a követelés már eleve a kompromisszum, nem látok esélyt az életképes eredményre. A politikában sajnos ugyanazok a szabályok érvényesek, mint egy arab bazárban.       – Az utódállamok hivatalos politikája, illetve a politika diktálta történelemszemlélet továbbra is messze áll a magyarság elvárásaitól. Példa erre Románia, Szerbia vagy Szlovákia, ahol naponta megsértik a kisebbségek, elsősorban a magyarság alapvető jogait, írott és íratlan rendeletekkel korlátozzák életterüket, érvényesülési lehetőségüket, helyenként testileg is súlyosan bántalmazzák őket. Európa miért nézi el mindezt?       – Az Európai Unió már a délszláv válságban bebizonyította, hogy alkalmatlan és tehetetlen válsághelyzetek kezelésére. Nemcsak a tudás és a szükséges tapasztalat, de a politikai akarat is hiányzik. Az Európai Unió és a nyugati kormányok csak akkor reagálnak, ha a stabilitás veszteségétől félnek, ha attól tartanak, hogy a válsághelyzet veszélyezteti a saját gazdasági vagy biztonsági helyzetüket. Más népek emberi jogi helyzete nem érdekli őket. Európa sajnos nem az az értékközösség, aminek lennie kellene, és ami megfelelne az európai eszmének és az európai kultúrának.       – Hogyan vélekedik az Európai Unió jövőjéről? Milyen hatása lehet Franciaország és Hollandia többségi nem-szavazatának az európai alkotmányra?       – Arra az alkotmányra a „nem” volt a helyes válasz. Ez egy rossz alkotmány, alapvető jogok hiányoznak belőle, az alkotmány nem hagyományos európai értékeken és szabadságjogokon alapul. Teljességgel mellőzi a nemzetiségi jogokat, emiatt is alkalmatlan Közép- és Kelet-közép Európában. Az alkotmány nem demokratikus úton jött létre, a szerzőknek semmilyen demokratikus legitimációja nem volt egy alkotmány megszerkesztéséhez. Franciaországban és Hollandiában az emberek jogosan utasították vissza az alkotmányt. Európa-szerte érzik, hogy az Unió nem a polgárok számára van. A törvények zárt ajtók mögött minden demokratikus legitimáció nélkül készülnek, az emberek ki vannak szolgáltatva egy tőlük idegen hatalomnak. Ezt tetőzi a romló gazdasági helyzet, a növekvő munkanélküliség miatt több helyen válsághelyzet alakult ki. Az emberek mindenhol elégedetlenek. Ha Ausztriában népszavazás lenne, itt is elutasító eredmény születne. Egy közvélemény-kutatás szerint 61 százaléka ellenzi az EU alkotmányát. Véleményem szerint ez az alkotmány a két nemmel már meghalt. Minden kísérlet, ami az emberek akarata ellenére mégis érvényesítené, az az EU diktatórikus jellegét erősíti, és az egész Európai Unió bukását gyorsítaná. Meggyőződésem, hogy ebben a formájában az Európai Uniónak nincs jövője. Mesterséges képződménynek még soha nem volt hosszú politikai élete.       – Ön egy időben nem kívánatos személy volt Romániában. Mikor járt utoljára Erdélyben? Milyen kapcsolatokat ápol itteni szervezetekkel?       – Legutóbb 1998-an voltam Erdélyben, akkor ismét persona non gratanak nyilvánítottak. Azóta nem voltam Erdélyben és a kapcsolattartás is nehéz volt. Nyáron ismét Erdélybe utazom, és már nagyon örülök, hogy a régi kapcsolatokat tovább tudom ápolni, újakat is tudok szerezni. Nagyon bízom a fiatalokban, örülök a velük való találkozásnak, bennük látom a reményt.

Erdélyi Napló

Kapcsolódó cikkek:  

Eva Maria Barki felhívása az EBESZ-hez, az EU-hoz és az Európa Tanácshoz a külhoni magyarság romló helyzete miatt tovább >>

Eva Maria Barki beszéde a Hösök terén Trianon 85. évfordulóján

(INFO56 - 2005. június 4. - Hősök tere)

            Kedves Magyar Barátaim, a határokon innen és határokon túl, Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján és várvidéken (mert Ausztriában is élnek magyarok)!

            Az utóbbi hónapokban, hetekben sok ünnepnap és emléknap volt szerte Európában, ünnepeltek és emlékeztek a 60 éve véget ért II. Világháborúra, Ausztriában emlékeztek és ünnepelték a szabadság és függetlenség kikiáltásának 50. évfordulóját és emlékeztek és ünnepelték a 15 éves függetlenséget és szabadságot Németországban, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Szlovéniában, Horvátországban és nemsokára Koszovóban is fogják ünnepelni. Ünnepelnek, mert kivívták maguknak a szabadságot és a függetlenséget saját erejükből új határokon belül. Átrajzolták Európa térképét, számtalan új határ jött létre.

            Nekünk Magyaroknak nincs mit ünnepelnünk. Nekünk csak az emlékezés és a gyász marad.

            Mert  85 éve Trianon   -  85 év igazságtalanságot jelent, 85 év szenvedést jelent, 85 év tragédiát jelent.

            Mi minden évben csak emlékezünk és emlékezünk, és emlékezünk, és minden évben rosszabbodik a helyzet. A magyar lakosság száma csökken, elhagyják a szülőföldjüket, mert másodrendű állampolgárok lettek a saját hazájukban, diszkriminációnak, intoleranciának és erőszaknak vannak kitéve, nincs egy nap, hogy ne lehetne hallani magyar-verésekről, hogy bántanak védtelen, ártatlan fiatalokat, akik semmit sem csináltak, megverik őket csak azért, mert magyarok. Először a Vajdaságban, most Erdélyben. Máshol  mint Szlovákiában  nem verik meg, de bűnös nemzetnek tekintik, ahogy egy múlt heti közvélemény-kutatás mutatja és mindenhol nyomás alatt, politikai és társadalmi kényszer alatt élnek. Párhuzamosan folyik a több formába rejtett asszimilációs törekvés és az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatása.

            Rendőrségi, büntetőjogi megtorlás nincsen, mert a rendőrség a hatalomé, jogi orvoslás sincsen, mert a bíráskodás a hatalomé, törvény általi változás sincs, mert a demokratikus többség a hatalom oldalán áll.

            Ennyit a mostani helyzetről, a szomorú valóságról.

            Mit tettünk ez ellen? Mit tettünk az alatt az idő alatt, amikor más népek a szabadságért az önrendelkezésért harcoltak? Mit tett a magyar kormány, mint felelős anyaország, amely felelős a védőhatalmi szerep betöltéséért.

            Sajnos nem tudok felsorolni semmit sem, mert ez a lap a történelem könyvében üres. Egyetlen lépés sem történt. Ellenkezőleg: alapszerződésekkel bebetonozták az igazságtalanságot, mert a szomszédok érzékenysége, melyet természetesen nem szabad megsérteni és a nyugati parancsok teljesítése fontosabbak, mint a magyarság politikai rendezése.

            Kedves Barátaim, Trianon 1920-ban volt, de a mostani helyzetnek nem az 1920-as Trianon az oka, hanem a mai Trianon újra történő önkéntes megerősítése és lerögzítése. És mit kapunk érte? Veréseket és megaláztatásokat.

            A magyar külpolitika elmulasztotta kihasználni azt a történelmi pillanatot, amely a '90-es évek elején adódott. Nekünk nem volt egy Landsbergis, egy Peterle, egy Tudjman. Egy Izetbegovic vagy egy Helmut Kohl.

            Az Antall-kormány nyugaton is feltűnő külügyminisztere nem régen azt írta, hogy azért nem volt lehetséges egy hatékonyabb politikát gyakorolni, mert mögötte nem állt a svájci hadsereg. Ha a svájci hadsereg segített volna,talán  nem kellett volna aláírnia az Ukrán alapszerződést. De a svájci hadsereget nem lehetett hívni.

            Tehát a legfontosabb időszakban volt Nekünk egy Miniszterelnökünk, aki csak lelkében ápolta a határon túl élő magyarokat és egy külügyminiszterünk, aki a svájci hadseregre várt. Talán azt sem tudta, hogy Svájc még mindig egy semleges ország.

            Ennyit a magyar külpolitikáról, ami a mai napig nem változott.

            De a még nagyobb probléma a határon túli magyarság hivatalos képviseletében látszik.

            Ahelyett, hogy síkra szállnának a jogokért, ahelyett, hogy a magyarság érdekeit képviselnék, jobban tetszik nekik a kényelmes bársony székekben ülve a hatalom előnyeit élvezni.

            Brüsszelben dicsérik a példamutató román nemzetiségi politikát, mindezt Frunda György tette meg, egy déltiroli sajtóinterjúban Bugár Béla dicsérte a szlovák nemzetiségi politikát, és az RMDSZ már teljesen elveszítette a kontaktust a saját népével. Megdöbbentő például, hogy a sepsiszentgyörgyi RMDSZ a mai trianoni megemlékezésen nem akart részt venni ...... és még sorolhatnám tovább.

            Ennyit a magyar érdekképviseletről.

            Kedves Barátaim!

            Mégis optimista vagyok, mert a nép ellen a nép akarata ellen hosszú távon semmilyen kormány a világon nem tud kormányozni. Az alapvető természeti  jogok ellen nem lehet hatni, ez nem jön be. A természet mindenhol erősebb, a természet erősebb, mint a technika, a természetes jogok is erősebbek, minden hatalomnál és minden mesterséges képződmény - legyen ez Moszkvában, Brüsszelben vagy másutt - bukásra van ítélve.

            Az emberek a XXI. Században már nem tűrik a gyámkodást és a szabadságjogok csökkenését. Ezért bukott meg az EU alkotmány, ezért fog megbukni az Európai Unió.

            Kedves Barátaim!

            Én biztos vagyok benne, hogy a magyarság nem lesz az utolsó gyarmat Európában. Nem leszünk örökké rabszolgák! 85-év elég volt!

            De a jogokért valamit tenni is kell! Semmit sem lehet ajándékba kapni.

            Most jött el a tettek ideje. Nem elég megemlékezni,  tettekre szükség van !

            A magyarságnak ugyanolyan jogai vannak, mint minden más népnek Európában, ugyanolyan jogai, mint az észteknek, litvánoknak, letteknek,  németeknek, szlovéneknek, horvátoknak, koszovói albánoknak. Olyan jogai, amelyek a nemzetközi egyezményekben rögzítve vannak, és amelyek elmaradhatatlanok és elengedhetetlenek.

            Az utolsó években sok szó esett a magyar nemzet egyesítéséről, a nemzet lelkének gyógyításáról, óvatos és bátortalan lépéskísérletek történtek ebbe az irányba a státusztörvény és a kettős állampolgárság keretében. Ezek talán hasznos, de nem elegendő eszközök a cél eléréséhez. Nem elegendők, mert egy dolgot, mert a legfontosabb dolgot elfelejtik, hogy a magyar nemzet nem csak egy szellemi fogalom, a magyar nemzet nem csak egy levegőben lógó ideál, elképzelés: elfelejtik, hogy  a  nemzethez terület is tartozik.

            A magyar nemzet egyesítése terület nélkül nem képzelhető el. Végre át kell lépni a Rubikont, végre ki kell mondani, hogy a magyar nép nem kisebbség a Kárpát-medencében, hanem államalakító történelmi nép, 1000 éves hagyománnyal, joggal és kultúrával. Végre abba kell hagyni - ezt már évek óta mondogatom és könyörgök - végül abba kell hagyni, magyar kisebbségről beszélni. Magyar kisebbségek vannak Németországban, Franciaországban, Amerikában....., de nem a Kárpát-medencében. Nem létezik egy romániai magyar kisebbség, szlovákiai magyar kisebbség, vajdasági magyar kisebbség - ez nonszensz - csak egy magyar nép van a Kárpát-medencében egy magyar történelemmel, egy magyar kultúrával, egy magyar identitással.  Ezért nem szükséges a kettős állampolgárság, hanem csak egy állampolgárság, éspedig a magyar. Ilyen értelemben a népszavazás eredménye talán bölcs és jövőbelátó volt. Nem kell merni kicsinek lenni, hanem végre merni kell magyarnak lenni és a megillető jogokat követelni.

            Kedves Barátaim!

            Ez legyen a cél, ne mondják nekem, hogy ezt a célt nem lehet elérni! Igaz, hogy jogos követeléseket is csak akkor lehet elérni, ha egy hatalom van mögötte. Ez a hatalom nem a svájci hadsereg, semmilyen más hadsereg. semmilyen erőszak. Ez a hatalom a nép. Az egyszerű nép. Mi, Önök, minden magyar a Kárpát-medencében. Meg kell kérdezni a népet, hogy mit akar. Meg kell kérdezni a határon túli magyarságot, hogy akarnak-e a mostani hatalom alatt maradni, vagy az anyaországhoz csatlakozni, vagy egy önálló országban élni. Kérdezni kell őket, kezdeményezni kell egy aláírásgyűjtést  - az egész Kárpát-medencében. Meg kell kérdezni a nép akaratát.

            Nincs nagyobb hatalom, mint a nép. Ezt legutóbb Kijevben mutatták be, amikor sikerült a nép akaratát a háttérben álló orosz hadsereg ellenére végrehajtani. Ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel németek millióinak a lipcsei utcákon az egész világ diplomáciája ellenére sikerült a német egyesítést kikényszeríteni, azokkal a szavakkal:

 Mi vagyunk a nép!

            Kedves Barátaim!

            A Kárpát-medencében "Mi vagyunk a nép!"

            De azt nem veszik észre, mert nem látják és nem hallják. Ezt látni kell és hallani. Nem csak itt a Hősök terén, hanem az egész Kárpát-medencében.

            Mondjuk és mutassuk, hogy lássák és hallják: "Mi vagyunk a nép!"

Akkor számunkra is megvalósul majd, ami a németeknek sikerült és ami a történelem természetes folyamata.  Össze fog nőni, ami összetartozik. A Kárpát-medencében is össze fog nőni, ami összetartozik, csak akarnunk kell, mert mi vagyunk a nép.

            Isten áldd meg a magyar népet !

            Eva Maria Barki

Eva Maria Barki levele

vissza a főoldalra * Copy: Európai Unió, Európa Tanács, Média

Magyar fordítás

Excellency

Dimitrij Rupel

OSCE Chairman-in-Office in 2005

Preservnova cesta 25

1000 Ljubljana

SLOVENIA

Fax: 00386/1/478 21 70

Bécs, 2005. 06.04

 Excellenciás Úr !

A Trianoni Békediktátum 85. évfordulója alkalmából szeretnénk felhívni a figyelmet az ezen diktátum következtében idegen uralom alá került magyarság azóta is megoldatlan problémáira.

A megígért jogok máig nem kerültek biztosításra.  A Kárpát-medence történelmileg magyarok lakta területein élő magyarok nem csak az önrendelkezési jogukat nem tudják megfelelően gyakorolni - még autonómia formájában sem –, hanem egyre inkább kénytelenek szembesülni az intolerancia, az erőszak és a diszkrimináció jelenségeivel. Az a tény, hogy egyes országokban magyar tagjai is vannak a kormányoknak, nem javítja a  helyzetet, sokkal inkább eltereli a figyelmet a tényleges állapotokról.

A határon túli magyarok helyzete ezért fokozott figyelmet igényel valamint segítségnyújtást kíván problémák megoldásában annak érdekében, hogy sikerüljön a konfliktusokat elkerülni, valamint a stabilitást fenntartani.

30 évvel ezelőtt, 1975. augusztus 1.-én a Helsinki-záródokumentum aláírásával olyan folyamat vette kezdetét, mely az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok területén áttöréshez vezetett Európában és az aláíró országokat „értékközösségben”  (community of values”) kovácsolta össze. 15 évvel ezelőtt (Koppenhága, 1990) az EBESZ tette meg az első, iránymutató lépéseket a kisebbségvédelem területén.

Az elmúlt 15 év fejlődési tendenciái megmutatták, hogy a népek önrendelkezési joga a nemzetközi jog elmaradhatatlan és elengedhetetlen részeként (ius cogens) egyre nagyobb jelentőséggel bír. Ezennel az EBESZ szervezetéhez és tagországaihoz fordulunk annak érdekében, hogy “felelössegközösségként” ( “community of responsibility” ) nézzenek szembe a kihívással, és tegyék meg az első lépéseket a Kárpát-medencében honos magyar nép nemzeti, történelmi és kulturális identitásának helyreállítása és megőrzése érdekében. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya  valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1. cikkelyében meghatározott a népek önrendelkezési jogának érvényre jutását támogató mechanizmusok világszerte segítenének a konfliktusok megelőzésében.

Mi, a jelen levél aláírói a magyar nemzet határon túl élő részének, melyet 85 éve választ el államhatár az anyaországtól, melynek elválasztó szerepe az Európai Unió kereteiben sem szüntethető meg követeljük:

Szabadságot, önrendelkezési jogot és az emberi méltóság követelményeinek megfelelően folytatható létet a demokrácia, a jogállamiság valamint a népek és nemzetek egyenjogúsága alapján.

Öszintén köszönöm megtisztelö figyelmét

        Dr. Eva Maria Barki

A következö szervezetek és pártok csatlakoznak:

Tökés László, Püspök Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, s. k., Nagyvárad

Székely Nemzeti Tanács, elnök Dr. Csapó József, s. k., Sepsiszentgörgy

Erdélyi Magyar Ifjak, elnök Soós Sándor, s. k.., Kolozsvár

Egyesült Magyar Ifjuság, elnök Soós Sandor, s. k., Kolozsvár

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, elnök Ágoston András, s. k., Temerin

Magyar Föderalista Párt, elnök Mihajlovics József, s. k., Szlovákia

Jobbik Magyarorságért Mozgalom, elnök Kovács Dávid, s. k., Budapest

Hatvannégy Vármege Ifjúsági Mozgolom, elnök Toroczkai László, s. k., Budapest

Trianon Társaság, elnök Kiss Dénes, s. k., Budapest

Magyar Nemzeti Front, elnök Schuster Loránt, s. k., Budapest

Bocskai Szövetség, elnök Dr. Kreczinger István, s. k., Budapest

Erdély Szövetség, elnök Lipcsey Ildikó, s. k., Budapest

Horthy Miklós Társaság, elnök Dobai Miklós, s. k., Budapest

56-os Magyarok Világtanácsa, elnök Dezsö Ábrahám, s. k., Budapest

December Ötödike Csömöri Polgári Líga, elnök  Sándor Mátyás György, s. k.,  Csömör

Nemzetközi Erdély Bizottság, elnök Dr. Barki Eva Maria, s. k., Bécs

Los Angeles Magyar Kör, elnök Dr. Ösapay György, s. k., Los Angeles

Magyarok Világszövetsége Országos Tanácsa, elnök Gönczöl Gyula, s. k.,  Leva

Alkotmányossági Mühely, elnök Fáy Árpád, s. k., Budapest

Szabad Magyarországért, elnök Takács András, s. k., Budapest

Magyarok Világszövetsége, elnök Patrubány Miklós, s. k., Budapest

Eva Maria Barki: Semmisnek tekinthető a Trianoni békediktátum! Tovább >>

Eva Maria Barki: A magyarság elmulasztja a történelmi lehetőségeket. . Tovább >>

Eva Maria Barki EMI táborban mondott teljes beszéde 2005.augusztusában Tovább >>

Trianon igazságtalanságaira figyelmeztette Busht Eva Maria Barki -2006.júniusában>>

Eva Maria Barki: Egy népnek ki kell mondania, ha akar valamit >>

Eva Maria Barki felhívása az EBESZ-hez, az EU-hoz és az Európa Tanácshoz a külhoni magyarság romló helyzete miatt 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés