Szokásosnak mondható támadás érte az EMI-t egy szélsõséges román szervezet részérõl a Kárpátia-koncert kolozsvári megszervezése után. Rendjén való, bólint az ember elégedetten, s talán aggodalmaskodva keresné a szervezési hibát vagy saját eszmei elkorcsosulásának nyomait, ha nem erõsítené meg tevékenysége hiánypótló voltában egy ilyen visszaigazolás. Ezzel párhuzamosan viszont, pontosabban ebbõl kiindulva kapott az EMI egy nálunk még kevéssé honos, ám annál riasztóbb mûfajú „visszaigazolást”, mégpedig egy magyar etnikumú szélsõséges liberális részérõl. Potomság, legyint ilyenkor az ember általában, tudva tudván, hogy ezen pattogó fajtájú embertípus oly gyéren leledzik szûkebb hazánkban, hogy közpénzek garmadája szükségeltetik a felkutatásához és mûködésben tartásához, ez a támadás viszont megérdemel egy kis figyelmet, ugyanis tartalmazza szinte az összes olyan, eddig Belsõ-Magyarországon az SZDSZ által használt toposzt, amellyel a megnevezett párt és a hozzá kötõdõ erõk magyarellenes támadásaikat le szokták vezényelni. Az érvrendszer eléggé rendszerezett és teljes szolgai hûséget mutat, s mivel nem ez az elsõ ilyen megnyilatkozás, joggal tarthatunk attól, hogy Erdélyben is meghonosodik a magyarországi magyarellenes beszédmód.

Egy mondatban

Összefoglaló: liberálisunk szerint szélsõjobboldali az, aki: nemzetben gondolkodik, ismeri történelmét, keresztény, kommunistaellenes, heteroszexuális, nem Gyurcsány-párti, csatlakozik egy szervezethez, magyar gyereket nevel. Mivel szerkesztõségünk semmiképpen nem szeretné, hogy elterjedjenek a szélsõjobboldali eszmék, ezen szempontok alapján megalkottuk a nem szélsõjobboldali ember archetípusát, hogy olvasóink próbáljanak ennek megfelelni, ha elborzadnak a szélsõjobboldali ember típusától – alább követjük emberünk logikáját.
A kiindulópontokat ezúton is megköszönjük Czika Tihamér Transindex-közeli RMDSZ-es alkalmazott, saját bevallása szerint szabadkõmûves polgártársunknak, aki blogján rendszerezte és hozzáférhetõvé tette õket.
Tihamér az EMI-nek a Noua Dreaptával való egy platformra helyezése révén csillogtatja meg szélsõségeseink eszköztárát. Hogy mi köze az EMI-nek a Codreanu-fanatikus Új Jobboldalhoz, azzal most nagyvonalúan nem foglalkoznánk, spórolva a helyet és a lelkierõt a nemzetellenes elemzésmód építõelemeivel való eljátszadozás számára. Bloggerünk ideológiai csomagocskákra felosztva próbálja beskatulyázni az EMI-t. Hogy a szélsõjobbozás alátámasztásában sikeres-e, annak eldöntését esetleges olvasóira bízzuk, mi viszont elismeréssel állapítjuk meg, hogy komoly sikereket ért el a 90-es évek óta klasszikussá vált újliberális szótár címszavainak elsajátításában és alkalmazásuk módozataiban egyaránt. Következzenek hát tételek, melyeket magáévá tenni bátorkodott, hozzájuk kapcsolva az azok alapján felvázolt nem szélsõjobboldali élõlénytípus, címszavakban tömörítve ennek alaptételeit.

1. Ne foglalkozzunk magyarságunkkal!

Itt van mindjárt az elsõ, a Nacionalizmus és történelemmánia címû szempontadag. Ebbõl többek között kiderül, hogy az a szélsõjobboldali, aki: nemzeti szellemben való nevelésben gondolkodik, fontosnak tartja a történelmi érzést, aggódik az országhatárok által tõle elválasztva élõ magyarokért, hangsúlyozza a népfogyatkozás veszélyeit, foglalkozik a második világháborúval és az „õsmúlttal”, konkrétan a honfoglalással. Ilyen a szélsõjobboldali ember a Nacionalizmus és történelem címû fejezet szemszögébõl. Olvasóink ijedten kaphatnak a fejükhöz: Jézusom, hát én is szélsõjobboldali volnék?! – felkiáltással. Annak érdekében, hogy ezt eldönthessék, az alábbi szempontok alapján rámutatunk, milyen a nem szélsõjobboldali ember.
Nem gondolkodik nemzeti nevelésben, tehát nem magyarnak neveli a gyerekét (lehetõleg román iskolába adja, hogy jobban érvényesüljön). Nem foglalkozik a „történelmi érzéssel”, teljes mértékben találónak érzi a bozgor kifejezést, nem tudván, mit keres õ itt egyáltalán, de nem is érti, a szélsõjobboldaliak miért keresik elõ minduntalan emlékeikbõl a fasiszta kolozsvári magyar utcaneveket, mikor azt úgyse értik azon román testvéreink, akik nem haragszanak rájuk, amiért egy másik állam nyelvét is beszélik, sõt, annak ellenére szóba állnak velük. A nem szélsõjobboldali ember nem foglalkozik a trianoni országhatárokon túl (ez is szélsõjobboldali szóhasználat!) élõ testvéreinkkel (és ez is), lehetõleg a gyerekének meg se említi, hogy léteznek, minek terhelni még ezzel is szegényt. Példaképe a nemmel szavazó magyarországi világpolgár-társa. A második világháborúval nem foglalkozik, kivéve a holokauszt-emléknapokat, ami miatt meggyõzõdése szerint minden magyarnak mélységesen szégyellnie kell magát, akkor is, ha 2006-ban született. A honfoglalással végképp nem törõdik, hiszen a szabad mozgás korában mindenki ott él, ahol akar, s így szükségtelennek tartja a helyváltoztatás dokumentálását.

2. Támogassuk a homoszexualitást az egyház ellenében!

Tihamér második ideológiai csomagja az Ultrakonzervativizmus és kereszténységmánia címet viseli. Ebbõl az derül ki, hogy a szélsõjobboldali ember ellenzi a kommunizmus, szocializmus és liberalizmus nevû közösségromboló eszméket, szeretné megvédeni a keresztény értékeket, „egészséges családot” szeretne, tehát „nyíltan” homofób és abortuszellenes, rendezvényeiken esetenként jelen vannak a „nemzeti egyházak”, papok, teológusok. Nem elég mindez, még a tetejébe „muszlimfóbiája” is van. Itt nyitnunk kell egy zárójelet két tipikusan liberális fegyverként használt szó jelentésének a tisztázása végett.
Az egyik a „homofób”. Ezzel a nem szélsõjobboldaliak azokat illetik, akik szerint párt férfi és nõ alkot, s így nem támogatják a homoszexuális kapcsolatok társadalmi térnyerését. Tehát normalitás-pártiak. De érdekes módon a „homofób” kifejezés pejoratív, támadó, elítéli az ilyen értékrendû embereket, s azt szeretné elérni, hogy a normálisak érezzék deviánsnak magukat. Hasonló, bár más alapra épül a „muszlimfóbia” is. Ez mûfajában az „antiszemitizmussal” rokon, ami többek között azt jelenti, hogy aki elítéli Izrael állam vezetésének bár egyetlen tettét is, az antiszemita és új holokausztot akar. A muszlimfóbia azokra vonatkozik, akik nem látják jó példának azon országok gyakorlatát, ahol többmilliós muszlim közösségek élnek gettókban, az ország nyelvét nem ismerve, a beilleszkedni nem tudás és a munkanélküliség miatt pedig készen bármire, lásd franciaországi lázongások.
No de ne kalandozzunk el, nézzük, milyen is lehet ezen szempontok alapján a nem szélsõjobboldali magyar ember. Vagy kommunista, vagy szocialista, vagy liberális, de semmiképpen sincs rossz véleménnyel egyikrõl sem. A kommunizmus bûnei kifejezés emlegetésekor mindig kikéri magának az ilyen szélsõséges megnyilatkozásokat. Nem látja értelmét a kereszténység értékei védelmének, s nem lévén muszlimfób, egy idõre át is tér e vallásra, majd, látva, hogy az kicsit sem liberális, váltásra készülve aggódva figyeli a Vidám vasárnap adásait, azon morfondírozva, miért sztárolják annyit azt a Jézust.
Lehetõleg nem tartózkodik egy helyen a „nemzeti” egyházak képviselõivel, a nemzeti szócska ugyanis a holokausztot juttatja eszébe. Gyerekét semmiképpen sem kereszteli meg, hagyva, hogy majd õ maga döntse el, mely vallást vagy szektát kívánja követni. Nem muszlimfób, és igencsak sajnálja, hogy nem vehet részt a magyarországi nyelvet beszélõ, ott élõ közösség azon szakemberei között, akik többmilliós betelepítéseket terveznek az országba. A homofóbiát mélyen megveti, és bár egyszeri próbálkozásai azonos nemûekkel undorító élményt váltottak ki belõle, ezt mélyen titkolja, és illembõl mindig elmegy egy melegfelvonulásra bikinis Teréz anyának öltözve.

3. Legyünk igénytelenek!

Jelenlegi nemzeti vezetés, EU- és globalizációellenesség a következõ szempontrendszer. Eszerint a szélsõjobboldaliak nemzetellenesnek találják az Európai Uniót, akárcsak Magyarország kormányfõjét. Elutasítják a fogyasztói társadalmat, és szívesen visszatérnének egy „õsi ideális állapotba” – de „fene tudja, mit értenek ez alatt” – sajnálkozik Tihamér. A szélsõjobboldaliak továbbá elutasítják a globalizációt a kultúrában és a kereskedelemben egyaránt, „imigráns-ellenesek” és paranoiásan félnek a többség rendõreitõl.
Ezzel szemben a nem jobboldali ember: nem találja nemzetellenesnek az EU-t, de amint erre rájön, mármint arra, hogy nemzetpártinak tartja az EU-t, elborzad saját szélsõjobboldaliságától, és hogy tisztuljon bûnös lelke, gyorsan ír a szabad piacról egy szabad verset (amit persze azonnal a kukába hajít, mert már a múlté, azzal pedig nem kell foglalkozni). Ugyanígy jár Gyurcsány Ferenccel: elítéli a szélsõjobboldaliakat, amiért nemzetellenesnek tartják, de mikor rájön, hogy az õ sablonjai szerint Gyurcsány Ferenc nemzeti elkötelezettségû kormányfõnek bizonyul, aki ráadásul 2004. december 5. elõtt a „hazafi” szócskát is gusztustalanul sokszor használta, elbizonytalanodik, s ábrándozni kezd azokról az eljövendõ idõkrõl, mikor ezen kategóriákat már hallásból sem ismerik. Az ember tragédiájából a falanszter-szín a kedvence.
Nem szélsõjobboldali emberünk imádja a fogyasztói társadalmat, az igényességet amúgy is holmi feudális allûrnek tartotta, ami csak embertársaink megalázására és különcködésre volt jó. Leplezetlen izgalommal követi a kolozsvári plázaépítés munkálatainak alakulását. Nem tudja, hogy a fogyasztói társadalmak elutasítói milyen „õsi állapotba” akarnak visszatérni, és valószínûleg nem is fogja soha megtudni, mivelhogy a történelemmánia szélsõjobboldaliak sajátja, õ pedig igyekszik elkerülni társaságukat, bár szerencsére a hipermarketben keveset látni belõlük vasárnap délelõtt, hiszen vagy még templomban vannak, vagy már hazaértek undorítóan ellentétes nemû párjukkal, és bûnös viszonyukat leleplezõ utódaikkal foglalkoznak, ahelyett hogy meghagynák nekik az elsõ füves cigaretta elszívásához szükséges mozgásszabadságot. A nem „imigráns-ellenességrõl” már szóltunk, marad a többségi rendõrtõl való paranoiás félelem. Ez tipikus erdélyi szélsõjobboldaliság, de hát újítani jó, mert hiszen tudjuk, ami nem új, az rossz, és a régit mihamarabb el kell felejteni. Nos, e témában a nem szélsõjobboldali ember nem fél a többségi rendõrtõl, hiszen semmi oka rá, mi több, a sötétség oszlatása céljából tevékenyen fel is lép az ügyben. „Óóó, uggyan már” – méltatlankodik, mikor olyanokat hall, hogy Csík széken szívbeteg öreg bácsit vernek félholtra a rendõrök, mert nem tud románul, azon vélekedésének adva hangot, hogy „biztos csak egy kis kárpótlást akar az a vén szivar, láttam én már ilyent eleget köreinkben is”.

4. Ne csatlakozzunk semmilyen szervezethez!

„Szervezkedjünk, hogy átvegyük a hatalmat” érzés jellemzi a szélsõjobboldaliakat, derül ki Tihamér következõ beazonosítási szempontjából. Ez, aki nem tudná, abból áll, hogy „szervezkedni kell, minél több helyen, belemászni a civil életbe és a médiába, elõkészíteni a »politikai váltást«”. Kapcsolatot kell tartani hasonló érzelmû szervezettel. Ezen kívül a szélsõjobboldali hangsúlyozza a szervezete politikai függetlenségét, valamint „haderõimádat és utánzat” jellemzi, az EMI-táborban ugyanis egyenruhás emberek vigyáztak a rendre. Arra, hogy egy RMDSZ-es alkalmazott gyanúsít meg egy civil szervezetet azzal, hogy a hátterében politikai erõk sompolyognak, nem térünk ki. Nézzük inkább a nem szélsõjobboldali embert.
A nem szélsõjobboldali ember, szögezzük le mindjárt az elején, nem szervezkedik. Elvégre a szervezet is csak egy olyan felesleges gyûjtõfogalom, mint például a nemzet. Nincs jobb annál, mint mikor hasonló értékrenddel (pontosabban értékrend-hiánnyal) megáldott emberek találkoznak az utcán, vetnek egy meleg pillantást egymás felé, mely azt hirdeti: akár össze is foghatnánk céljaink megvalósításában vagy megoszthatnánk élményeinket egymással, nem tesszük, mert megõrizzük szabadságunkat, és nem vagyunk szélsõjobboldaliak! Ilyenként elítélik valamennyi, a hatalomátvétel elõkészítésére berendezkedett egyesületet a pillangógyûjtõktõl egészen a diákszövetségekig.
Arról pedig jobb nem is beszélni, milyen érzés végignézni, ahogy a szervezkedõ szélsõjobboldaliak belemásznak a sajtóba és a civil életbe, azaz ír róluk egy napilap, vagy netán egy újságíró is van köztük, és ezenfelül: nem elég, hogy szervezkednek, de még a civil életben is teszik azt, holott bárki vígan pártot alapíthat Romániában, elég hozzá 25 000 tag 18 megyébõl (mert az, hogy valaki civilnek érezze magát, felfoghatatlan egy demokráciában).

5. Ismertessük meg ezen szempontokat a fiatalsággal!

És végezetül a legszörnyûbb: a nacionalista gondolat terjesztése a fiatalság körében. Ez a szélsõjobboldaliság netovábbja, és ha belegondol a nem szélsõjobboldali ember, hogy 1945 elõtt évszázadokon át maguk a szülõk tették ezt szerencsétlen gyermekeikkel, elmorzsol egy könnycseppet (szigorúan) a bal szeme sarkából, majd rákeni azt Kádár Jánosnak az asztalán díszelgõ fejszobra orcájára, hiszen bizonyára a jó öreg is ebbe a gondolatba õrült bele halála elõtt, s ha nem ölték volna meg a szélsõjobboldaliak, most õ maga is megkönnyezné annak a sok drága nemzedéknek a tönkretételét. Mikor felszárad könnye, lassan felemeli fejét, és eldönti: õ bizony nem ilyen lesz. Nem azért, mert nem neveli szélsõjobboldaliságra gyermekét, hanem mert nem is vállal olyant, hiszen az reakciós, szélsõjobboldali, antiliberális kihasználása a nõnek, különben sem lehet gyereke majdani ugyanazon nemû élettársától.

6. Harcoljunk a sötétség ellen!

Tihamér barátunk következtetése: az EMI sötét és káros. Ugyanakkor figyelmeztet: elképzelhetõ, hogy az EMI az átlag erdélyi magyar számára nem tûnik szélsõjobboldali szervezetnek, mint ahogy olvasóink nagy részének a fenti szempontok alapján saját maga sem tûnhet annak, de erre is megvan a megfelelõ magyarázat: azért véli így a nyájas olvasó, mert túlzottan magas az erdélyi magyarságban s így benne is a nacionalista érzés. Ami ugye közelíti a szélsõjobboldaliságot.
Érti már, kedves olvasó? Azért nem érzi magát szélsõjobboldalinak, mert az, tehát – Pelikán elvtárssal szólva: az gyanús, ami nem gyanús! Van viszont kiút, vonhatjuk le a következtetést: ismerje el, hogy szélsõjobboldali az EMI és túlzottan nacionalista az erdélyi magyar társadalom, és akkor Ön megtisztul, hiszen ha rájött erre, nem lehet sem túlzottan nacionalista, sem szélsõjobboldali. Harcra fel, olvasó, gyõzzük le együtt a sötét erõket!

Bagoly Zsolt

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés